NIGHTY

Már hogy is aludhatnék nyugodtan? Mégis mit is gondoltam? Hát hogy is aludhatnék én anélkül hogy reggel hatkor rángassanak ki az ágyból? Csak próbálom rendesen feltölteni magam, már ez is baj? Na és nyilván Szikra trollkodott megint, hiszen ki más fárasztaná még magát az én prankelésemmel? Ezúttal azt eszelte ki, hogy egy vödör vizet zúdít rám. Úgy, hogy kint uralkodnak a mínuszok. Szóval amint a bundámon éreztem a jéghideg vizet, reflexből ültem fel derékszögbe, ami azt eredményezte hogy a fele visszafröccsent a tűz elemre. A kandúr kislányt megszégyenítő sikollyal ugrott fel a tréfájának visszahatására, majd vadul kezdte lerázni magáról a vizet, mintha savat öntöttek volna rá és az marná a bőrét.
- Neked teljesen elment az eszed?! - Vicsorogtam rá félig vizes bundával. - Az ugye feltűnt, hogy tél van?!
- Naaa, nem kell így felkapni a vizet! - Szólalt fel Szikra miközben elnevette magát a saját szóviccén.
- Viccesnek hiszed magad, mi? Na takarodj, mert különben én magam fogom be a szádat, majd akkor vigyorogj! - Morogtam miközben kikecmeregtem a takaró alól. Gondoltam lezuhanyzom, ha már úgyis vizes vagyok. És csak reménykedhetek, hogy ez a mókamester nem követ oda is. Kitartó egy macska, nem tudom hányszor küldtem már el melegebb éghajlatra, még mindig a haverom akar lenni. Miután végeztem, egy törölközőbe csavarva settenkedtem el a szobámig. Ilyenkor adtam hálát az égnek hogy nem hagyták szokás szerint nyitva azt a retkes ajtót. Legalább most mindenki a saját szobájában foglalta el magát. Ez mostanság ritka esemény. Szóval csurom vizesen osontam be a saját területemre. Valljuk be, ez az Elem Csapat dolog egyenlőre nem alakul valami izgalmasan. Bár tekintve hogy még nem igazán terjedt el a hírünk, nem is jár a nyakunkra mindenféle gyökér, ami mondjuk jó. Kíváncsi vagyok mi lesz a későbbiekben. Viszont csak eddig volt időm elmerülni értelmetlen gondolataimban, mert hallottam nyílni az ajtót. Oda se kellett fordulnom, hogy tudjam ki zaklat megint.
- Neked tényleg ismeretlen kifejezés a privát szféra?! - Kiáltottam rá dühösen. A tűz elem rezzenéstelen arccal állt az ajtófélfa mellett.
- Mit problémázol? Macskák vagyunk. - Mondta teljes nyugalommal.
- Az még nem jogosít fel arra hogy a nap minden percében a nyakamon lógj! Neked nincs saját életed?! - Morogtam miközben a fejemre húztam a törölközőt.
- Ha lenne, nem lennék itt. - Mosolyodott el a hím. - Ebből feltételezem hogy neked sincs.
- Erről nem faggattál már ki eléggé? De most komolyan, egy percem se lehet egyedül?! Inkább udvarolj Kagylónak vagy mit tudom én, csak hagyjál már magamra! - Villantottam meg a fogaim az irányába ismét, mire ő végre vette a célzást és elhúzta a csíkot. Esküszöm, ebben a csapatban már magánéletem sem lehet?

NARRÁTOR

Kint a hó még mindig gyönyörűen fehérlett, pedig csak tél eleje volt. A legtöbb macska ilyenkor mindig kimegy a friss levegőre, ám voltak akik egyáltalán nem vágytak rá. Viszont az Elem Csapatban túlerőben voltak a hóba vágyók. Rögtön be is törtek a friss hírekkel a sötétség elem szobájába. Nighty már nem törölközőbe csavarva üldögélt az ágyán, de a bundája még mindig csurom vizes volt. Szikra csendesen odalopózott mellé, mire a sötét kandúr rögtön megérezte a tűz elem szőréből sugárzó hőt.
- Mit akarsz megint? - Sóhajtott irritáltan Nighty.
- A csapat ítéletet hozott.
- Miről pofázol?...
- Van korcsolyád?
- Pff... Minek nézel engem, műkorcsolya művésznek?
- Akkor megkapod az enyém! - Ajánlotta fel lelkesen Szikra.
- Na elmehetsz a... Nincs más választásom, mi? - Kérdezte kedvetlenül a sötétség elem.
- De még mennyire nem! - Viharzott be lelkesen Kagyló. - Na hajrá hajrá! Kimegyünk a hóra!
- ...Hogy ez minek akart engem "vezetőnek" ha önjelölt módon is elvégzi a melót... - Mormogta Sötéthold miután a nőstény lelépett, majd a tekintete ismét találkozott Szikráéval.
- Na hallottad, hajrá hajrá!
- Miért, neked nincs is szükséged a korcsolyádra? - Kérdezte gyanakvóan a sötét kandúr. Erre a másik hím tekintete hirtelen elkomorodott.
- Neeem... Nem hiszem. - Fogta rövidre a tűz elem, majd rögtön megragadta Nighty mancsát hogy a saját területére vezesse az emlegetett lábbeliért.

