NARRÁTOR

A DarkPines erdőbe hamarosan beköszöntött a tél, és ezáltal nem sokára le is esett az első hó. Minden gyönyörű fehérbe borult, és a sok örökzöld csak szépítette a látványt. A friss hótakaró még szinte sértetlen volt. A Nap még alig kelt fel, két kandúr már most éber volt. A magasabbik hím szőre rövid volt és sötétbarna, mancsai vége felé zöld színű fűminták. A haja levelekből állt, ahogy a farka is, ám utóbbin mintha egy kisebb szakadás lett volna. A nyakában egy zöldes színű sál, amely annyira rá volt tekerve az arcára hogy csak a világosbarna szemei kandikáltak ki alóla, melyek alatt sötétes karikák húzódtak, mint aki hetek óta egy szemhunyásnyit sem aludt. Gyér bundája nem igazán védett a hideg ellen, így szinte látni lehetett ahogy didereg. Vele szemben állt egy valamivel alacsonyabb, vörösesbarna, csíkos szőrű kandúr. A mancsai pirosas rózsaszín színben rikítottak, és levélszerű farka kékes színben pompázott. Rajta is sál volt, és szemei is ugyanolyan barnás színben ragyogtak mint a társának. Az ő mancsában egy kisebb doboz volt.
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? Minek vagy itt? - Kérdezte szigorúan a magasabbik.
- Minden alkalommal ezt kérdezed, és minden alkalommal elpapolom ugyanazt a sablon szöveget. Én csak segítek neked! Te sem hiszed hogy sokáig ellennél lóvé nélkül! - Magyarázta a másik.
- Csak tudnám honnan szeded egyfolytában a zsét. Talán apánktól csórod? Nem tűnik fel neki?
- Többé már nem. Egyébként meg, ha már róla beszélünk, azóta is vár téged haza!
- Haza? Mégis hova haza? Nekem már többé nem ott van az otthonom. Egyébként is, miért akarná hogy vissza menjek? Talán nincs kin levezetnie a dühét? Hiszen már a kezdetek óta úgy tekint rám mint egy hibára!
- Figyelj, Fifi, tudom hogy sosem jöttetek ki jól, de tényleg nincs mitől félned!
- Félnem? Kimondta hogy félek? Ez már nem félelem, Felix, ez gyűlölet. Sosem bocsátom meg neki amit velem tett, akármeddig esedezik nekem! Egyébként is, ha eddig te sem csíptél engem, akkor most meg minek játszod a jólelkű testvért?
- Fűmancs, mindig ugyanezzel a kérdésekkel támadsz le, és kezdem unni. Csak fogd a lóvét, és itt sem vagyok!
- Különben is, mégis ki küldött? Tényleg apám akar vissza csábítani? Vagy talán anyád küldött a nyakamra?! - Faggatta tovább a vele szemben álló macskát a mint nemrég kiderült, Fűmancs.
- Valld be Fifi, paranoiás vagy és kész. Csak fogadd el és le is léptem. Egyébként meg... Mégis honnan jött ez a csapatosdi? Hiszen te is tudod hogy még a vér látványát sem bírod. - Folytatta Felix.
- A félelmeket le lehet győzni. Amúgy meg ha ennyire nagy a képed, miért nem csatlakozol te is? Van még szabad hely bőven.
- Nem kell, nekem legalább rendes munkám van. Ami egyébként neked is lehetne, ha végre vissza jönnél.
- Na ide figyelj, te okos tojás, már több mint egy éve nem éreztem a nagyvárosi betont a talpam alatt, és tökéletesen meg vagyok nélküle. Most pedig hordd el magad, még a végén lekésed a vonatod!
- Ejj, Fifi, nem is értem miért próbálkozom még mindig. Na fogdd, akkor már tényleg megyek. - Nyújtotta át a kis dobozt a kandúr a másiknak, majd indult is a másik irányba.
- Hé! - Szólt utána Fűmancs.
- Hm? - Fordult vissza Felix.
- Köszönöm... A segítséged sokat jelent. De remélem ezentúl már nem lesz rá szükségem. És tudod: Grass-nek erről egy szót se! A többieknek se, de neki végképp nem!
- Még szép hogy nem! - Mosolyodott ez az alacsony hím, majd elindult haza felé. Fűmancs kinyitotta az apró dobozkát. Az volt benne mint mindig amikor Felix eljött hozzá; egy borsos adag pénz. Mikor Fűmancs megszökött a nagyvárosból, egy kevés lóvét vitt magával és lelépett. Nem sokára a féltestvére, Felix talált rá, és azóta is ő szokta időnként lecsekkolni hogy él-e még. Sosem jöttek ki jól, viszont Fűmancs szökése mintha közelebb hozta volna őket. Ugyan a kandúr mindig is hűvös módon viselkedett vele, mélyen belül nagyon is hálás volt neki. Grass pedig... Nos, ő már bonyolultabb történet. Annak ellenére hogy az ikertestvére, Fűmancs mindig is ellenséges módon közeledett felé. A kandúr elindult a maga kis bázisa felé.

