December 1

A levegőben kavargó hópelyheket alig lehetett látni a sötétedő éjszakában. Amsterdam utcáinak lámpafényei csak gyéren világítottak, helyettük a kivilágított házak adtak némi kimenőt a homályból. A város hatalmas bevásárlóközpontjában az estével együtt négy fiatal fiú is érkezett. Jókedvűen vettek el a bevásárló kocsik közül egyet, majd a hatalmas üvegajtó felé araszoltak, hogy kosarukat megtöltsék élelmiszerekkel.

Bent rengeteg ember szaladgált a jól feltöltött sorok között. Minden karácsonyi hangulatba öltözött. Piros egyenruhát viselő alkalmazottak rakodták ki az új árukat, melyeket a vásárlók azonnal le is kapkodtak a polcokról.

- Rendben, szerintem én és Calum jobbra megyünk, ti pedig balra - intett a négy fiú közül egy szőke srác, majd megragadva a bevásárlókocsit, bevonult egy sorba nyomában egy barna hajú, kissé húzott szemű fiúval. A finom édességekkel megtömött sorok hívogatták az emberi szemet, hogy vegyenek belőle. A színesebbnél-színesebb csomagolások csak úgy csillogtak a fényekben. A szőke, név szerint Luke, sóhajtva kezdte el beledobálni a kosarába az édességeket. A mögötte haladó fiú, Calum csak nézelődött, és mintha nem állt volna szándékában semmit sem venni, de valójában ez nem így volt. Csak a mézeskalácsokat kereste, mivel az apró finomságok a nagymamája által karácsonykor sütött sütikre emlékeztették őt.

Amint megpillantotta a keresett ételt, egyből megragadta, de valaki ugyanabban a pillanatban fogta meg. Calum kíváncsian kereste a kéz gazdáját, és amikor megpillantotta, hogy bizony egy három évesnél nem több éves kisfiú akarta elvenni a kiszemelt ételét, egyből elmosolyodott.

- Ereszd el, kínai! - förmedt rá a felvágott nyelvű kisfiú, és rángatni kezdte a zacskót, de a kreol bőrű srác sem hagyta magát. Hamarosan cibálni kezdték az édesség zacskóját, amiben a mézeskalácsok ropogva törtek ketté a szorítás következtében. Calum majdnem kirántotta a kisfiú kezéből a zacskót, de a gyengébbik fél meglendítve apró lábát, bokán rúgta az idősebb ellenfelét, aki a meglepettségtől elengedte a zacskót, ami hangos reccsenéssel szakadt széjjel, így mindent beborított a törött mézeskalács. A két ellenség ijedten nézett egymásra, majd Calum megragadva a kisfiú kezét átvonszolta egy másik sorba, hogy még véletlenül se bukjanak le. A nagy veszekedést csak a finom mézeskalács bánta, pedig még volt tömérdek a polcokon.

A filmes és számítógépes játékok részlegénél Luke tolta a bevásárlókosarat, de a szeme megakadt egy fiatal lányon, aki az egyik sorban guggolt, és úgy nézegette az ott szépen berakosgatott karácsony díszeket. Luke tekintete a lány fenekére téved, és ennek következtében nem nézett előre. Ennek meg is lett a végeredménye. Hangos csattanással ment neki a sorban felállított karácsonyfák egyikének, ami egy egész lavinát indított el. A fák, akár a dominók, úgy dűltek el hangos csörömpölések közepette. A szőke hajú fiú fülét-farkát behúzva tolta el a kocsit a lány mellett, aki bambulását okozta.

Eközben a bolt hátsó részlegénél Ashton és Michael a játékoknál nézelődött. A Barbie babák és a rózsaszín pónik között röhögve haladtak előre.

- Ezt nézd, Mike - nevetett fel a göndör hajú fiú, Ash. Kezében egy szárnyas pónilovat tartott, aminek a szárnyai világítottak, ha megnyomta a lábán lévő apró gombot. - Ez a valami úgy néz ki, mint a hajad.

A poén elég gyengének bizonyult, de ez egyikkőjüket sem érdekelte. Hangos hahotázásba kezdtek, ezzel mindenki figyelmét magukra vonva.

Egy anyuka és kislánya haladt el mellettük, és a gyerek csodálkozva nézett fel a két fiúra, majd a szülőjéhez fordult.

- Anyu, a bácsi miért játszik pónival? - kérdeztek, közben rámutatott Ashtonra, aki azonnal visszahelyezte a játékot a helyére. - Én úgy tudtam a póni lányoknak való.

A két fiú csak röhögve hagyta el a sort, és megálltak, amikor a tekintetük megakadt egy csoki piramison. Michael erősen koncentrálva fürkészte a különböző színű csomagolású édességeket. A legalján egy világoskék díszelgett, amit Mike egyből kiszúrt. A kezével már éppen ki akarta volna venni, amikor Ashton intő hangja megállította.

- Figyelj, haver, szerintem ez nem jó ötlet - mondta a kék golyóra mutatva, de Michael nem foglalkozott az intő szavakkal.

Hamarosan a kezében díszelgett a csoki, de ahogyan kivette, az asztalon lévő összes többi versenyt futva hullott le a kőre.

- Na, húzzunk innen! - suttogta meglepetten Michael és Ashtonnal a nyomában maguk mögött hagyták a keletkezett kárt.

A pénztárnál összefutott a négy jó barát. Mindegyik fiú elhúzott szájjal meredt egymásra, és megfogadták, hogy soha többet nem fognak bevásárolni menni.

----------

Sziasztok!

Ígéretemhez híven meg is érkeztem December első napján a 5SOS Advent első részével. Mikor írtam érdekes módon újra eszembe jutottak azok a napok, amikor én is hasonlóan vásárolgattam.

Holnap jelentkezem a második részel, és ne feledjétek, hogy Karácsonyig már csak 23 nap van. Kellemes pihenést, holnap találkozunk.

Puszi, Frida Beth Holloway