NARRÁTOR

Ahogy leszállt az éj, az erdő is elcsendesedett. Az Elem Csapat tagjai mégis feszülten járkáltak fel-alá. A csapat tűz eleme még mindig eszméletlen volt.
Kagyló óvatosan vitte be a hímet a szobájába, gyengéden az ágyra fektetve. Rögtön utána viharzott be Nighty is, ahogy pániktól vezérelve próbálta felmérni a helyzetet.
- Jó... - Suttogta a sötét kandúr remegve, miközben ismét, már sokadjára, győződött meg arról, hogy a vörös kandúr életben van még.
- Mi az, hogy jó?! - Fújtatott a kék szőrű nőstény, gyengéden tartva a tűz elem fejét.
- Nekem stabilnak tűnik. - Sóhajtott a hibrid. - Mint mondtam, ez minden bizonnyal hipotermia lesz. Ameddig melegen tudjuk tartani, rendben lesz.
- Aha... - Jegyezte meg Kagyló szkeptikus módon. - És ezt te honnan is tudod? Ennyire értesz a témához?
- Fogjuk rá... - Felelte Nighty. - Nyilván nem ez a szakmám, de ebben nöttem fel. Mellesleg még ez is jobb, mintha abszolút tanácstalanok lennénk, nem? Csak... Próbálok hasznos lenni, ha nem zavar.
- Értem...
- Hol a lázmérő?
- Hozom, de minek?
- Hogy tudjuk mennyire komoly a helyzet. - Morogta Nighty, mintha ez alapvető műveltség lenne. Kagyló előszedte az említett tárgyat egy közeli szekrényből, amíg Nighty egy kék pokróccal tért vissza.
- Mennyi? - Kérdezte a sötét kandúr, miután meghallotta a mérés végét jelentő csipogást.
- 34°C
- Hogy mi-
- Ez nem jelent jót, igaz? - Kérdezte halkan Kagyló.
- Nyilván nem, de ez még nem jelent semmit. Mindenesetre azt hagyd a közelben. - Folytatta a hibrid, már-már remegő hangon. - Tűz elemeknél mennyi a normális?
- Nem tudom... Szikra egyszer-kétszer már említette, hogy valamivel magasabb mint az átlag, de konkrétumot nem mondott.
- Rendben... - Felelte Nighty, ismét sóhajtva, hevesen küszködve hogy megőrizze a hideg vérét. - Hagyjuk. Mint mondtam, a lényeg hogy melegen tartsuk. És ha már itt tartunk, tisztázzuk le, hogy nem hagyhatjuk egyedül. Maradjak én, vagy vállalod?
- Majd én. Ennyivel tartozom neki. - Jelentette ki a víz elem, közelebb húzódva a kihűlt kandúrhoz.
- Oké... Ha bármi változik, azonnal szólj, rendben? - Vetett még egy utolsó pillantást rá a hibrid, miközben lassan felállt.
- Természetesen.
A hím már épp elhagyni készült a szobát, de a nőstény még utána szólt.
- Nighty! - Szólalt fel Kagyló. Nighty megremegett, majd kérdően hátrafordult. - Még egy utolsó kérdés; Ha nem ez a szakmád, akkor micsoda?
- Nos... - Nézett félre a sötét kandúr, mintha a válasz kellemetlen lenne számára. - Gyakorlatilag, nekem... Nem igazán van szakmám. Igazából egy darabig úgy volt, hogy orvos leszek, de... Valahogy nem éreztem úgy, hogy ez az, amit akarok. De, tudod így utólag átgondolva, akkoriban nem is igazán voltam olyan állapotban, hogy bármit is élvezni tudjak. Röviden, nincs. Nem is volt. És valószínűleg már nem is lesz. De azt a cseppnyi tudásomat azért próbálom hasznosítani... Valahogy.
A kandúr egy pillanatig kínos csendben a padlót bámulta, majd végre ismét felsóhajtott.
- Sajnálom. Ez... Már valószínűleg túl sok beszéd volt mára. Inkább... Inkább megyek, most már tényleg. - Folytatta meg-megremegő hangon, ügyetlenül a kilincsért nyúlva, majd amikor az megvolt, a saját farkát majdnem odacsukva távozott el a szobából.
Kagyló inkább nem törte a fejét a vezető fura viselkedésén. Szorosan betakargatta a tűz elemet, majd óvatosan lefeküdt mellé.

A nőstény meglepően jól aludt aznap éjjel, még úgy is, hogy a kandúr természetes melege most teljes mértékben hiányzott. Kagyló lassan felült az ágyban, mancsát a hím homlokához emelve. A szőre pár árnyalattal mintha világosabb lett volna. Viszont érintésből ítélve, már kezdett helyreállni a hőmérséklete.

