NARRÁTOR

Ahogy a Nap felkelt, az egész DarkPines erdőt nagyobb feszültség fonta át, mint valaha is.
Ha veszély közeleg, mindenki teszi, amit tud; Ez pedig az Elem Csapat esetében sincs másképp.

A csapatból egyelőre csak három macska volt talpon; Szikra, Kagyló, és Szellő – Vagyis hívhatjuk őket úgy is, hogy a Tudatlan Trió. A három macska, akik még nem sejtenek semmit a várható apokalipszisról.
- Most nem ébreszted fel őket? - Kérdezte Kagyló a mellette ülő tűz elemet.
- Neeem. - Dorombolta Szikra, elkényelmesedve, mintha a világon semmi gondja nem lenne. - Vehetik ajándéknak.
- Milyen nagylelkű vagy! - Kuncogott Szellő, amihez lassan csatlakozott a másik kettő tag is.
- Hát na, fárasztó dolog a csapat szíve-lelkének lenni. - Vont vállat a kandúr, mire a nőstények tovább nevettek. Szikra arca lassan megváltozott. Valahogy komorabb lett. Talán nem csak viccnek szánta.
Talán tudat alatt valahogy eszébe jutott, hogy milyen nehéz összetartani egy ilyen különböző társaságot. Már a kezdetek óta próbál ragasztóként működni; Hídként viselkedni a tagok közt. De most, hogy az a bizonyos rés ismét nyílni kezdett, mi lesz? Meddig tudják kihúzni együtt, és mikortól lesz egyértelműen késő? Ennyi lett volna a kezdeti rózsaszín köd, hát ilyen gyorsan megunták egymást? Ez lehetett az elődjeik hibája is, a csapatszellem hiánya, az anélküli küzdelem? Mindenki tudja, hogy semmi sem tart örökké, de akkor mikor—
- Hééé, jól vagy? - Szólalt fel Kagyló, megszakítva a gondolatok láncreakcióját. - Elég... Elmélyültnek tűnsz.
- Aaaha, semmiség! - Legintett a kandúr egyszerűen. Le kell ezzel állnom. Egy túlgondoló épp elég a csapatban, nem kell több. - ...Gondolkoztam.
- Min gondolkoztál ilyen korán? - Tudakodott Szellő is, fejét kíváncsi módon oldalra döntve.
- ...Semmin... - Felelte a tűz elem, de leesett neki, hogy nem lehet valami meggyőző. - ...Nem is tudom... Mostanában van valami rossz érzésem. Utoljára talán múlt ősszel voltam így.
- ...Tavaly ősszel? Az nem jó jel. - Jegyezte meg Kagyló, ahogy a három macska baljós tekinteteket váltott egymással.

