Élt egyszer egy férfi, aki csodálatos babákat készített bármilyen méretben és formában. Még teljes életnagyságban is. Rengetegen rendeltek tõle ezekbõl a drága és csodálatos babákból, és bár ezek rengeteg pénzt hoztak a szerény férfinak, õ mégis egyszerû körülmények között élt kisfiával, Vine-nal.

A fiatal fiút lenyûgözték apja munkái. Babák darabjai és elkészült mûvek töltötték be egész otthonukat. Mindegyik különleges volt, és saját, csodálatos személyiséggel rendelkeztek. Vine képes volt teljes ámulatban figyelni, ahogy édesapja apránként megfestette a finom ajkakat a babák hófehér arcán. Olyanná akart válni, mint a férfi, és csodás mûalkotásokat készíteni.

Egy napon egy gazdag üzletember, aki magát Giernek nevezte, egy életnagyságú baba elkészítésével bízta meg a szerény mestert. Azonban a babakészítõ elutasította a megrendelést, amikor rájött, hogy a férfi egy erkölcstelen alak, aki beteges vágyainak beteljesítése végett akarta a mûvet. Gier szörnyû haragra gerjedt, amikor a férfi nem volt hajlandó eleget tenni parancsának, így embereket fogadott fel, hogy szabaduljanak meg tõle.

A babakészítõ otthona lángtengerben úszott. Feláldozta magát, hogy fia életét mentse. Vine szörnyû rettegéssel és kétségbeeséssel nézte végig, ahogy apja a szeme láttára égett el Arcán végigpatakzó könnycseppjeit a forróság szárította fel, ahogyan nézte, miként válik otthona porrá és hamuvá.

Nem tudta visszafojtani zokogását: apja maradványai fölött sírt, amit körülvettek szénné égett otthonának utolsó emlékei, a gyönyörû babák. Most megolvadva hevertek ott, és nem voltak mások, mint torz, visszataszító karikatúrái egykori önmaguknak.

Vine feltúrta kis kezeivel a törmeléket, kutatva valami után, ami esetleg túlélhette a lángokat. Végül minden, amit talált, egy emberi méretû rózsaszín üvegszem volt, babáknak. Tenyerébe fogta a tárgyat, majd összeszorította a kezét, és szívéhez emelte azt. Fejét lehajtotta, kócos fekete tincsei arcába hullottak. Az a szem volt az egyetlen, amije még maradt.

A fiú nem volt egészen kilenc éves, mikor látta, hogyan pusztul el egy szempillantás alatt minden, amit addigi életében ismert

És sajnos megpróbáltatásai ekkor még nem értek véget.

Gier emberei nem sokkal késõbb tértek vissza a szörnyûség helyszínére, hogy meggyõzõdjenek róla, a babakészítõ valóban halott. A romok között megtalálták az egykor csodálatos mester elszenesedett hulláját, viszont a fiúra is rábukkantak. Nem tudták, mit kellett volna tenniük vele, ezért magukkal vitték, egyenesen Gierhez.

A férfinak valójában nem voltak tervei a gyerekkel, mégis úgy döntött, megtartja õt a baba helyett, amit sosem kapott meg. Három évig tartotta fogva Vine-t. Ezalatt az idõ alatt úgy kezelte õt, mint egy babát, egy tárgyat, a fiúval szórakoztatta magát. Vine a rabja volt. A fiú ezután nem bírta tovább elviselni a megaláztatásokat, és lassan kezdte elveszíteni tudatát. Elméje fokozatosan leépült.

A férfi azon az éjszakán is azt tervezte, amit máskor. Az ágyra akarta szorítani a fiút, hogy játszhasson vele, de Vine többé már nem tûrte a játékot. Kivárta a megfelelõ alkalmat, majd gyorsan megragadta az éjjeliszekrényen pihenõ egyik tollat, és a férfi nyaki ütõerébe döfte azt. A sebbõl azon nyomban ömleni kezdett a vér; végigspriccelt a falakon, a padlón és a fiú ruháját is bemocskolta. Vine akkor ölt elõször. Ahogy az élettelen test ott feküdt elõtte, mereven és mozdulatlanul, a fiú gyorsan magához vett némi pénzt, majd elmenekült.

