NARRÁTOR

A Gonosz Elemek vezetője aludt.
Nem mintha ez meglepő lenne. Már-már az az abnormális mennyiségű koffein, amit nap mint nap magába pumpál, sem elég ahhoz, hogy magánál tartsa.
Az íróasztalára dőlve szunyókált. Levélfarka mozdulatlanul hevert a földön, a rajta lévő szakadás elegánsan hozzásimult, mintha soha ott se lett volna. A szeme alatti karikák sötétebbek voltak, mint valaha, már-már ébenfeketébe fordulva.

Mogyoróbarna rések nyíltak, amikor valaki egy teli bögrét helyezett az orra elé. Forró, karamellizált aromát ontott magából, majdnem hogy csokoládé beütéssel. A kandúr lassan a másik macskára emelte tekintetét; Bársonyos, sötétlila bundájában ezüstös pettyek próbálták a csillagok fényét mímelni.
- ...Galaxine... - Szólította meg halkan a föld elem, valamelyest meglepett, kérdő hangszínnel. A fejét felemelte, és a mancsával támasztotta meg.
- Apám küldte neked ajándékba. Prémium kávé, szerintem ízleni fog. A dobozt a fiókodba raktam. - Felelte a nőstény, halk szavai akárcsak a selyem; Puha és édeskés.
- Máris itt vagy? - Vonta fel a bal szemöldökét Fűmancs. Ez az első alkalom, hogy Galaxine a megbeszélt találkára ment. A hím nem számított volna rá, hogy ilyen hamar visszaér.
- Egyenes és szigorú. Nem szeret időt pazarolni. És... Egyébként is ott volt az egész éjszaka, hogy velem beszéljen. - Nézett félre a galaxis elem, mintha a saját szavaitól is undorodna. Fűmancs nem volt meglepve. Egyszer találkozott a nőstény édesapjával, de akkor... Igazából az az egy alkalom is bőven elég volt, hogy valamelyest átérezze, milyen a híres-neves Cosmo közelében lenni.
- Akarom tudni?... - Kérdezte Fűmancs, habár sejtette a választ.
- Nem szükséges tudnod. - Felelte Galaxine hűvösen, és egy kisebb fekete dobozt nyújtott át a vezetőnek. - Ezt is neked szánta.
- Hmm... Csinos kis doboz. - Jegyezte meg a hím, egy cseppnyi szarkazmussal.
- Nem a külső a lényeg. - A föld elem résnyire nyitotta a dobozt, majd rögtön le is csapta a tetejét, amikor meglátta, hogy egy szép kis mennyiségű készpénz rejlik benne.
- Még mindig azt hiszi, hogy...? - Vonta kérdőre csapattársát. Galaxine egy kicsit értékesebb a többinél; Hogy Fűmancs ténylegesen a játék részeként tudhassa, egy ártatlan kis cselhez kellett folyamodni. Mondhatni, sötét lovagnak kellett lennie, hogy megmenthesse a hercegnőt a sárkány várából.
- Nem. Kiszagolta az igazságot. - Vont vállat a lány. - Tehetséges színésznek tart.
- Hm. Akkor ezt mire véljem? - Sandított a hím a doboz felé újfent. A hízelgést mindig is egy gusztustalan, de szükséges lépésnek tartotta. Kivéve, amikor nem ő csinálja; Ez esetben inkább csak a taszító része jött át.
- Tetszenek neki a terveid. - Válaszolt Galaxine egyszerűen. - Habár... Véleménye szerint egy kissé lassúak.

