- Mit fogunk csinálni? – kérdezed közelebb hajolva barátodhoz.

- Amit szeretnél. Egy teljes hónapig itthon vagyok, az elég sok mindenre elég. – mosolyog rád, majd egy puszit nyom a szádra.

A parkban sétáltok, majd leültök a fűbe. A fejed Luke vállára hajtod, és úgy nézitek, ahogy a víz visszaveri a nap fényét.

- Gyönyörű! – jegyzed meg halkan.

- Pont, mint te. – mondja rád nézve. Felemeled a fejed és – mint minden egyes alkalommal – most is rabul ejtenek gyönyörűen csillogó, kék szemei. Feleszmélni sem tudsz, ajkai már a tiéden vannak. Behunyod a szemed és élvezed az együtt töltött időt.

- Szeretlek. – mondod két csók között.

- Én is téged. – mondja, majd feláll és kezével felsegít téged is.

Elsétáltok a vízig, amibe térdig be is sétáltok, de ekkor Luke felkap, és beljebb visz. Hiába kiáltozol, nem tesz le.

- Bízol bennem? – kérdezi mélyen a szemedbe nézve.

- Bízom benned, de ha bajom esik, kinyírlak! – mosolyodsz el.

Luke egy határozott, mégis óvatos mozdulattal húz le magával a víz alá, majd megcsókol. Meglepődsz tettén, de nem ellenkezel.

Egy darabig még a vízben tartózkodtok, utána viszont kiültök a partra megszáradni. A nap lemenőben, így még azt is megcsodálhattátok.