- Liam! – kiáltasz egyet a barátodnak.

- Igen? – jön a konyhába hozzád.

- Segítenél egy kicsit? – kérdezed megfordulva, de közben a kezed a mosogató fölött tartod, nehogy a víz szétcsepegjen.

- Mit?

- Nézz be a sütőbe, hogy eléggé megsült-e már a krumpli! – adod az utasításokat, de lágy hangon.

Pár hónap és 3 éve vagytok együtt. Elég komoly a kapcsolatotok, már a gyerekvállalásról is szó esett, de persze semmit sem kapkodtok el.

Tovább mosogatsz, majd két kar fonódik a derekad köré.

- A krumpli tökéletes, de én tűzben égek. – búgja füledbe, és a nyakadat csókolgatja közben.

- Liam, most ne! Várj 10 percet kérlek! – kéred szépen.

- 10 egész percet? Az túl sok. Most akarlak. – fordít maga felé és szenvedélyesen megcsókol. Már azzal sem foglalkozol, hogy tiszta víz és hab a kezed, mert a mellkasára helyezed csókotok közben. Liam lassan megemeli csípődet, te a lábaidat dereka köré fonod és elvisz a konyhapultig, amire leültet.

- Itt szeretnéd? – kérdezed meglepve.

- Miért is ne? – csókol meg úja.

Nemellenkezel és igenis élvezed a dolgot. Utána Liam bejelenti, hogy feleslegesvolt főznöd és sütnöd, mert aznap este vacsorázni visz, ahol eljegyez.