- Lassúak? - Ismételte a kandúr, megvető hangnemmel. - Kifejtenéd?
- Mondjuk úgy, hogy tud az ügyeinkről. Ebből kifolyólag Sunset legutóbbi húzásáról is. Ahogy arról is, hogy te... Nem igazán álltál rá készen.
- Áh... Szóval az. - Ráncolta az orrát a hím. - A terveim működnek. Illetve, működnének, ha hajlandóak lennétek követni őket.
- Lehet. De meg kell békélned a ténnyel, hogy a társaink közül nem mindenki osztja a nézeteidet, Fűmancs.
- Gal, édes, ez nem a nézeteimről szól. Én vezető vagyok, ti pedig követők. És ha mindenki a te hozzáállásoddal dolgozna, nem történnének ilyen incidensek. Ez ilyen egyszerű.
- Ez minden, csak nem egyszerű. - Forgatta sötét szemeit a nőstény. - Tudod, nem csak az ők hozzáállásán van mit csiszolni. Nem a parancsolgatás tesz valakit vezérré.
- Oh, pimaszkodunk? Nem hiszem, hogy tudod, kihez beszélsz. - Váltott szigorúbb hangra a kandúr. Valahogy elégedettséggel tölti el valahányszor előhúzza ezt a trükköt, hogy a lilás szőrű macska ilyenkor mindig visszahúz egy kicsit. Mindenkinél van egy vészkapcsoló, ha Fűmancsnak nem tetszene, ahogy a dolgok haladnak; Galaxine esetében ezt nem volt nehéz megtalálni.
- ...Bocsánat. - Halkult el a galaxis elem. Erről beszélünk. Egy feszült sóhaj után témát váltott. - ...Hallom, a csatát megnyertétek. Már amennyire ezt győzelemnek lehet nevezni.
- Igen. Már amennyire. - Mosolygott Fűmancs keserűen. Most nem a színészi mosolyt viselte, ahhoz ma nem volt energiája. Galaxine meg különben sem olyan macska, akit azzal megtéveszthetne. - De aztán nehogy azt hidd, hogy nélküled is boldogulunk!
- Hát persze. - Engedett meg magának egy halvány mosolyt az alsóbbrendű macska is.
- Habár így is egy szőrszálon múlt... De a stratégiám bevált. - Jelentette a hím.
- Melyik is?
- Hogy Nightyt kell a legjobban leterhelni. Figyel a társaira, de ha ő már nem bírja, nem fog tovább menni. - Magyarázta a föld elem, egy kicsit jobban felébresztve magát. - Bár ha őszinte akarok lenni... Igazság szerint azt hittem, nem fog visszavonulni. Inkább tenné tönkre magát. Ezt a tendenciáját akartam egy kicsit tesztelni... Valami változott. Lehet, hogy a jelenlegi helyzethez van köze. Lehet, hogy máshoz. Ezt majd meglátjuk.
- Alaposan megfigyeled őket.
- Így is mondhatjuk.
- Még mindig meg akarod ölni? - Kérdezte a nőstény hűvösen, mintha sugallni akarna valamit. Ez a vezetőt kizökkentette.
- ...Miféle kérdés ez? - Szűkültek össze a szemei.
- Nem azt mondom, hogy most. De ahogy Sunset ügyére reagáltál... Nem úgy tűnsz, mint akihez közel áll az ilyesmi.
- ...A terv továbbra sem változott. Hányszor mondjam még el? - Mordult fel a föld elem. - Annak is eljön az ideje. De csakis akkor, amikor én mondom.
- És ez miért jó neked? - Folytatta Galaxine. - A terv kezdete óta szóba jött egy-két új részlet. Ilyen fontos a "terv"? Hogy kifacsard belőle a lelkének minden darabját, addig a pontig, ahol már egyébként is mindegy lesz, mikor töröd ki a torkát? Tényleg ekkora szadista lennél?
A kandúr tekintete találkozott a nőstényével. A szeme sötét, és komor. A türelme fogytán.
- Szerintem elég világos voltam. - Szólt halkan, de annál fenyegetőbben a hím. - A jelentésnek vége. Mehetsz a dolgodra.
- ...Igenis. - Bólintott rideg módon a galaxis elem, és elhagyta a kandúr szobáját.

GALAXINE

A folyosót járva láttam az összes többi csapattársam is. Illetve csak majdnem.
Dayly az újonc és LightCat társaságát kereste. A nőstény mindig is pezsgő személyiség volt, kifogyhatatlan energiával. Különös volt a két búskomor kandúr mellett látni, de végső soron nem meglepő. A fény elemet látható, hogy kiszemelte magának. És habár fogalmam sincs, hogy mi foghatta meg benne ennyire, talán ez nem is az én dolgom.
Amikor a hófehér nőstény meglátott, rögtön faképnél hagyta a két bámészkodó hímet, és helyette engem közelített meg.
- Aww, Gal, hiányoztál! Ennyi lett volna az a híres-neves találkozó? - Pislogott meglepetten Dayly, aztán szó nélkül megragadta a mancsomat és a szobájába vonszolt.

