Sarah a tegnapi feljegyzésemről kérdezett tőlem.  Nem tudom, miért volt ilyen sokáig csendben emiatt.  Amikor megkérdezte, megnézheti-e, nem tudtam megállítani az arcomon végigfutó könnyeket, de mindenképpen kinyújtottam neki.  Furcsa állandóan magammal vinni?  Olyan, mintha valamiféle fellángolásom lenne, ami megégeti a zsebemet, emlékeztetve minden fájdalomra és szenvedésre, bárhová is megyek.  De egyszerűen nem tudom letenni, mert ez az egyetlen dolog, ami bennem van.