Még mielőtt tovább agyalhattak volna rajta, két szoba ajtaja szinte egyszerre csapódott ki, két macska lépett egyszerre a nappaliba.
- Az erdő veszélyben van! - Harsogott fel mindkét macska, majd tekinteteik zavartan találkoztak.
- Virág? Te mégis honnan–
- Nighty! Te is láttad?!
- Állj, állj, állj! - Szakította őket félbe Kagyló, felállva az asztaltól. - Valaki elmagyarázná, hogy nektek mi bajotok?
- Az, hogy valaki itt túl jól tud titkot tartani. - Felelte Shady szúrósan, ahogy elsétált a párja mellett, aki e percben egyébként rá se hederített.
- ...Ezt már végképp nem értem. - Susogta Szellő, félig magának, félig az ugyanolyan tág szemekkel bámuló Szikrának.
- Te mit láttál? - Fordult Nighty a növény elem felé, figyelmen kívül hagyva bárki mást. Éjsötét szemei alá egy puszta éjszaka elég volt, hogy fekete karikák kerüljenek, pupillái meg mint aki szellemet látott.
- Fűmancs megkeresett. De nem volt önmaga, hanem mint...
- Tüske?
- Honnan tudod?
- Erre most nincs idő! - Fújtatott Nighty türelmetlenül, és már indult is volna egyenest az erdőbe, ha Shady nem ragadja meg a karját. A kandúr morogva fordult felé vissza. - Mi van?
- Nem fogsz ebből is kihagyni! - Fújtatott a nőstény, a szőre is borzolódni kezdett mellé.
- Nem hagylak ki semmiből! - Vágott vissza a hím, kirántva mancsát az árnyék elem szorításából. - Azt akarom, hogy biztonságban légy!
- De nem kell! Beszéltünk már erről!
- Inkább ne most akarj hősködni!
- Én hősködöm?! Te már hetek óta tudsz róla, mégsem szóltál egy szót se! Ha elmondtad volna, a tegnapi estinek sem kellett volna megtörténnie!
- A tegnap estiből is látszott, hogy miért nem mondok el semmit!
- Beavatnátok minket is?! - Csapott Kagyló az asztalra, de senki sem figyelt rá. Komplett káosz volt a bázison; Két macska teljesen tudatlan; Egy már sejti, mi lehet; Egy másik mostanra teljesen vörösben látja a dolgokat; A harmadik csak tudni akarja, mi folyik itt; Az utolsó, aki pedig már mindent tud, amit kell, tanácstalanul figyelte az eseményeket. Mégis, minden szem a csapat egyetlen házaspárjára szegeződött; Még ismerve is a kandúr temperamentumát, a két macska között nem gyakoriak a viták. Hát még az ilyen durvák.
- Csak húzod az időt, a viharba is! - Hörögte Nighty dühösen, és meg se várva a továbbiakat, az erdőbe rohant. Shady rögtön utána szegődött, és rövid gondolkozás után Virág is.
- ...Ez meg mi volt? - Jutott szóhoz ismét a levegő elem, a kijárat felé meredve.
- Tegnap még semmi baja nem volt! Én már nem értek itt semmit! - Mérgelődött Kagyló, morogva visszaülve a narancsszínű hím mellé, aki csak gondterhelt arccal meredt a távozó felek után. Ő volt a hármasból talán az egyetlen, aki érezte, hol lehet a baj.
Csendben maradt.

VIRÁG

Nighty konokul vezette a sort; Hátra se nézett, pedig bizonyosan tudta, hogy Shady és én is a nyomában vagyunk.
A kandúr szőre tövig volt borzolva, még "békés" helyzetben is. A viselkedéséről meg inkább ne is beszéljünk.
- És most mit keresünk? - Vetette fel Shady. Ebből is látszott, hogy bármiben is volt részük az éj folyamán, azt igencsak megsínylette a kapcsolatuk.
Nighty nem válaszolt. Nehéz megmondani, hogy direkt csinálja-e, vagy csak tényleg nem figyel. A fülei nyúl módjára mozogtak ide-oda. Shady vette az adást, és keserűen forgatta halvány szemeit.
- Nem lenne kedved szünetet tartani a folytonos tuskóságban? - Vetettem oda a kandúrnak, de még mindig nem tűnt úgy, mint akit érdekel. Ha azt akarom, hogy észhez térjen, akkor új módszerhez kell folyamodnom.

Egy indával megragadtam a hibrid egyik bokáját, épp úgy, mint ahogy a hamis-Fűmancsnak tegnap. Nighty kevésbé számított rá, mint az előbbi tette; Ahogy tovább próbált volna haladni, az inda nem hagyta, ő pedig annak rendje szerint pofára esett. Vadul morgott egyet ahogy egy-két hempergés után talpra szenvedte magát, és annál is vadabbul próbálta kirángatni a mancsát a szorításomból.
- Nektek meg mi bajotok?! - Fújtatott vicsorogva. A karmai ki voltak eresztve; Kivéve persze azt az egyet, ami már nincs meg. - Egyikőtöket sem kértem, hogy jöjjön utánam!
- És épp ez a baj! - Vágott vissza mellettem Shady, miközben már neki is kezdett felállni a puha szőr a hátán.
- Miért nem hagyod, hogy én intézzem el a helyzetet?! - Fordult felé Nighty most már teljesen, sötétkék szemeinek enyhe fojtogató érzete volt. - Ha legalább tegnap nyugton tudtál volna maradni, tökéletesen megvolnék ezzel a problémával egyedül!
- De nem kellene! Egy csapat vagyunk, a francba is; Miért kell titkolóznod?! Miért kell épp előttem titkolóznod?
- Melyik részét nem érted annak, hogy meg akarlak védeni?! Az utolsó dolog amire szükséged van, az az, hogy belerángassalak ebbe az egészbe!
- Nem tudom, hogy látod-e, de szerintem már mind nyakig benne vagyunk! - Szólaltam fel irritáltan; Nem tetszik, ahogy ezek ketten egymással beszélnek. És ez még valószínűleg csak a kezdet.
- De ez attól még a kettőnk dolga, úgyhogy értékelném, ha te nem pofáznál bele! - Fújtatott rám az éjsötét kandúr, lompos farkát frusztráltan rángatva maga mögött.
- Befejeznéd végre, hogy csak magadra gondolsz?! - Vágtam vissza morogva, készen állva rá, hogy a hím ismét régimódi szájkaratéba kezdjen. De nem tette.

