December 20

Vidám őszinte kacagások öntötték el a levegőt, ezzel jókedvet csempészve még a legkomorabb szívbe is. A hópelyhek lassan szállingóztak és a lágy szellők csak finoman lökdösték a levegőben az apró fehérségeket. A közelben húzódó jégpályán fiatalok és öregek egyaránt siklottak vidáman, kizárva a külvilág gondjait, melyek olykor ránehezedve az ember vállára, megnehezítették a hétköznapokat.

A jégpálya bejáratánál négy fiatal fiú és egy lány sétált, kezükben korcsolyát cipeltek, melyek fém részén megcsillantak a nap sugarai. Nem volt vakítóan világos, csupán csak tompa félhomály, mégsem hiányzott senkinek a fényesség.

- És tudsz korizni? - suttogta Cindy Calum fülébe, aki mosolyogva bólintott egyet. A lány kételkedve mérte végig, aztán csak leült a hóba, hogy felvegye a korcsolyáját. A többi fiú s hasonlóan tett, majd felszabadultak a pályára. Nem szabadott volna őket felengedni, hiszen ahol ők megjelennek, ott baj biztos képződik.

Cindy megragadva Calum ujjait összefont őket, aztán húzni kezdte, de a fiú nem bírta az iramot, ezért felbukott. Grimaszolva csúszott végig a jégen, és megannyi ember botlott meg benne, akik szintén elestek. Cindy vihogva állította fel Calumot, és egyből siklani is kezdett tovább.

Calum felbátorodva iramodott a lány után, de arra nem számított, hogy nem fog tudni megállni, így teljes erejéből egy védtelen öreg nénibe ütközött, aki nagy lendülettel csapódott a jégnek. Az idős asszony a fájdalomtól torzított hangon kezdet el ordítozni a fiúval, mire ő meglepetten lépegetett hátrafelé, ahol is kisgyerekek vonatoztak, és amint nekik ment, úgy dűltek el, mint az egymás mellé állított dominók.

Cindy nevetve fogta át a megilletődött srác derekát, aztán levonszolta pályáról, és útközben találkoztak Luke-kal, aki bizonytalanul araszolgatott a pálya szélénél. Mikor a szőkés hajú fiú meglátta a felé közeledő páros bárgyún elmosolyodva csak felmutatta a hüvelykujját, mire Calum csak grimaszolt egyet.

- Neked nem a kutyamenhelyen kéne lenned? - kérdezte Cindy, erre Luke kétségbeesetten vetette át magát a korláton, közben egyszerre rángatta le magáról a korcsolyákat. Bizony elfelejtette, hogy neki hol is kellett  volna lenni, de egy picit sem bánta, hiszen addig sem kellett kutyaürüléket takarítania.

- Akkor figyelj, Cal! Kapaszkodj a karomba, és csak utánozz - mosolygott a mellette álló fiúra Cindy, aztán együtt elindultak.

A metsző szél arcukba csapódott, de ők csak szórakoztak és boldogság járta át őket egymás társaságában. De egyszer mindennek vége kell, hogy legyen, és a srácok csak az ünnepekre jöttek ide. De abban mind a négyen biztosak voltak, hogy még visszatérnek.

Eközben Ashton egészen ügyesen siklott a jégen, és amint megakadt a szeme egy kétségbeesett kislányon, azonnal mellé siklott. Megkocogtatta a csöppség vállát, aki szomorú szemekkel nézett fel rá, majd szipogni kezdett.

- Soha nem leszek jéghercegnő - sóhajtott fel a kislány, majd hatalmas szemekkel nézett Ashre. A fiú csak felkapta, és hamarosan már a pálya közepén álltak. Ash megmutatta az alaplépéseket, és nem is olyan sokára már együtt szelték a jeget.

A korcsolyájuk nyomott hagyott a tükörsima jégen, és csikorgó hangot adtak ki, de ez nem tűnt fel senkinek, hiszen a boldog sikítások mindent elnyomtak.

Ashton lelke nemes volt, és nem csak a rajongóival törődött, hanem a környezetében lévő emberekkel is. Valamikor egyszer egy boldog családapa lesz, aki bármit meg fog tenni gyerekeik boldogságáért, és már ebben a helyzetben is bebizonyította, miszerint számára minden egyes apró dolog fontos, és érdemes megállni egy elesett társunkon segíteni, ha az még gyerek is akkor pedig főképp.

A pálya szélén lévő Mike profikat megszégyenítő ügyességgel korcsolyázott megspékelve néhány vadabb mozdulattal, amik jobban hasonlítottak egy ügyetlen fókához, mint bármihez. Már éppen ugrott volna fel, de az egyik nagyobb hirdetőtáblának esett, ami ropogva szakadt ki a földből, majd hatalmas puffanással ért földet, de olyannyira, hogy megrepesztette a jeget.

Azonnali hatállyal kiürítették a jégpályát, és minden egyes ember a baleset okozóját kereste, aki tönkretette a délutánjukat. Mike igyekezett észrevétlenül elsietni az emberek mellett igen kevés sikerrel, mivel bandatársai azt a pillanatot választották, hogy rákiabáljanak.

- Hé, haver nem lehetsz ilyen idétlen - kiabálta el magát Ash, aztán hatalmasat csapott a fiú vállára, aki felmordulva hajtotta le a fejét. A gyilkos pillantások végigégették a teste minden egyes pontját, és hiába próbált elbújni, terve mindig kudarcba fulladt.

Michael azon a délutánon megfogadta, hogy soha, de soha többet nem fog jégpályák közelébe menni, és miközben a kocsijuk felé haladtak a közeli árokba egy jól irányzott mozdulattal beledobta a korcsolyát. Grimaszolva ült be a kocsiba, miközben gyilkos tekintettel nézte a jégpályát.

Ott és mindörökre ellenségekké váltak Mikeval.

----------

Sziasztok!

Igaz, hogy azt jósolták, hogy nem lesz nálunk fehér Karácsony, de azért remélem mindenki szívét átjárta már az ünnepi hangulat.

A mai részben rengeteg baleset történt, és persze a továbbiakban is igyekezek úgy alakítani a szálakat, hogy a fiúk mindig csináljanak valami butaságot.

Nagyon köszönöm a visszajelzéseket, és ne feledjétek, hogy holnap találkozunk. Mindenkinek kellemes vasárnapot, pihenjetek sokat.

Puszi, Frida Beth Holloway