A fény elem szobájának szürkéskék falát mindenféle poszterek dobták fel, rengeteg különböző macskáról. Feltűnt köztük Hollyhock, a színészlegenda; VioletBlow, a popsztár; Egy-két előadó a Corusco Cirkuszból; Spike, az eredeti Elem Csapatból, amiért a csapatunk egyes tagjai valószínűleg máglyára vetnék; És furcsa módon Szikra bátyja, Blaze is, aki humoristaként dolgozik. Az éjjeli szekrényen néhány tükör és fésű, és tudom, hogy a fiókban pedig a naplóját tartja.
Kényelmesen helyet foglalt az ágyon, engem is maga mellé szólítva.
- Szóval? - Kezdte a fény elem. - Titkos megbeszélésen voltál? Valami külsős dolog?
- Inkább nem beszélnék róla. - Mosolyogtam udvariasan. - Eléggé unalmas volt.
- Te tudod. - Vont vállat, és rögtön bele is kezdett egy másik témába. - Sunset sokat érdeklődött irántad.
- Tényleg? - Pislogtam meglepetten. Habár így másodszor átgondolva ez közel sem olyan szokatlan.
- Igen! Neki talán nem mondtál erről semmit?
- Nem. - Feleltem. Direkt nem szóltam a kandúrnak arról, hogy elleszek; Ő az a macska, akinek sosem tudhatod a következő lépését.
- Pedig hiányoztál neki. Rajtad kívül egyedül csak az öccse érdekli ennyire, ami azért már valami! - Magyarázta tovább Dayly lelkesen.
- Ezzel utalni akarsz valamire?
- Én ugyan nem! Ami azt illeti, személy szerint ki nem állhatom azt a bunkót, de azért elég érdekes, ahogy hozzád viszonyodik! - Érdekes. Én is hasonlóan írnám le... Érdekes, és valamelyest már-már ijesztő.
- Értem... - Töprengtem el halkan. Dayly zavartalanul folytatta; Szeretek vele beszélgetni, még akkor is, ha olykor elég egyhangú szokott lenni. Ő nem szokott leragadni egy-egy témánál, és gyorsan tovább szokott lépni, ha az kimerül.
- Látnod kellett volna, milyen volt a csata! - Ecsetelte izgatottan.
- Miért, történt valami?
- Valami? Elég sok dolog történt, ami azt illeti. - Jelentette ki, és már bele is merült a magyarázásba; - Az Elem Csapat fülét-farkát behúzva menekült!
- A többieket elnézve ez nem teljesen így volt. - Jegyeztem meg szárazan.
- Ne vesszünk el a részletekben! - Legyintett a mancsával a nőstény. - Néhányunkat igen-igen megszorongattak, de végül mégis csak Nighty volt az, aki bedobta a törülközőt.
- És most mi volt a beosztás?
- Nem az a fontos! Ami igazán számít, azt gondolom úgyis hallottad már; Fűmancs úgy-ahogy, de betartotta Virág feltételeit.
- "Úgy-ahogy"?
- Nyílt terepen voltunk, Nightmare és Deadline nélkül, habár még így is jelentős volt a túlerőnk.
- Nem tűnik "fair" játéknak.
- Nem is az, de a csajszi a létszámról semmit sem mondott; Fűmancsot pedig ismered.
- Minden lehetséges kibúvót tökéletesen kihasznál.
- Pontosan! - Helyeselt a fény elem, majd egy pillanatra elhallgatott.

