Ma van az esküvőd. Boldog pillantások, boldog percek, de te mégsem vagy boldog. Nem vagy boldog, mert nem azzal a személlyel házasodsz meg, akit teljes szívedből szeretsz, ugyanis az a személy a legjobb barátod, és tudod, hiszen Ő mondta, hogy van valakije.

A mostani párodtól jobbat keresve sem találnál. Odaadó, kedves, jól is néz ki, teljes szívéből szeret téged, de sajnos ezt te nem viszonzod.

Barátnőid sem veszik észre, mi is nyomaszt téged, sőt igazából azt sem, hogy van valami baj. Amikor egyedül hagynak, már rajtad van a menyasszonyi ruhád. Megállsz a tükör előtt és azon gondolkozol, mi lenne, ha azon nyomban elszöknél. Vagy ha csak simán lemondanád az esküvőt? Mi lenne, ha a megfelelő személy lenne a párod az oltárnál? Azon kapod magad, hogy egy könnycsepp szalad végig arcodon, amit hagysz végigfolyni. Úgy érzed, ennyi jár neked.

Eközben a melletted lévő szobában legjobb barátod, Harry éppen öltözködik, készül téged ünnepelni, de valamiért ő sem túl boldog.

Most, hogy tudja elveszít, úgy érzi fél. Eddig magától érthetőnek tartott téged, tudta, hogy mindig számíthat rád, akármikor, de most, hogy családod lesz, attól fél, el fogod hanyagolni és ez elszomorítja. Eszébe jut az is, amikor elcsattant köztetek egy csók, és ekkor mindent megért. Kirohan a szobából egyenesen hozzád, benyit és a tükörképből látja, hogy sírsz.

Odamegy hozzád.

- Mi a baj? – kérdezi közben válladat simítja végig.

- Harry, ezt ne! – lököd arrébb kezét. Úgy véled, már úgyis mindegy, így elmondasz neki mindent. – Pont te vagy az oka. Harry, mindennek te vagy az oka! 5 kibaszott éven át itt voltam melletted, segítettelek, akár hajnalban is rohantam hozzád, féltékennyé tettem egy lányt, csak azért, hogy megkúrhasd! Elszöktem veled két teljes napra, csak azért, hogy ne legyél egyedül! Tagadtam az érzéseimet, csak azért, hogy neked ne fájjon és hogy ne veszítselek el. Harry, 5 éven át megtettem mindent, csak azért, mert szeretlek! Mindig is szerettelek, de ma ezen változta... - Harry megcsókolt. Közel húzott magához és megcsókolt. Újra könnyezni kezdtél.

- Én is szeretlek! – mondta két csók között.

- Már késő Harry. Férjhez megyek. – mondod a könnyeidet törölgetve.

- Nem, nem az. Szökj el velem megint! Menjünk innen minél messzebb! – karolja át derekadat.

- Nem tehetem. Nem megy. Eddig vártam rád, többé nem fogok. – fordulsz újra a tükör elé, amiben meglátod a jegyesed. Végig ott állt és mindent látott. Könnyes a szeme, de mosolyog, mert boldognak lát. Leveszi a gyűrűjét és csak bólint egyet, majd elsétál. Harry ebből semmit sem látott. A szíved szakad meg, mert megbántottad, de tudod, így már nincs akadálya.

- Kérlek! Adj egy esélyt! – lép mögéd Harry.

- Menjünk, most! – fogod meg a kezét és rohansz ki vele a házból. Beszálltok a kocsijába és mentek, amerre az út visz.

- Gyönyörű vagy! – mondja Harry a kocsiban ülve.

- Köszönöm!– mosolyogsz rá, majd egy sms-t írsz a szüleidnek, hogy nem lesz esküvő.