Helyette visszafordult Shady felé, ugyanazzal a hideg tekintettel.
- Nem fogom hagyni, hogy a te épségedet feleslegesen kockáztassuk. Meg fogom oldani, csak–
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük. - Állt meg Shady egyhelyben, sértetten grimaszolva. - Nem vagyok cukorból. Reméltem volna, hogy ezt te is megértetted.
- Hát persze. - Sóhajtott Nighty keserűen, éjszaka színű tekintete egy pillanatra találkozva Shady fakó szemeivel. - De az még azelőtt volt, hogy megtudtam, hogy terhes vagy. Nem vagyok hajlandó felesleges veszélybe sodorni téged.
- És veled akkor mi van?! - Telt be az árnyék elem pohara, és dühösen förmedt rá a párjára. - Nem érdekel, hogy velem mit akarsz; A te életed talán nem olyan értékes? Miért hiszed azt, hogy mindenkinek a terheit neked kell cipelned?
- Ez most tényleg csak az én bajom! Engem akar, és ha ez kell ahhoz, hogy téged békén hagyjon, hát legyen! - Morogta a hibrid, és ellentmondást nem tűrve, tovább baktatott az erdőben.
Csak tudnám, hogy mi a fenét keres.

- ...Miért kell ennyire makacsnak lennie? - Susogta Shady csalódottan, valószínűleg csak magának. - Nem értem ezt az egészet... Miért nem mond el semmit se?
- Talán tényleg azt hiszi, hogy így a helyes. - Sóhajtottam, a nőstény mellett haladva. Shady kétkedve nézett rám.
- Miért hinné?

- Nem is tudom. - Vontam vállat tanácstalanul. - Sok dolog történt a közelmúltban. Mindannyian feszültek vagyunk. És Nighty...
- ...Ő még különösebb stressz-forrás nélkül is az. - Az árnyék elem forgatta a szemeit. - Azt hiszi, hogy mindent neki kell megoldania. Mikor fogja végre látni, hogy nem minden egyedül az ő felelőssége?
- Adj neki időt. Hajlamos a hangulatingadozásokra. Idővel talán jobb lesz.
- Azt hiszed, hogy mindezt nem tudom én is? - Szólalt fel Shady keserűbben, mint azelőtt. - A felesége vagyok. Ismerem őt, mint a mancsomat. Legalábbis... Így kellene lennie.
- ...Biztosan minden rendben lesz. - Nem tudtam mást mondani. Mélyen belül egyetlen szavamat sem tudom elhinni, de nem akarom a saját nyomoromat másokkal is megosztani. Shady megérdemli, hogy boldog legyen. De a szavaim egyszerűen csak üresek, és ezt ő is tudja.
- Szóval... - Próbáltam újfent szóra bírni magam. - Ti mit láttatok? Mármint, erről a bizonyos... "Tüskéből".
- ...Nem használt senkit. A valódi alakja volt.
- Akkor a valódi nevét is tudjuk?
- Mind. - Felelte a nőstény halkan, én pedig csak töprengtem rajta, hogy jól hallottam-e. - Démonnak nevezi magát.
- ...Az baj. Nagy baj.
- Tudom azt én is.
- Az éj folyamán... Kutattam egy kicsit az interneten. - Vallottam be, és ez talán végre egy kissé felkeltette Shady érdeklődését. - Szokatlan, majdnem hogy démoni megszállásokról... Mint ami velem történt, és ami feltehetően Fűmanccsal is. Nem is olyan ritka, mint amilyennek tűnik. Több esetről lehet feltételezni, hogy ez történt, csak a sajtó ügyesen titkolja. Különös módon, ezek a megszállott macskák vagy magukkal akartak végezni... Vagy pedig sötétség elemeket céloztak, mást nagyon nem. És ha belegondolok, azt meséltétek, hogy Tüske is hasonló dolgot csinált... Nem különös?
Shady elgondolkozott. Ha Nighty nem is hajlandó mondani semmit, akkor majd kitaláljuk mi magunk.