Hamarosan egy vöröses színű jégkorcsolyát nyújtott át a csapattársának.
- A kori egy dolog, de honnan veszed hogy használni is tudom? A legjobb ha békén hagytok végre és egyedül szórakoztok. - Jegyezte meg cinikusan az illető.
- Őszintén szólva én is szívesebben maradnék itthon, ám ha a lányok ezt akarják akkor én mellettük állok.
- Akkor menj fel te a jégre, ha ennyire mellettük állsz!
- Egy francot megyek én a jégre! - Morogta kedvetlenül Szikra, majd hátat fordítva Nighty-nak ismét a szekrényben kezdett kutatni. Majd nem sokára egy szintén vörös színű sapkát húzott elő.
- Nocsak, csak nem fázós itt valaki? - Mosolyodott el halványan a sötétség elem.
- Nevess ki ha akarsz, de igen, kifejezetten az vagyok. - Jelentette ki makacsul a tűz elem, majd megszüntette a feje tetején lángoló tüzet, és rögtön rá is húzta a sapkát. Nighty csak bámulta a mancsába nyomott korcsolyát, azon gondolkozva hogy egyáltalán minek megy bele ebbe a kellemetlen szituációba.

Nem sokára a csapat meg is érkezett egy nagyobb tóhoz, ami teljesen be volt fagyva.
- Ez szerintetek tényleg biztonságos? - Kérdezte Nighty miközben bizonytalanul a jégre pillantott.
- Ugyan, mi a legrosszabb ami történhet? - Vágott vissza feldobva Kagyló.
- Nem is tudom, a jég beszakad alattunk mi meg halálra fagyunk? - Szólt cinikusan a tűz elem.
- ...Most az egyszer egyet értek Szikrával... - Jegyezte meg a sötét bundás kandúr.
- Az ne beszéljen többes számban aki fel se mer lépni a jégre! - Mondta Virág miközben már húzta is fel a korcsolyáját.
- Már hogy ne mernék! Csak... Nem akarok. - Morogta Szikra. A lábai alatt a hó rögtön elolvadt, a kandúr mégis remegett mint a nyárfa levél.
- Mi az, Nighty már téged is megfertőzött a keserűségével? - Kérdezte játékosan Kagyló.
- ...Nagyon vicces. - Morgott az említett kandúr miközben csupasz manccsal lépett a jégre. - Minek akartatok korcsolyát hozni? Ez csúszik anélkül is!
- Lehet, de így legalább nem a mancsaid kezdenek sorvadni! - Jelentette ki Virág, miközben ő is fellépett a befagyott tóra. A nőstény balerinaszerű kecsességgel siklott, levélfarkával és mancsaival egyensúlyozva. Erre Nighty-ban is felébredt a versenyszellem, és ő is siklani kezdett a nőstény mellett.
- Váó, már csak olyan csillámos dresszek kellenének! - Mosolyodott el Szikra.
- ...Álmodik a nyomor. - Állt meg hirtelen a hibrid.
- Vigyázz már! - Morogta Virág miközben majdnem elgázolta a kandúrt.
- Vigyázzál te! - Vicsorgott vissza Nighty. Hamarosan Kagyló is kivette a részét a buliban.
- Mindenki vigyázat, érkezik a remény lángja! - Kuncogott a nőstény miközben megragadta Szikra mancsait.
- M-Mi?! Hé, én nem erre szerződtem!-
- Oh, nehogy nem! - Csatlakozott be Szellő is, ahogy a két nőstény a jégre lökte a tűz elemet. Most Szikra csúszkált ügyetlenül a jégen, amíg Nighty el nem kapta a mancsait.
- Hoho, csak nem megijedtél? - Vigyorgott el a kandúr.
- Én aztán nem. - Tagadta a rajta hirtelen átrohanó rémületet a tűz elem.
- Dede, te aztán remegsz! - Folytatta a tréfálkozást Nighty, mire elengedte Szikra mancsait, ám az rögtön vissza kapaszkodott a hibrid karjaiba.
- N-Ne hagyj itt! - Kiáltott fel hirtelen a tűz elem. Erre a csapat tagjai szinkronban nevették el magukat.
- Mi az hogy "ne hagyj itt"? Tényleg ennyire rettegsz? - Kérdezte Nighty.
- Hányszor mondjam, hogy NEM rettegek! Nyáron majd én lökjelek ki a forró homokra?
- Akkor mi bajod a jéggel? Éget, vagy mi? - Folytatta a sötét kandúr.
- Pontosan! - Bukott ki Szikrából a kellemetlen vallomás. Erre mindenki elcsendesedett.
- Szedjetek már le innét, mi lesz ha beszakad alattam?! - Parázott tovább a tűz elem.
- Oké, oké, maradj veszteg. - Mondta Nighty miközben kifelé kezdte húzni a jégről. Amikor végre a szélére értek, Szikra rögtön kilépett a szárazföldre.
- Ez nem volt jó vicc! - Borzolta fel a szőrét a tűz elem.
- Ne hisztizz már, nem történt semmi baj, vagy mégis? - Kérdezett rá pimasz módon Virág.
- Hé, légy már egy kicsit megértőbb vele! - Szólt vissza Szellő. Virág csak a szemét forgatta, és már siklott is vissza hogy tovább mutogassa magát. Kagyló és Szellő is csatlakozott hozzá. Nighty Szikra mellett maradt.
- Hé... Téged tényleg éget a jég? - Kérdezte halkan a sötétség elem.
- Nem kifejezetten éget, bár inkább csak attól függ hogy meddig van a közvetlen közelemben.
- És miért?
- A magam fajta tűz elemek érzékenyebbek a vízre, és ezáltal a jégre is. Először csak irritál, aztán már éget, és akár ideiglenes ájuláshoz is vezethet. De! Mivel a tűz égetésére immúnis vagyok, így gondolom ez így igazságos. Elvégre valamit valamiért, nem? - Részletezte a szokásos dinamikus pörgése nélkül a narancs kandúr.
- Áh... Értem. Azért jól vagy? - Kérdezte Nighty miközben a fülei hátracsapódtak.
- Igen, persze, szerintem csak én reagálom túl a dolgot! Hehe... - Mondta kellemetlenül a tűz elem. - ...Nyilván nem valami normális dolog pánik rohamot kapni a jégen...
- Rendben..... Öh.... Bocs ha kellemetlen helyzetbe hoztunk.
- Nem, tényleg jól vagyok! Nem a ti hibátok hogy nem akartam elmondani! Egyszerűen csak... Gyengének érzem magam tőle.
- Figyelj, ha ez jobb kedvre derít, nekem is van egy pár gyenge pontom. Pontosabban... Elég sok... De ez rendben van, nem? - Próbálta felvidítani a csapattársát Nighty, ám nem igazán volt rutinos a vigasztalásban.
- Heh, kösz... Sötéthold. Nem is vagy te olyan kemény mint amilyennek mutatod magad! - Szökött fel Szikra arcára a szokásos, idétlen vigyora.
- Háh, higgy amit akarsz. - Hagyta rá a sötétség elem.

