(Itt minden az író, vagyis Popper Péter szemszögéből van, ő meséli ezt, mint előszó.)

Éppen 12 évvel ezelőtt elhatároztam, hogy írok egy Ördög-könyvet. A könyv írása közben infarktust kaptam. Majdnem otthagytam a fogam. Megrémültem, és félredobtam a kéziratot, amely hála Istennek azóta elveszett. Hiszek-e tehát az Ördögben? Az érzelmeim tartanak tőle. Az értelem tagadja. A tudatom számára viszont egyre gyanúsabb, hogy igenis van valamiféle gyorsan erősödő gonosz sugárzás a világban. 

Azután még valami: Röstelkedve be kell vallani, hogy egy Ördög érdekesebb, mint egy Angyal. A bűn mindig érdekesebb a jónál. A rendetlenség a rendnél, a zegzugos tér a sima modernségnél, a homály az áttekinthető világosságnál, a kuckó a szobánál. Tessék csak megkérdezni a gyerekeket. 

Mint író, sok jogos szemrehányást kaptam azért, hogy gondolatok tömegét vetem fel anélkül, hogy kifejteném őket, és hogy nagyon gyorsan váltom a témákat, és ezzel az olvasót egyfajta szellemi éhezésre ítélem. Ez tudatos alkotási módszer. Ibseni szavakkal szólva én is kérdezni akarok valamit az olvasóimtól, netán a társadalomtól, de semmiképpen nincs szándékomban véleményt sugallni.

2001 nyarán elkapott egy máig tisztázatlan okú betegség, amibe kis híján belehaltam. 2002. január harmadikán a fürdőkádban Szergej O. Prokofjev sátántanulmányát olvastam, amikor halálos izgalom fogott el. Egyszerre megtudtam, eljött az ideje, hogy megírjam az én Ördög-könyvemet. Nyögve kiugrottam a kádból, és amúgy vizesen a géphez ültem. Leírtam a címet. Akkor hirtelen halálfélelem tört rám. A Sátán egyszer már figyelmeztetett. De most dacossá váltam. Eleget éltem, a halhatatlan Istenek szorgalmasan megmutatták nekem a világot, amelyben megtestesültem, a karmám, vagy csak a szüleim véletlen mámora következményeként. Hát öljön meg a Fekete Úr, ha erre érdemesnek tart a születő könyv miatt. Sőt ez legyen a jel: Ha megöl hiszek benne. Ha nem, legalább megszabadultam egy téves rögeszmétől, vagy annyit megtudtam, hogy ne hencegjek valakiségemmel, szellemi jelentéktelenségem nem vonja magára e Nagyúr figyelmét.

Ezért egy jelszó nevében ütöttem le az első billentyűket: Csak azért is!

Popper Péter