Ahogy a hím egyszer csak megállt, füleit még inkább csak hegyezte. Egyre kevesebb értelme van ennek az egésznek, de talán jobb, ha nem szólunk bele.
- Esküszöm, ha el mert innen menni... - Morogta Nighty a fogai közt, farkát dühösen csóválva.
- Kit is keresel? - Kérdezett rá Shady, már láthatóan kedvetlenebbül.
- Valakit, aki talán tudja, hogy most mihez kezdünk! - Felelte a hibrid irritáltan, de rögtön annyiban is hagyta, ahogy meghallott valami mozgolódást a bokrok között.
Egy nála alig magasabb, lila szőrű kandúrmacska bújt elő. Aligha illett a fenyőerdő zöldjébe... De valamilyen szinten mégiscsak ide tartozott.
- Az ott... Poison?... - Pislogott Shady, ahogy láthatóan alig hitt a szemének. Ő minden bizonnyal csak hallásból ismeri. Mindketten hátrébb húzódtunk; Talán jobb, ha egyelőre távolabb maradunk tőle. Én se nagyon értettem a helyzetet, de egy kis gondolkozás után rájöttem...
Ő mindig is csak egy báb volt.

NARRÁTOR

- ...Poison... - Nyávogta Nighty halkan, keserű sóhaj mellett; Most következik az, hogy minden méltóságát félredobva kell segítségért könyörögnie.
- Megváltozott a véleményed? - Döntötte oldalra a fejét a méreg elem, szavai kissé cinikusnak érződtek, ami nem segített Nighty szégyenérzetén.
- Te is pontosan tudod, hogy miért vagyok itt. - Próbálta a hibrid felszívni magát, és fenyegetőnek tűnni. Láthatóan nem működött. - Mindvégig tudtad.
- Lenne egy tippem. - Felelte Poison. Az utolsó találkozás óta egy kissé mintha megváltozott volna a viselkedése. És még ha teljesen irracionális is, az éjsötét kandúr mégis csak rosszabbul érezte magát tőle. - Szóval... Azt akarod, hogy segítsek, igaz?
- ...Egyedül te vagy az, aki talán ismerheti Mind módszereit, esetleg gyengéit. - Bólintott Nighty lassan, füleit lesimítva. Az idősebbik macska már legutóbb is figyelmeztette a közelgő veszélyről; De honnan a viharból tudhatta volna, hogy nem ő a valódi fenyegetés? - Úgyhogy most az egyszer talán megpróbálhatunk együttműködni.
- Nem hiszem, hogy van tényleges gyengéje. - Ismerte be a méreg elem kellemetlenül.
- Mi?! - Fújtatott a hibrid dühösen. - Az lehetetlen! Kell lennie valaminek!
- Egy szellemmel nem lehet mit kezdeni! Azt hiszed, hogy itt tartanánk, ha már nem próbálkoztam volna? - Vágott vissza irritáltan a lila hím.
- Szellem? - Ráncolta az orrát a kandúr, cinikus mosollyal. - Szellem?! Ahhoz már régen késő! És tudod miért? Van valahogy megtalálta a módját, hogy fizikai formát öltsön!
- ...Hogy... Mit csinált?... - Poison megremegett, fülei hátra csapódtak. A tekintete mindent elárult; Tudta, hogy Mind mit akar. De azt nem, hogy hogyan tervezi elérni. - Nem... Nem, az nem lehetséges, nem...
Elhalkult. Ahogy elgondolkozott, rájött, hogy tényleg lehetséges volt egy ilyen forgatókönyv. Ám sosem gondolta volna, hogy tényleg bekövetkezne...
- ...Oh, hogy az a mocskos... - Morogta halkan, majd inkább elharapta a száját, hogy abbahagyja. - Ez... Sok dolgot megváltoztat.
- És? Most mi lesz? Ha annyira segíteni akarsz, itt a remek lehetőség. - Pörgött tovább Nighty, miközben mindent megtett, hogy pánikoló magatartását máshogy állítsa be. Egy dolgot biztosan tudott; A méreg elemnek már volt köze az emlegetett démonhoz. Jobban ismerte őt, mint bárki, akihez fordulhat. Na és ha nem tud, vagy nem akar segíteni... Akkor minden bizonnyal egyedül kell szembenéznie vele.