Szikra mintha halkan dorombolni kezdett volna, majd hamarosan résnyire nyitotta vörös szemeit.
- Minden... Rendben?... - Suttogta halkan a tűz elem. A tekintete még ilyenkor is mintha lángolt volna. Kagyló megremegett, majd hagyta, hogy könnyei fékezhetetlenül peregjenek le az arcán. A zavart kandúr óvatosan felült, a víz elem felé hajolva.
- ...Mi történt? - Kérdezte ismét Szikra. A hangja sokkal gyengébb volt, az érintése pedig hűvös. Kagyló végre erőt vett magán, hogy a szemébe nézzen. Majd rögtön ezután hevesen átölelte a sápadt macskát, aki csak meglepetten pislogott.
- M-Már azt hittem, h-hogy elveszítelek, te idióta! - Mormogta remegő hangon a víz elem. Szikra ismét dorombolni kezdett, viszonozva a víz elem érintését.
- ...Én is... - Suttogta halkan a kandúr. - Nem éltem volna túl, ha nem látlak többet.
- Azért gondolkozhattál volna. - Mosolygott keserűen a kék bundás macska, ahogy elhajolt a hímtől. - Mindketten tudjuk, hogy ez neked volt a nagyobb kockázat.
- Tudom... - Sóhajtott a tűz elem, zavartan félre nézve. A beszéde valahogy lassabb volt, mint általában. - De...
- Shh... - Csitította a nőstény, miközben megfogta a sápadt kandúr hűvös, remegő mancsait. - Örülök, hogy itt vagy. Hogy érzed magad?
- Hát... Elég fáradt vagyok, és egy kicsit fázom, de... De egyébként jól vagyok, tényleg! Tényleg...
- Rendben... - Dorombolt halkan Kagyló, miközben a tűz elem vállaira terítette a kék színű pokrócot, amit az előző este hozott Szikra legjobb barátja. - Mindenesetre, én itt vagyok, hogy vigyázzak rád.
- Igen... - Mosolygott lágyan a sápadt macska. - Remélem, nem jelentek nagy gondot.
- Még szép, hogy nem, te bolond! Ennyivel mégiscsak tartozom neked, miután... Lényegében megmentettél.
- Ha te mondod.
- Nos... Előkerítem Nightyt, mert biztos, még ellenőrizni akar téged, aztán hozok neked valami forró italt. Addig rendben leszel?
- Lehet, hogy beteg vagyok, de szerintem ennyire életképtelen még nem. - Kuncogott a vörös kandúr. - Rendben leszek. Köszönöm.

Ahogy a tűz elem egyedül üldögélt az ágyon, a pokrócot szorosabban magára húzta. Az egész világ hirtelen olyan hidegnek és sötétnek tűnt, de nem képletesen, inkább fizikailag. Úgy érezte, hogy az emlékei valahogy sokkal zavarosabbak a kelleténél, és ami meg is van, nem is biztos, hogy jó sorrendben. Olyan sok kérés keringett benne ide-oda, mint például; Mi lett a harc vége? Mi történt Sorrowwal? Na és persze, Blaze vajon milyen pletykákat indított el róla újfent? Ám mielőtt ezeken komolyan elgondolkodhatott volna, már nyílt is az ajtó, ahogy a csapat sötét bundájú vezetője viharzott be rajta.