Dayly lesütötte rubinvörös tekintetét, mintha gondolkozna valamin.
Még ha a társaink nem is látják, sokkal több van a derűs külseje alatt, mint amit eddig megfigyeltek belőle.
Különben Dayly nem egy buta macska. Sőt, egészen hasonló a taktikája az enyémhez, miszerint a túlélés kulcsa az, ha hallgatsz és bólogatsz. Csak az ő verziójában ez inkább így hangzik; Ha sült bolondnak néznek, sosem fognak valódi fenyegetésként tekinteni rád. Inkább legyél gyalog, mint király.
- ...Szerinted mi lehet most Sorrowwal? - Kérdezte végül halkan a fény elem. A harc után a nővére eltűnt; Él-e vagy hal, már csak rajta múlik.
- Okos macskának tűnt. Nem hiszem, hogy bajba keverné magát. - Feleltem egyszerűen. Dayly aggódik miatta. És még ha nem is volt soha saját testvérem, ismerem az érzést.
- Tudom. Igazad van, de...
- De valahogy nem tudod lerázni az érzést. Igaz?
- ...Igen.
- Minden rendben lesz. Idővel megbékél, és aztán újra...
- Jóban leszünk? Nem akarlak megbántani, de... Mostanra ez már nem így működik. - Ellenkezett Dayly lehangoltan. - Egyszerűen csak... Nem tudom, hogy valaha látni akar-e majd újra.
- Az attól függ. Rájöttél már, hogy mi lehet a probléma? - Folytattam tovább. Minden kérdésre van egy válasz; Néha csak túl nehéz megtalálni.
- Hmm... - Gondolkozott el a hófehér nőstény. - Nos... Ami azt illeti, már igen, rájöttem... Bőven elég volt csak ránézni Fűmancsra és a testvérére.
- Ebben igazad van. - Értettem vele egyet. Fűmancs és Grass is egy érdekes történet; A kettejük között indokolatlanul kialakított státuszkülönbség egyedül gyűlölethez vezetett. Napról napra biztosabb leszek benne, hogy Fűmancs testvérével való kapcsolatának talán sokkal több köze lehet ahhoz, hogy ezen az úton indult el, mint a Virág iránti szerelmének. Ám ő épp az a macska, akinek ténylegesen nem láthatsz a fejébe. Van, akinek lehet; Egyes társaim igen kiszámíthatóan gondolkoznak, elég könnyen meg lehet tippelni a következő lépésüket. Fűmancs sosem tartozott ebbe a kategóriába, és láthatóan frusztrálja, hogy nem ő az egyetlen.
- ...De nem is akarom, hogy olyanok legyünk, mint Sunset és Electro. - Szólalt fel újra Dayly. A Nap elem és fivére épp a másik véglet; Alig van pillanat, amikor nincsenek egymásnak az öt méteres körzetében. A testvéri kötelékük eleinte szívmelengetőnek tűnhetett. De most, hogy több ideje ismerjük őket, és én már az igazságnak egy töredékét is tudom, sokkal inkább tűnik egy egyoldalú függésnek. Electro csak Sunset közelében érzi magát biztonságban, máskülönben Fűmancs kénye-kedve szerint használhatná személyes homokzsáknak. Sunset viszont teljes mértékben kiélvezi ezt a bizalmat, kicsit jobban belehajolva a védelmező szerepébe, mint kellene.
- ...Rendben. - Zárta rövidre a fény elem. A hangja sokkal halkabb, mint általában. Sokkal őszintébb. - Csak ennyit akartam... Köszönöm.
- Ez csak természetes. - Mosolyodtam el halványan, és távoztam a nőstény szobájából.

SUNSET

Ahogy a sötétlila macska kilibbent társa szobájából, rögtön kaptam az alkalmon.
- Hol voltál mindeddig? - Kérdeztem tőle, valószínűleg kicsit durvábban a kelleténél. Fekete szemei egy pillanatig telihold-kerekre pattantak, de ezt gyorsan ki tudta javítani. A megjelenésem lepte meg ennyire? Vagy csak a harc után maradt sebhelyek, amik még mindig vörösen ragadnak? Mindenesetre nem kérdezett rá; Épp amire számítottam.
- Nem kötelességem beszámolni róla. - Jelentette ki nemes egyszerűséggel, és elsétált mellettem. Oh, ezt nem hagyom annyiban.

- Aggódtam érted. - Követtem a galaxis elemet habozás nélkül. Galaxine arcára egy röpke másodpercig ismét meglepettség ült ki.
- Csakugyan? - Döntötte enyhén oldalra a fejét, mint egy kíváncsi kiscica. Az utóbbi időben a csendes engedelmessége mellett nagyobb hangsúly került a furcsa módon érett pimaszságára; Ez pedig csak sokkal érdekesebbé teszi őt a számomra.
- Tudod, elég aggasztó szokott lenni, ha valaki bármiféle előjel nélkül köddé válik. - Vontam vállat közömbösen. - ...De azt is hihetném, hogy csak Fűmancsból lett eleged.
- Tényleg? - Kuncogott halkan, a saját szobája felé tartva rendületlenül. - Talán így ismersz?
- Nem ismerlek. - Mosolyodtam el halványan, ahogy tovább vittem a játékot. - Épp ez a dolog izgalmas része. Elvégre, te sem ismersz engem.
- Ebben igazad van. - Jelentette ki a lilás macska, szó nélkül beengedve a saját területére. Haladunk, haladunk.