- És ők miért vannak itt? - Poison a tekintetével a két nőstény felé utalgatott.
- Utánam akartak jönni. - Forgatta a szemeit a hibrid, majd egy pillanatra ő is a súgdolózva diskuráló macskák felé pillantott.
- Többet ne legyen ilyen. - Felelte a lila bundás kandúr. A hangjából teljes mértékben hiányzott az a fenyegető hangnem, amit egy ilyen szövegnek képzelnénk. - Ameddig Mind az erdőben ólálkodik, senki sincs biztonságban.
- Ezt már észrevettem. - Jegyezte meg Nighty kellemetlenül, de inkább gyorsan visszatért a beszélgetés eredeti tárgyához, a kelleténél agresszívabb hozzáállással. - Szóval? Bármi ötlet? A viharba is, te vagy az egyetlen macska, akinek fogalma van róla, hogy kivel állunk szemben! Ha már korábban úgy aggódtál emiatt a "közeledő veszély" miatt, akkor legalább hasznossá is tehetnéd magad, egyszer az életben!
- Hogyha a szellemlétből fizikai formát öltött... - Gondolkozott Poison hangosan. Fene se tudja, miért tűnik úgy, mint aki ezt olyan pontosan tudja. Mindenesetre látszott, hogy akaratosan hagyja figyelmen kívül a fiatalabbik hím szúrós megjegyzéseit. - ...Az azt jelenti, hogyha így meghal, akkor az végleges.
- ...Kifejtenéd bővebben? Hogy érted, hogy végleges?
- Onnantól már nem él tovább szellemként. Sehogy sem. Egyszerűen megszűnik létezni. - Magyarázta a méreg elem, mire Nightynak ha halványan is, de felcsillant a szeme. Ez lehet a megoldás? Egyszerűen megölni a démont, és ennyi lenne? Na igen... Ám valami azt súgja, hogy ez közel nem olyan egyszerű, mint amilyennek elméletben tűnhet.
- És mégis hogy tudjuk ezt összehozni?
- A természetét ismerve szinte biztos, hogy ha már megteheti, akkor fizikai összecsapást akar veled. Akkor van rá a legjobb esélyed. - És íme. Ez volt az a rész, amitől Nightyt kirázta a hideg. Eddig valahogy csak-csak elbotorkált, bármiféle gyakorlás vagy harci képzés nélkül; De az eddigi esetek túlnyomó többsége azzal végződött, hogy ő a földön van. És most? Nem lesz, aki megmentse. A földön végzi, és szinte biztos, hogy meg is fog halni, ha rajta múlik. De ha jobban belegondolt... Valahol ő is pontosan tudta, hogy meg fog halni. Így vagy úgy, de ebből aligha van menekvés. Nighty lassan bólintott, tudomásul véve a meglehetősen kidolgozatlan "tervet".
- ...De azért én is itt leszek. - Tette hozzá végül Poison. - Nem sok hasznodra vagyok, de nem fogom hagyni, hogy egyedül nézz szembe vele.
- Ajánlom is. - Hagyta rá Nighty, és hátrafordult a két azóta is várakozó nőstény felé.

A két macska gyanakvó tekintettel méregette a lila hímet.
- Mióta is vagytok ti ketten puszipajtások? - Intézte Virág a kérdést Nighty felé, a hangja mindent elárult, amit kellett.
- Nem vagyunk. De ő az egyetlen, akinek bármiféle tapasztalata van a mi problémánkkal, és nem feledkezett meg róla teljesen. - Felelte a hibrid, viszonozva a növény elem hozzáállását. Utána Shady felé fordult. - Csak azért, mert–
- Virág már mindent elmondott. - Szólt közbe az árnyék elem, hűvösebben, mint általában. - Én bízom benne, ha ti is.
Bízni? Ez egy felettébb erős kifejezés volt a mostani helyzetre. Se Nighty, se Virág nem bízott a lilás színezetű kandúrban. De azt látták, hogy egy újabb szövetség egy nem-túl-szimpatikus macskával ezúttal is szükséges lesz. 
- Induljunk a tisztás felé. - Javasolta a növény elem, és a négy macska már tovább is haladt.
Veszély közeledik.
A veszély már köztük jár. Közelebb, mint bármikor azelőtt.
Talán egy öngyilkos küldetés áll az éjsötét kandúr előtt. Talán rosszabb.
De annyit tudott, hogy sikerrel kell járnia. Nincs más lehetőség.