VIRÁG

Reggel kinézek az ablakon, és a következőt látom; Gyönyörű hótakaró borít mindent, a fenyők továbbra is csodálatosan zöldellnek. Ez a varázslatos összkép mindig megszépíti a telet. Igen, lehet hogy növény elem vagyok, mégis kedvelem ezt az évszakot. Így reggeli után rögtön el is indultam felfedezni az erdő téli oldalát. A nyakláncom amint kiléptem sállá alakult, gyanítom hogy ez a benne lévő varázskőnek köszönhető. Egyszerűen csak gyönyörködtem a tájban, mire egyszer csak mintha valami elém teleportált volna, úgy ahogy voltam pofára estem. Amint odakaptam a fejem, megnézni hogy mégis mi volt ez, láttam hogy nem volt más mint egy csapóajtó, ami pont abban a pillanatban nyílt fel.
- Mégis miféle gyökér nem képes a lába elé fi... - Szólt egy hang, ahogy a csapóajtó alól egy macska mászott ki barna, rövid szőrű kandúr fűmintával, sötét karikákkal a világosbarnás szemei alatt, és egy zöld sállal. Amint meglátott, teljesen elállt a szava.
- Dicsőséges Nekora, annyira sajnálom! - Pattant ki rögtön kétségbeesetten. - Nem szoktam meg hogy akárki is járna erre, tényleg nagyon nagyon sajnálom ami történt!
- N-Nem kell, jól vagyok! Tényleg! - Mondtam miközben a kandúr felsegített. - Egyébként Virág vagyok!
- Fűmancs. Te az ifjabb Elem Csapat tagja vagy, ugye? Sajnálom, csak a sáladat mintha már láttam volna valahol.
- Igen! Ez még apám nyaklánca volt, egy mágikus kő van benne. - Magyaráztam.
- Sejtettem! Igazából jómagam is értek valamelyest az ilyesfajta kövekhez! Jelenleg éppen ilyesmi nyakláncokat készítek. - Mondta, ahogy félrehúzta a sálját, így mutatva a szeme színével megegyező, két ékkővel díszített nyakláncot.
- Váó, ez te készítetted? - Lepődtem meg.
- Bizony! Valójában egy kisebb, a tiétek által inspirált csapaton munkálkodom. Ez is annak a bázisa akarna lenni... Körbevezethetlek ha szeretnéd! - Ajánlotta fel a hím lelkesen. És csak bólintottam. Lementünk a csapóajtón, amely egy nagy ovális alakú szobába vezetett, két elágazó folyosóval. A falak sötétlilák, a szoba közepén egy szürke kanapé. Fűmancs végigvezetett az egyik folyosón, amelyből több szoba ágazott el. Közülük ötre volt rajzolva egy-egy szimbólum, és ahhoz egy név. Az elsőn egy nap jel, alatta a "Sunset" névvel. Aztán egy villám jel, az "Electro" névvel. Utána egy fehér, négyágú csillag, alatta: "Dayly". Hmm, mintha ezt a nevet már hallottam volna valahol... Aztán egy lila kör fehér pettyekkel, a "Galaxine" névvel társítva. És végül az utolsó ajtó, levél jellel és a "Fűmancs" névvel. Ide a kandúr kérdés nélkül be is engedett. A szoba nem volt olyan tágas mint a miénk, de szűknek sem mondanám. A falai sötétkékek, volt ott egy ugyanilyen színű egyszemélyes ágy is, meg egy kisebb éjjeli szekrény, rajta egy spirálfüzet. És ennyi. Kinyitottam a füzetet, az első lap teljesen ki volt színezve rózsaszín-lila-kék csíkokkal. A hím rögtön ki is kapta a mancsaim közül.
- Heheh, bocsánat, csak abban a privát dolgaim vannak. - Magyarázta halkan.
- Oh, értem, bocsi! - Kértem elnézést.
- És... Mi gondolsz? - Kérdezte kíváncsian.
- Nagyon jól néz ki! De... Hol vannak a csapattársaid?
- Ők még nincsenek itt. Majd tavasszal tervezem idehívni őket, akkor nem lesz gond a hideg.
- És ti is egy hős csapat lesztek?
- Hát... Olyasmi. - Felelte semmitmondó tekintettel.
- Esetleg máskor is találkozhatnánk még, nem? - Kérdeztem tőle, mire rögtön felcsillantak a szemei.
- Még szép! M-Mármint... Örülnék neki... - Mosolyodott el a kandúr. Majd hamarosan már indultam is. Kimásztam erről a bázisról és már mentem is a sajátom felé. Olyan kedves macska ez a Fűmancs... Örülök hogy szereztem egy új barátot.

FŰMANCS

Hát igen, ez vagyok én. A nevem Fűmancs, közönséges föld elem. És mint láthatjátok, megnyílt előttem egy új lehetőség. Mint megtudtam, ez volt Virág, az Elem Csapat egyik tagja. Ami azt jelenti, hogy rajta keresztül akár információk is üthetik a markom. Viszont... Van még valami más is. Ez az érzés... Még nem találkoztam ilyennel. Idegen, de mégis, olyan... Kellemes. Mi lehet ez? Olyan... Olyan jó volt mellette lenni. A szívem mintha hevesebben vert volna a közelében. Hiszen... Hiszen olyan kedves, és... Gyönyörű. A csodás rózsaszín szemei akár a kristályok. Olyan csodálatos érzés... Viszont óvatosnak kell lennem, a jegyzetfüzetem meglesésével így is majdnem lelepleződtek előtte a terveim. Ám a csapatom tagjai is hasznosak információk szempontjából. Mindegyik közelebbről ismeri a csapat egy-egy tagját, én pedig azzal hogy közelebb kerülök Virághoz, akár még rajta keresztül is szerezhetek adatokat. Elvégre minél többet tudunk, annál jobban felkészülhetünk a harcra. Egy biztos, csupán csak ki kell várnom a tél végét, és a tervem végre életbe léphet. Várjatok csak, Elemek, megmutatjuk hogy mennyit is érünk...