Galaxine szobája nem sokban különbözik a bázisunk sablon-helyiségeitől. Sőt, ha nem lenne az ajtóra írva a neve, azt is lehetne hinni, hogy senki se lakik itt. Még a négy fal között sem képes elengedni magát? Vagy talán csak a saját egyénisége hiányzik a képből? Vagy esetleg épp az emlékeztetné valamire? Egyre több és több a kérdés, válaszokat viszont nem hajlandó adni. Erősen macska-egér játék szaga van a dolognak, és ez tetszik.
Okos macskával állok szemben; Épp ezért lesz olyan kellemes érzés darabokra törni őt.
Különben én türelmesnek tartom magam. Türelmes macska vagyok.
Ha nem lennék az, már rég letettem volna róla, hogy a galaxis elem valaha is a tervem része lesz.
Ha nem lennék az... Fűmancs sem lenne már itt.
- Milyen volt? - Szólalt fel a nőstény hűvösen. - Mármint a csata.
- Egészen ismerős volt a helyzet. - Feleltem egyszerűen. - Habár az eső az borzasztó idegesítő volt.
- Szabadtéri harc és eső? - Kérdezett vissza. - Tényleg deja vu szaga van.
Hát persze. Amikor az Elemek vezetőjét sikerült fogságba ejtenünk, a társai mentőakcióba kezdtek. Az is hasonló körülmények között zajlott... De most legalább ők húzták a rövidebbet.
- És te hol voltál? - Tettem fel az egyetlen lényeges kérdést.
- Miért akarod tudni? - Vetette oda Galaxine, fekete szemei apró résekre szűkülve.
- Nem akarom. - Vontam vállat. Ez hazugság, de talán lazább lesz, ha nem érzi úgy hogy nyomozok utána. - Csak érdeklődöm. Elvégre csapattársak vagyunk.
- Fűmancs is a csapattársad, ő valahogy nem érdekel ennyire. - Jegyezte meg a lila macska. Pimasz kölyök. Okos, de pimasz.
- Fűmancs... Fűmanccsal valahogy nem igazán egyeznek a nézeteink, tudod.
- Attól tartok, velem se. - Vágta rá a nőstény. Közelebb húzódtam hozzá, talán így hatással lehetek rá.
- Oh, igazán? Magyarázatot kérek. - Mosolyodtam el halványan, fejemet oldalra döntve, mint egy ártatlan kölyök. Távolabb nem is állhatna ez a valóságtól.
Galaxine egy ideig hezitált. Valószínű, hogy a megfigyelőképessége Fűmancséval vetekszik. Ha sikerülne véglegesen a saját oldalamra állítanom...
- Mennyi idősnek kell lenned ahhoz, hogy meghaljon a lelkiismereted? - Tette fel hirtelen a sokkoló kérdést a fiatal macska. Annyira nem számítottam rá, hogy borzasztóan nehéz volt a reakciómat elrejtenem. Az arcomra minden bizonnyal tagadhatatlanul kiülhetett a meglepetés, és az irritáció. Galaxine csak csendesen elvigyorodott, mint aki épp erre számított.
- Hogy képes egy macska úgy végezni egy másikkal, hogy ne gondolná magát az ő helyébe? Vagy talán csak én vagyok túl fiatal, hogy megértsem? - Folytatta a nőstény, az elégedett vigyorából pedig épp ezzel a hirtelenséggel lett undorodott grimasz. - Már így születtél, vagy csak később lett így? Milyen messzire kell menni ehhez? Minek kell eltörnie benned ahhoz, hogy ez legyen belőled?