SZIKRA

Ez a nap számomra kész érzelmi hullámvasút volt, nem csoda hogy eléggé kifáradtam a végére. Amikor a lányok végre kicsúszkálták magukat, vissza is indultunk a bázisra. A visszaút közben Kagyló rögtön odaugrott mellém.
- H-Hé! Figyelj, én egyáltalán nem akartam ártani neked vagy hasonló, csak heccelni próbáltunk, nem tudtam hogy ez neked ilyen kellemetlen, annyira sajnálom, tényleg nem akartalak ilyen helyzetbe hozni! - Hadarta el egy levegővel a víz elem. Váó, napról napra csakis csodálni tudom az energiáját. Hirtelen fogalmam sem volt mit mondjak, olyan sok gondolat cikázott végig a fejemben hogy nem tudtam hogy képes vagyok-e kinyőgni egyetlen épkézláb mondatot is.
- Ny-Nyugalom, tényleg semmi baj, jól vagyok! Az én hibám hogy nem szóltam nektek erről az egészről! - Válaszoltam végre egy olyan két perces szünet után. Miért vagyok ilyen életképtelen?... Kagyló rémült tekintete rögtön átváltott egy kedves mosolyra, amitől ott helyben képes lettem volna elolvadni, még az ilyen hidegben is. Őszinte leszek, csodálom ezt a macskát. Olyan energikus és derűlátó, biztos vagyok benne hogy ha meglenne az esélye, vezetőként is megállná a helyét. Erre itt vagyok én, aki még a jégen állva is pánik rohamot kap... Van egy érzésem, hogy ezt az esetet egy életre nem felejtem el. Igen, egy szó mint száz, tetszik nekem Kagyló. Viszont ha el is játszok a gondolattal néha hogy együtt leszünk egyszer, boldogan élünk stb, akkor is ott van a tény hogy ő víz elem. Én pedig tűz... Amikről mondani sem kell, hogy éles ellentétek. A magam kis gyengeségéről meg ne is beszéljünk. Áh, ráérek még ezen törni magam, most talán arra kéne összpontosítani hogy ne essek össze itt helyben. Hát igen, akár élveztem ezt a napot akár nem, akkor is örülök neki hogy ezt sem kell többé titkolnom. Csak tudnám miért nem tud gyorsabban eltelni ez a tél...