Machiavelli A fejedelem című művében elvégezte a munka dandárját. Bebizonyította, hogy a politika sui generis sátáni ügy: sátáni eszközök alkalmazása sátáni célok elérése érdekében. Ugyanis minden hatalom sátáni, ami nem Istentől eredeztetett. Az Istentől eredeztetett hatalomnak viszont nincs szüksége ármányra, gyilkolásra, hazugságok tömegére. Az ármánykodó politika maga tesz bizonyságot sátáni eredetéről.

Talán új sátáni elemnek tekinthető a politikában a tisztességes látszatok félrelökése. Már nincs rájuk szükség. Ilyenkor látszik, hogy az álszentség, a mimikri tulajdonképpen pozitív érték: a gazember tisztelgése az erkölcsi világrend előtt, amikor azt a látszatot próbálja kelteni, hogy ő is oda tartozik. A korszerű politika nyíltan gengszterek küzdőtere. Egy évszázad alatt a világ kriminalizálódott. Tiszteletreméltó, polgári pártokhoz tartozó, szocialista, liberális, konzervatív vagy éppen kereszténydemokrata elveket valló államférfiakról derült ki, hogy gyilkosságokat szerveznek, maffiózók, sőt keresztapák, és milliárdokkal korrumpálhatók. A kormányszintű bűnözés ma már tudományos kutatás tárgya. 

S ha már a világ kriminalizálódását említettük, a gazdaságot minden szinten mélyen átszövi a korrupció és a maffiaszerű bűnszövetségek hálózata. 

Ennek megfelelően épült be a szervezett bűnözés a bűnüldözésbe, a rendőrség és az igazságszolgáltatás struktúrájába, nem beszélve a kriminalitásban érdekelt politikai hatalom befolyásáról. A bírói függetlenség ma már óvodások mesekönyvébe való. Persze, a keresztapák állandóan hivatkoznak rá. E közben - azonos törvényi tényállás alapján diametrálisan ellentétes ítéletek születnek első- és másodfokon.

A polgárnak végül nem marad más választása, minthogy áldozattá váljék, vagy maga is kriminalizálódjon.

Kriminalizálódott a kultúra, a könyvkiadás, a filmipar,a színház, ahol mindenütt a gazdasági és politikai hatalom befolyása és ízlése érvényesül. Jól példázzák ezt honi filmgyártásunk elképesztő áron előállított ,,hazafias" filmjei, a Nemzeti Színház kálváriája, vagy Az ember tragédiájának hipertechnizált előadása, ahol a csillogó műszaki újdonságok tömegében összekötő szöveggé silányultak Madách sorai.  A negyvenötszörös színészi gázsi, a műszakiak fejenként félmilliós tiszteletdíjának aranyözönében megsemmisült a művészek és segítőének becsülete. A szappanoperák, a horrorok, a thrillerek, krimik és akciófilmek elöntik a médiát, ponyva és lektűr társaik a könyvkiadást. 

Nem  véletlen a lehanyatló klasszikus polgári kultúra utóvédjeinek - akik közé távolról sem tartoznak a jól kereső autóalkatrész-kereskedők és más vállalkozó társaik - kétségbeesett és hiábavaló tiltakozása a globalizáció ellen.

A politikai sátánosság új vonása tehát a nyíltság, az erkölcsi nihil cinikusnak tűnő vállalása, olyan mértékű manipuláció a hagyományos értékekkel, amit a megdöbbent polgár  pofátlanságnak érez.

A sátáninak a politikában mindig az önkényuralom biztosít nagy teret. A diktátorok legtöbbször demokratikusan  kerülnek hatalomra, majd a hatalom legális és illegális lehetőségeit mozgósítva, gondoskodnak arról, hogy a demokratikus jogok soha többé ne érvényesülhessenek a választások során.

A modern kor sátáni manővere általában abban áll, hogy épen hagyják a társadalom  demokratikus intézményeit, látszólag minden rendben van, azonban az ország sorsát eldöntő gazdasági és politikai intézkedések a demokratikus intézményeken kívül, azok felett születnek meg, számukra csak a jóváhagyás marad meg. Ezt nevezik kancelláriakormányzásnak, ami előfutára egy valódi diktatúrának.