Ezután egy ideig az utcán élt. Nem volt semmije, csak tervei, amiket arról szõtt, hogy újra beindítsa a családi vállalkozást, és babákat készítsen, mint egykor az édesapja. Egy régi, elhagyatott viskóba költözött, a város sötétebbik felén. A pénzbõl, amit ellopott, anyagokat vásárolt, és megkezdte apja nyomdokán a saját babáit készíteni. Majd eladta õket, és szép lassan elkezdett beindulni az üzlete, egyre csak fejlõdött, és még több, még szebb mû került ki a kezei közül. Még élethûbb babák De egy idõ után a mûanyag, az agyag és a porcelán már nem tudták kielégíteni Vine vágyait

A HÍRADÓ TUDÓSÍTÁSA

MEGGYILKOLTÁK az eltûnt tinédzsert! A horrorisztikus tetthelyre a városi parkban bukkantak rá. Emily Ridert brutálisan MEGCSONKÍTOTTÁK.

Boncolási jegyzõkönyv: Emily Rider

A halál oka: vérveszteség.

Egy elegáns, kézzel készített ruhát viselt. Emily szájának sarkaiba apró mosolyt varrtak, ajkait sötétvörösre festették. Szemgolyóit kivájták, üvegszemekkel helyettesítették õket. Mûszempillát viselt, és aprólékosan megfestett sminket. Körmeit eltávolították, helyükre mûkörmök kerültek. Arckifejezése dermedt, mintha megfagyott volna. Egykor szõke haját leborotválták, és kék tincsekkel helyettesítették azt, melyeket fejbõre alá varrtak. És talán a legundorítóbb részlet: testének minden egyes ízülete kiugrott a helyérõl, vagy eltört.

Egy igazi pszichopata mûve volt.

A vizsgálat jegyzetei:

Emily Rider nagy valószínûséggel még életben volt, amikor a gyilkos csonkítani kezdte õt. Élt, amikor arcára varrták a megkövetelt kifejezést, amikor egyenként illesztették fejbõre alá a kék tincseket, és akkor is, mikor kivájták a szemeit.

A parkban találtak rá egy padon, beállítva, mintha csak egy baba lett volna egy kiállításon. Ez talán megmagyarázza, miért ugrasztották ki ízületeit a helyükrõl, hisz így jóval egyszerûbb volt a gyilkos számára, hogy úgy mutassa be a lányt, olyan pózban, ahogyan csak akarta. A gyilkosság bemutatásának módja arra utal, hogy az elkövetõ a bûneire sokkal inkább úgy tekint, mint valamiféle mûvészetre

Jason Harris, bírósági orvosszakértõ.

Emily volt Vine második áldozata, de az elsõ eleme egy sorozatnak. A fiút jólesõ bizsergés töltötte el, ha új babákat készíthetett. Ha beléjük vájhatott, gyönyörûvé tehette õket Most tizenhét éves, sosem kapták el. Nem is gyanúsították. Még mindig abban az elhagyatott házban él, és gyilkol.

Az elméje teljesen elborult, bár õ ezzel nincs tisztában. Talán mások azt mondanák rá, skizofrén. Vine, ugyanakkor, mindvégig azt hitte, minden rendben. Egy olyan valóságban élt, amit magának hozott létre. Õ nem egy gyilkos volt, hanem mûvész. Egy mûvész, aki gyönyörû babákat készített.

Vine büszke volt ugyan a munkáira, de még mindig nem látta magát másnak, csak egy értéktelen, bemocskolt, elhasználódott tárgynak.

Hogy magát is olyan széppé tegye, mint amilyenek a babái voltak, saját magának is kivájta az egyik szemét, és azzal a tárggyal helyettesítette, ami egyedül megmaradt neki egykori életébõl: az üvegszemmel. Ezután egy mosolyt akart készíteni magának, akárcsak a mûveinek. Varrni kezdett, de csak félig sikerült befejeznie. A fájdalomtól képtelen volt a folytatásra. Úgy érezte, még erre sem volt képes. Nem tudta széppé varázsolni magát, csak sebeket hagyott magán, és az arcát, amit saját kezeivel csonkított meg.

Vine tudja, hogy õ nem más, mint egy hibás árucikk Tudja, hogy értéktelen és hogy az egyedüli, amit tehet, az, hogy boldoggá teszi az embereket a gyönyörû babákkal, melyeket készít.

Munkái igen népszerûek lettek. Szinte nincs olyan nap, mikor ne lehetne viszontlátni õket az újságban vagy a televízióban. Hisz a babái a nyilvánosság elõtt szerepelnek És azt a nevet is imádja, amit az emberek ragasztottak rá

A babakészítõ

Pont, mint apa, nem igaz?

Hadd tegyelek téged is gyönyörûvé.