- ...Meglehetősen gyors témaváltás. - Jegyeztem meg egy erőltetett mosollyal. Galaxine ismét semleges arcot húzott elő, és vállat vont.
- Nem mintha hibáztatnálak. Biztosan megvoltak az indokaid, és nem én vagyok az a macska, aki bárhogyan is ítélkezhet feletted. - Folytatta a nőstény. A növény srácról beszél?
- Fűmancs egy kissé felfújta a dolgot. - Forgattam a szemeim irritáltan.
- Ezt nem tagadom. Fűmancs igencsak nehézkesen veszi, ha... Nem az ő tervei szerint haladnak a dolgok.
- Tervezni jó dolog, de időnként szükség van egy kis spontaneitásra. Fűmancs módszerei elavultak, és nem fogunk előrébb haladni, ha nem improvizálunk egy kicsit itt-ott.
- Ebben igazad van. A tervei jól indultak, de akkor még csak öten voltunk; Azóta igencsak megváltoztak a körülmények, ő valahogy mégsem hajlandó alkalmazkodni.
- Alkalmatlan.
- Miért, te talán alkalmasabb volnál? - Vetette fel a galaxis elem.
- Ki tudja? Talán igen. - Vontam vállat enyhén mosolyogva. - Fűmanccsal ellentétben, én nem csak sportként rendezném a harcokat.
- Vérontás lenne. - Jelentette ki a nőstény komor módon. - Értelmetlen, eszeveszett vérontás. Hiszen neked ez a célod, nemde?
- Leegyszerűsíted a dolgot. - Jegyeztem meg. Észre sem vette, ahogy gyengéden közelebb bújtam hozzá.
- Akkor segíts, hogy megértsem.
- Nekem is megvannak az indokaim. Akik itt vannak, a legtöbbjük bosszút akarnak. Igazságot, elégtételt. Én is így vagyok ezzel.
- És te kicsodán akarsz bosszút állni? Ezt valahogy még nem hallottam tőled.
- ...Mindegyikkel megvan a magam baja. De ha nagyon választanom kellene, a fő célpontom nekem is Nighty. Őt persze szorosan követi Kagyló.
- Kagylóval mi dolgotok volt egymással? - Kérdezősködött tovább. Annyi baj legyen, idővel majd a saját válaszait is kiszedem belőle.
- ...Volt egy-két nézeteltérésünk a múltban. És ezzel te is revansot vehetnél Szikrán.
- Ez egy elég gyakori tévedés. - Szólalt fel Galaxine.
- Hmm?
- Én nem haragszom Szikrára. Ismerem őt, és volt néhány ügyünk együtt, de nem akarom, hogy baja essen. Azt pedig pláne nem, hogy fájdalmat okozzak neki.
- Akkor miért vagy itt? - Kérdeztem most én, kicsit komolyabb hangon.

Galaxine megfeszült, fekete tekintetét lesütötte.
- Úgy vélem, ezt már elmondtam. Nem volt más választásom; Fűmancs biztonságot kínált, és ezért csak annyit kért, hogy harcoljak az oldalán. Sosem akartam bántani Szikrát, de titkon reménykedtem benne, hogy nem is kell őt belevonni.
- Értem... - Bólintottam lassan, miközben az agyam bőszen kattogott rajta, hogy annak az ostoba, komolytalan tűz elemnek mégis mi köze lehet egy olyan különös lányhoz, mint Galaxine. - Szeretted őt?
- Túl fiatal voltam ahhoz, hogy tudjam. - Felelte a nőstény elhalkulva, fejét tudatán kívül a vállamra hajtva. - De Szikra más volt. Ő nem használt ki úgy, mint más macskák, akikkel összeakasztottam a bajszomat. Ő volt az egyetlen, aki mellett nem éreztem magam... Idegennek.
- Nos... - Kezdtem egy kicsit a saját érdekeim felé terelni a dolgot. - Mostmár én is itt vagyok neked. Nem vagy egyedül.
- Igen... - Mosolyodott el a nőstény halványan. - Nem tudom, hogy érdemes-e bíznom benned, de... Eddig jó úton haladsz.
- Ennek örülök. Tudod... Biztos vagyok benne, hogyha együtt dolgoznánk, akkor találhatnánk egy közös megoldást, ahol Szikrának sem kell hogy baja essen. - Elvégre miért is ne? A tűz elem teljesen jelentéktelen, így nekem édesmindegy, hogy él-e vagy hal. Ha Galaxinenak ez kell, akkor miért is ne kaphatná meg?
- Be kellene kötözni a sebeidet. Nem jó fedetlenül hagyni őket. - Váltott témát gyorsan. Újabb érzékeny pontot találtam nála. - És addig elmesélheted, ki volt képes téged ennyire megtépni.
- Már alig várom. - Ajándékoztam meg egy utolsó mosollyal, majd az ő vezetésével elhagytuk ezt a szobát is.