A mennyei hierarchiák fejlődésének elmélete több Föld-inkarnációról tud. A Földnek ezeket a megtestesüléseit Földeonoknak nevezik. Az első eon idején az ember testileg még csak hőenergia volt, és ásványi (halott) tudattal rendelkezett... A következő eonban érte el a növényi fokot, majd a harmadikban az állatit. Ám individuális énnel rendelkező emberré csak a negyedik eon idején, tehát a jelenlegi Föld-inkarnációs korszakban vált.

Ugyanilyen fejlődési lépcsőfokokat jártak be a hierarchikus lények. Az angyalok - akik egy hierarchikus fokkal állnak az ember felett - a harmadik Föld-eon idején - amikor az ember még fejlődésének állati szintjén állt - már elérték az emberfokot, s a mai arkangyalok álltak angyalfokon, és a mai archék arkangyalok voltak. A különböző fejlettségű lényeknek ez a szinkronfejlődése végig törvényszerű.

Azonban mindhárom hierarchiában akadtak olyan lények, akik nem jártak be az ,,isteni világterv" útját, hanem fejlődésükben lemaradtak. Ők - átkerülve a következő eonba, arra alkalmatlan körülmények között igyekeztek visszamaradásukat pótolni, s ezáltal destruktív erőkké váltak. Ezt a történést nevezik angyalbukásnak. Ők lettek az új Föld-eonok sátánjai.

A hozzáférhető ezoterikus irodalomban e visszamaradás okát mély hallgatás veszi körül. Plancki értelmezésben - miszerint a piszoknak nincs saját entitása, hanem minden piszok, ami nincs a maga helyén - e hierarchikus lények gonoszsága abban van, hogy nem a maguk idején és helyén fejtik ki hatásukat. Ettől a ponttól kezdve a sátánológia egyre zűrzavarosabbá és ellentmondásosabbá válik. Van ez a verzió. Él a legenda az angyalok ellenszenvéről az új állat-isten keverék lénnyel szemben. Szó esik morális edzőpartnerségről, ámde arról is, hogy némely sátánok idegen kozmoszokból törnek be hozzánk, lélekrabló hadjáratra. Ismételten hangsúlyozom azt az álláspontot, amely szerint az első és a második világháború nem volt benne az emberiség karmájában, milliók pusztulása nem volt karmikus halál.

Van tehát kozmoszunknak saját istenfia ördöge, szinte barátunk, erkölcsi edzőpartnerünk. Vannak idegen világokból betörő szellemi hatalmak, akik nálunk sátánok, saját közegükben ki tudja mifélék, miféle szolgálatra használják a megszerzett lelkeket.S végül támad az ember alatti világból feltörő esszenciális Gonosz, a tízszarvúnak ábrázolt Tökéletes Állat.

Tulajdonképpen a Gonosz Erők valódi mozgatóiról, céljairól alig lehet tudni valamit. Nevek villódznak - Antikrisztus, a Bárány ellensége, a Sötétség Fejedelme - jósolják, hogy Ahrimán e század elején megtestesül, méghozzá angolszász nyelvterületen, s tőle származik majd az emberiség legnagyobb megkísértése, ő az Antikrisztus.

A titokzatos Sátánok. Hiszünk Krisztusnak, ezért naponta könyörgünk, hogy megszabadulhassunk a kísértésektől és a Gonosztól. De nem tudjuk, hogy milyen lenne a világ, ha a kísértések elhallgatnának és a Gonosz örökre eltávozna belőle. Miféle csend bontaná ki fölénk a szárnyait?