December 6

Biztos minden ember, amikor még önfeledetten játszó gyerek volt, röpült le télen egy hófedte dombról. Sajnos miután az ember egyre jobban nő, már nem játszhat plüssmacikkal vagy öltöztethet babákat, esetleg kocsikat sem tologathat már, mert az életben ennél fontosabb feladatai és elfoglaltságai lesznek. De azért néha visszaréved a múltba, és felidézi magában az önfeledett, elhalványodott gyermeki éveket, melyek már soha nem fognak visszatérni.

Így történt, hogy a 5 Second Of Summer tagjai gondoltak egyet, és elmentek a közeli dombtetőre szánkózni. Még Ashton húzta a szánkón ülő Michaelt és Luke-ot, addig Calum hátul tolta a járművet, ami csak úgy száguldott. A hideg téli levegőt egy jókedvű hang szelte át.

- Gyerünk, Ash, a piros orrú rénszarvas! Gyí, te átkozott rénszarvas! – kiáltott Mike az előtte lévő Ashtonnak, aki húzta a szánkót. Orra valóban kipirult a csípős hidegtől, így hasonlított Rudolfra, a piros orrú rénszarvasra.

A négy fiú önfeledetten kacagott fel, miközben odaértek a tervezett helyhez, ahol rengeteg ember volt már és legtöbbjük gyerek. A színes sapkába bújtatott apróságok boldogan kacagtak fel, és csúsztak le egymás után a havas dombtetőről.

- Stoppolom az első menetet – kiáltott fel Mike, miután felértek a dombtetőre. A fiú lelökte a háta mögött ülő Luke-ot, így a srác a hóban kötött ki. A fiatalabb fiú morogva söpörte le magáról a ruhájára tapadt havat. Ebben a pillanatban csúszott le a dombtetőről Michael hatalmas ordítások közepette.

A következő körben Ashton feküdt hasra a szánkón, akire Calum került. Amint lentebb jártak látni lehetett, amint a szánkó ülőkéjé meg van görbülve a hirtelen jött súly miatt.

- Repül a rózsaszín póni – kiáltott fel Michael, és ráugrott a szánkóra, ami nagyot reccsent. Egy aprót még meg is repedt, de ezt a négy fiú közül senki nem vette észre. Bizony ebből adódott az első probléma.

- Vigyázz, Póni, most én jövök! – tolta el barátját a járműről Calum, és egészen merészre vette a formát. A szánkó tetejére állt, így lökte el magát a dombtetőről.

Ismeretlen terepen nem jó ötlet máris a legmerészebb elemmel csúszni, de a kreol bőrű fiú úgy látszik nem rémült meg egy kis kihívástól, de arra nem számított, hogy a közelében tanyázó gyerekek is szeretnék kipróbálni a mozdulatsorokat, a szülők nem nagy örömére.

Calum kiválóan egyensúlyozott, de egy kiálló kő kettészabdalta a fiú tervét. Egyensúlyát elvesztve esett le a szánkóról, ami mit sem törődve a fiúval száguldott tovább lefelé. Calum fájdalmas nyögések közepette gurult tovább, mígnem megállt.

- Jól vagy haver? – kiáltott fentről le barátjának Ashton, aki mellett bandatársai nevetve néztek össze. Calum keserűen elmosolyodva tápászkodott fel, majd csak széttárta a karjait.

Talán minden csúszás előtt meg kéne nézni a szánkó épségét, főleg ha valaki esett egyet előtte, de ki gondol arra, hogy a gyerekek egyik kedvenc téli játéka ilyen könnyen tönkremegy. Hát bizony nem sok valaki. De, ami egyszer már megsérült, az tovább fog romlani.

- Rendben, most mind a négyen csúszni fogunk - dörzsölte össze a tenyereit izgatottan Luke.

Így történt, hogy a négy fiú egyszerre szállt fel a szánkóra, ami csak recsegve tűrte a nehézségeket. Az elöl helyet foglaló Luke a lefelé menet közben egy képet szeretett volna csinálni, viszont, ahogyan kapálózni kezdett a zsebében lévő telefonja után, úgy lökte meg a mögötte ülő Asht, aki próbált kapaszkodót keresni Calum lábában, viszont nem találta meg, így leesett a szánkóról. A mögötte ülő barátai próbálták elkapni, de ennek csak az lett a végeredménye, hogy ők is a hóban kötöttek ki.

Eközben Luke csak száguldott lefelé elképesztő sebességgel. A hideg szél csípte az arcát, és hamar könnyeket varázsolt a szemébe. A láthatáron hamarosan feltűnt egy fenyőfa, és a fiatal fiú már most el tudta volna dönteni, hogy az ütközés elkerülhetetlen, de még éppen le tudott ugrani a szánkóról, viszont a cipőfűzője beakadt az ülőke réseibe.

A fa jármű hatalmas csattanással csapódott neki a fenyőfának, és kettétört. Luke elterülve a hóban hálálkodott az égieknek, amiért még időben tudott reagálni. Magában pedig eldöntötte, hogy soha többé nem fog szánkóra ülni.

----------

Sziasztok!

December első hetének utolsó napján jelentkezem ezzel a kis részecskével. Rohamos tempóban száguldunk a Karácsony felé, és csak kapkodom a fejem a napok múlásán.

A következő részben egy kis karácsonyfát fognak a srácok vásárolni, de már megszokhattuk, hogy semmi nem úgy fog sikerülni, ahogyan ők ezt eltervezték.

Mindent köszönök nektek!

Puszi, Frida Beth Holloway