December 14

A mai napon az idő egy kicsikét megenyhült, ezért a hó, ami az égből kecsesen aláhullott, azonnal elolvadt, amint hozzáért a földhöz. Csak a háztetőkön csillogtak a nap által megvilágított dunyhák. Az egyik barátságosan kinéző ház ajtaján egy fekete ruhába bújtatott, kreol bőrű fiú lépett ki, majd a szomszéd ház felé vette az irányt. Az ajtó előtt megtorpant, és a hajába túrt, csak aztán nyomta meg a csengőt. Az ajtó túloldala azonnal kinyílt, mintha Cindy az ablakban lett volna, és amint meglátta a ház felé igyekező Calumot, egyből az ajtóhoz sietett.

- Jaj, de jó, hogy itt vagy – lihegett a lány, majd azonnal berángatta a lakásba a megilletődött fiút. Calum a küszöbben megbotlott, így elhasalt, de még idejében megkapaszkodott az ajtó kilincsébe, ami a nyomás hatásár leszakadt. Calum ijedten nézett körül, hogy vajon a házban lakó lány észrevette-e a manőverét, de látszólag nem, így csak a törött kilincset bedobta a sarokba. – Össze vagyok zárva három kisgyerekkel, és még ma semmit nem ettem.

Calum tanácstalanul nézett le az előtte álló kétségbeesett Cindy-re, majd sóhajtva a nappaliba vette az irányt, ahol hatalmas káosz uralkodott. Csoki foltos szőnyeg, összetört vázák, és három igen virgonc gyereket látott maga előtt.

Az egyik csöppségnek szőke haja volt, míg a másiknak fekete, és a harmadik barna göndör fürtjei csak úgy röpültek szerte-széjjel, amikor ráugrott a konyhába siető Cindy hátára. A lány nagyot nyögve esett hátra a kanapéra.

- Mintha Luke, Michael és Ashton trióját látnám – nevetett fel Calum, ezzel sikerült magára vonni a gyerekek figyelmét, akik hatalmas szemekkel nézték az ismeretlent. Cindy mosolyogva karon ragadta Calumot, aztán a konyhába húzta.

- Amíg én rendbe szedem őket csinálnál uzsonnát nekik? Az asztalon van minden hozzávaló – a lány ezzel a mondattal otthagyta a megilletődött fiút. Calum tanácstalanul kezdte el megkenni az egyik kenyeret valamilyen barna krémmel, majd egy szalámit is rátett.

Éppen a kenyeret hámozta meg, amikor két gyenge kar fonódott a dereka köré, majd Cindy mosolygós hangja csengett Calum fülében. A srác annyira meglepődött, hogy elvágta a kezét, így felszisszenve kapta a szájához az ujjait. Skarlát színű vérének kesernyés ízét azonnal megérezte a szájába. A bajt okozó lány eközben aggódva szemlélni kezdte a sérülést.

- Két kerek percre hagylak egyedül, de már te feldarabolod magadat – sóhajtott fel a lány, aztán a csap alá helyezte a fiú kezét. Ügyesen lekezelte, és bekötözte. Calum hálásan rámosolygott Cindy-re. A meghitt pillanatot egy gúnyos hang törte meg.

- Cindy ez undorító – a szőke hajú kisfiú hányást szimulálva terült el a padlón, majd nevetve felpattant, és a kezével puska alakot formázva lelőtte Calumot. – Cindy az enyém, tökfej.

A két fiatal nevetve indult meg a káosz közepébe, közben a srác az ujjait összefonta Cindy-ével. A nappaliban felettébb különös csend uralkodott. Aztán a kanapé mögül előugrottak a gyerekek, és egy nagy tejszínhabos flakonnal rátámadtak a megilletődött párosra.

- Elég legyen! Ha abbahagyjátok, megtanítalak benneteket gitározni – kiáltotta el magát Calum egyik karjával Cindy-t még mindig védte. A lány halvány mosolyt küldött a mellette álló fiú felé.

A kisfiúk, akár a kisangyalok úgy helyezkedtek el a kanapén, majd Cindy a fiú kezébe nyomta az egyik sarokban pihenő basszusgitárt. Talán elég egy kis zene, hogy a felpörgött gyereklelkek lenyugodjanak? Egy biztos, hogy Calumnak rendkívüli érzéke volt a csöppségekhez, amit még Cindy is megcsodált. A lány a kanapénak támaszkodva ingatta a fejét, közben azon kezdett el gondolkodni, hogy vajon ki lesz az a szerencsés, aki végül elnyeri a fiú szívét.

Miután a gitárleckékben kifáradt csöppségek elaludtak a kanapén, Calum elhagyni készülte a házat. Az ajtóban megállva csak nézték egymást, végül a lány törte meg a csendet, közben kezével a kilincset akarta megfogni, de annak már csak hűlt helyét találta. Összeráncolt szemöldökkel fürkészte a hiányos ajtót, eközben a kreol bőrű srác kínosan toporgott.

- Köszönöm a segítséget! – nevetett fel Cindy, miközben a fogai közzé vett egy mézeskalácsot, aztán jóízűen ropogtatni kezdte. Calum mosolyogva megvonta a vállait, aztán egy utolsót intett, és megfordulva elhagyta a házat. Még egy utolsót visszapillantott, de nem kellett volna, ugyanis az arcában egy hatalmas hógolyó landolt.

- Na, megállj! – tetetett haraggal fordult meg a fiú, de addigra a nevető Cindy már rég bent volt a házban.

A srác azon a napon rájött, hogy ez a lány egy hihetetlenül egyedi személyiség, és kár lenne itt hagyni, pedig hamarosan ők is visszautaznak a hazájukba, de egy valamit már abban a pillanatban tudott, hogy még vissza fog látogatni ebbe a gyönyörű városkába.

----------

Sziasztok!

Már csak tíz kerek nap van Karácsonyig, ami borzasztóan kevés idő. És aztán már csak pár nap, majd végleg vége ennek az évnek is.

Mindenesetre a mai részben egy kicsit komolyabb vizekre sodortam Cindy és Calum kapcsolatát és remélem, hogy tetszett nektek.

A holnapi részben a srácok bébiszittert fognak játszani, és előkerült egy kimosott cica, nem is beszélve a kisminkelt Luke-ról. Na, de nem árulok el nektek többet.

Minden egyes visszajelzést nagyon köszönök. Holnap jelentkezek, addig is további  szép napot.

Puszi, Frida Beth Holloway