Michael *KE*


Otthon ültök a szobádban a barátoddal.

- Mike, kérlek, gitározz nekem! – bújsz közelebb hozzá és beveted a kiskutyaszemeidet.

- Rendben. – ad egy puszit a fejed búbjára, majd a gitárjáért nyúl. – Mit játsszak? – kérdezi, miközben az ölébe veszi a hangszert és elhelyezkedik.

- Bármit. Csak énekelj is! – ülsz törökülésbe vele szembe és csillogó szemekkel nézed.

- Legyen. – mosolyog rád. Pár másodpercig még gondolkozik a dalon, aztán elkezdi.

Hello there, the angel from my nightmare
The shadow in the background of the morgue
The unsuspecting victim of darkness in the valley
We can live like Jack and Sally if we want

Where you can always find me
And we'll have Halloween on Christmas
And in the night we'll wish this never ends
We'll wish this never ends

I miss you, I miss you
I miss you, I miss you (...)

A dal közben végig néma csendben ültél. Hihetetlenül szereted, ahogy neked, csak neked játszik. Boldogsággal tölt el az, amit csinál.

A dal végén megszólalsz.

- Bandát kéne alapítanotok a srácokkal. Mindannyian tehetségesek vagytok és még helyesek is. A lányok tuti szétcincálnának titeket. – kuncogsz fel.

Mike nem válaszol, de látszik, hogy elgondolkozott a dolgon.

*hónapokkal később*

- Nagyon hiányzol! – mondod a telefonba, közben próbálod nem elsírni magad.

- Nekem is te, de hamarosan újra látlak. – mondja biztató hangon, de nem túl meggyőző. Valami van az ő hangjában is, ami nyugtalanít.

- Ígéred? – kérdezel vissza és abban a pillanatban csordul ki az első könnycsepped, amit több is követ.

- Ígérem! – suttogja elcsukló hangon. – Ugye nem sírsz? Kérlek, ne sírj, különben én is fogok. Szeretlek. Ezen egy turné sem változtat.

- Elhiszem, csak... rettenetesen fáj a hiányod. Már 2 hónapja nem láthattalak, érinthettelek meg.

- Tudom. De neked köszönhetjük ezt az egészet. Az álmainkban élhetünk! Mind hálásak vagyunk neked azért, amiért biztattál minket. Kérlek, ne add fel! Az álmaimban élhetek, de csak akkor, ha te is benne vagy.

- Szeretlek! – suttogod.

- Én is szeretlek, és hamarosan találkozunk! – mondja szintén halkan, majd elköszöntök egymástól.


Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top