A barátoddal Louissal készültök éppen egy vacsorára, amikoris megcsörren a telefonod. Gyorsan értenyúlsz és felveszed.

- Igen? - szólsz bele.- Értem. Azonnal megyek! - hadarod, majd leteszed.

- Ki volt az? - kérdezte louis, a nyakkendőjével szenvedve.

- Anyukám. El kell rohannom, kérlek ne haragudj meg! - puszilod meg az arcát és kocsiba pattansz.

Útközben elgondolkozol, mekkora szemétség volt tőled, hogy nem mondtál el neki semmit, de ez is a meglepetés része.

Gyoran útirányt változtatsz és a megfelelő irányba indulsz.

Fél órán belül meg is érkezel a helyszínre, ahol már minden kész áll. Felhívod hát Louist is.

- Szia! Baj van. Kérlek gyere ide! - teszel úgy, mintha sírnál és lediktálod neki a címet.

Fél órán belül Ő is megérkezik és amikor meglát téged a földön feküdve egyből odarohan.

- Jól vagy? - emeli meg a fejed, de te továbbra is az eszméletlent játszos. -Kérlek szólalj meg! - mozgatja meg kicsit a fejed. - Nem teheted ezt velem! Kérlek! - omlik össze teljesen, mire te megmozdulsz. Hirtelen felkapja a fejét, te kinyitod a szemed és látod, hogy sír.

- Meglepetés! - mondod aggódva.Értetlenül figyeli tovább sz eseményeket. - Nincs kutya bajom, egy dolgot leszámítva. - nézel rá szomorúan.

- Mi az? - kérdezi, de biztos vagy benne, hogy még mindig a sokkban van.

- Hát... ez! - húzod fel a felsődet és a hasadon ott egy ultrahangos felvétel a kisbabádról, ami már fejlődésnek indult. Louis lassan elmosolyodik és megcsókol.

- Akkor ez azt jelenti, hogy babánk lesz? - kérdezi a homlokát a tiédnek dűtve.

- Igen, azt! - mosolyogsz boldogan.

- Hihetetlen! De ha máskor közölni szeretnél velem valamit, válaszd az egyszerűbb utat, kérlek! - nevet fel, aztán újra ajkaidnak esik.