SZIKRA

- Szóval tényleg ébren vagy. - Szólalt fel halkan Nighty, ahogy a maga zavaros módján próbálta elhitetni, hogy amúgy nem igazán érdekli.
- Ahogy láthatod. - Mosolyodtam el lassan. A szőre most is kócos, ápolatlan, és durva. De persze ezt már megszokhattuk, semmi érdekes. Az egyik mancsa viszont félig-meddig fásliba volt tekerve, ami már annál szokatlanabb.
- Mi az utolsó emléked a tegnapi napról? - Kérdezte, miközben előszedte a lázmérőt.
- Ez... Fogós kérdés. - Nevettem kínosan, ahogy próbáltam oldani a hangulatot. - Ami megvan, az az, hogy... Szédülök és fázom. Aztán... Megláttam ahogy Kagylót sarokba szorítják, és... Valamit tennem kellett. Innentől már csak az van meg, ahogy itt felébredek.
- Rendben... - Motyogta a hibrid az orra alatt, majd a lázmérőre pillantott. - 37°C. Valamivel jobb, mint tegnap... Nektek mennyi a normális?
- Hm?
- Nektek, mint tűz elemeknek. Kagyló szerint magasabb, mint az átlag. - Ismételte el irritáltan a kandúr.
- Hmm... Körülbelül 39 vagy 40... Vagy valami hasonló.
- Hatalmas segítség vagy, mondhatom. - Forgatta éjszaka-kék szemeit. ...Most veszem észre, hogy az egész beszélgetés alatt a szemembe se nézett...
- Mi történt? Mi ez a nagy cirkusz, egyedül miattam? - Kérdeztem halkan, mire Nighty mancsai megremegtek.
- Nos... - Kezdte a kandúr gyenge, remegő hangon. - Amikor azt a támadást kivédted, Sorrow... Konkrét jégszobrot csinált belőled. A testvéred keresett meg minket; Engem és Fűmancsot, de inkább csak engem. Aztán rád találtunk, és... És Blaze kiolvasztott, majd... Egy ideig még magadnál voltál, de a jelek szerint erre nem emlékszel. A lényeg annyi, hogy Blaze beszélt veled, majd ismét elájultál, és akkor hoztunk ide. Szerintem egy gyengébb hipotermiád lehetett, de mostanra ez már inkább csak kihűlés és emlékezetkiesés. Borzalmasan felelőtlen voltál, tudsz róla? Hagyjuk... Hagyjuk. Mindannyiunkra rendesen ráijesztettél, annyi biztos.
- Ah... Értem... Sorrowwal mi lett?
- A medálját megsemmisítettük, ő maga meg elmenekült. De tekintve hogy elem nélküli macska, így már nem sok vizet zavar. - Vonta meg a vállát a sötét kandúr. Még mindig nem nézett felém.
- Az... remek... - Suttogtam halkan. - És... Mit mondott Blaze?
- Bocsánatot kért. Megígérte, hogy innentől jobb testvéred lesz. És... Közölte, hogy most már ő is látja, hogy az apátok miért választott pont téged. És hogy büszke lenne rád.
- Nem... - Néztem félre keserűen. - Ez nem Blazere vall.
- Pedig tényleg így volt. Elhiszed-e vagy nem, az már a te dolgod.
- Aha... Még át kell gondolnom... - Jegyeztem meg halkan. Amikor ismét a hibrid felé néztem, a mancsai még mindig remegtek, és valahogy a szeme sarka is fényesebbnek tűnt, mint kellene. - Nos... Köszönöm, hogy elmondtad. Nem akarok a terhetekre lenni, tényleg nem!
- Szikra, mégis miért lennél? - Morogta Nighty, lompos farkát feszülten csóválva.
- Nem is tudom... - Sóhajtottam lassan. - Csak... Te is, és Kagyló is, olyan sokat tesztek értem, most is, és máskor is, de... Biztos vagyok benne, hogy ez rengeteg munka, és-
- Szikra. - Morgott Nighty ismét. Le merem fogadni, hogy már borzasztóan idegesítem. - A barátom vagy, oké?! Aggódom miattad, ez tudtommal természetes. Ráadásul ez a "sok munka" nekem egyenesen semmi. Úgyhogy örülték neki, ha ezt végre befejeznéd, különben te is úgy végzed, mint én. Értjük egymást?
- Persze... Igen, természetesen... - Hallgattam el, a füleimet hátra hajtva. A kandúr még inkább remegni kezdett, ahogy a szemeinél már ragyogó cseppek akartak megindulni.

- Egyébként... Jól vagy, Nighty? - Kérdeztem halkan, a macska tekintetét keresve. Ez volt az utolsó csepp a pohárban; a kandúr arcán futótűzként zúdultak le a könnyek. Teljesen elfordult, hogy ne láthassam, de én így is közelebb húzódtam hozzá. Egyenesen sokkolt, ahogy hallgattam a megtört kandúr szipogását.
- Még... Még nem láttalak így, Nighty... Én... Sajnálom... - Szólaltam fel halkan. Erre a hibrid végre rám nézett, egyenesen a szemembe. Majd mielőtt bármit is mondott volna, egyszerűen csak szorosan átölelt. Bizonytalanul viszonoztam, ahogy a kandúr minden erejével próbálta megfékezni a könnyeket. Majd amikor végre ismét beszédképessé vált, ismét a szemembe nézett.
- Kérlek... Ne mondd ezt. Nem a te hibád, rendben? Csak... - Szipogott feszülten a sötét bundás macska. - Csak azt hittem, hogy... Hogy nem látlak újra... Megijesztettél, komolyan mondom.
- Figyelj... Ilyen könnyen azért nem tudtok lekoptatni. - Vigyorodtam el, mire a kandúr elnevette magát.
- Jó, ajánlom is! - Mosolygott, ahogy az előbbi kitörésének nyomait tüntette el az arcáról.
- És... Ne rejtegesd az érzelmeid, oké? Úgy hallottam, nem valami egészséges dolog. Mellesleg, ha akarod, én bármikor meghallgatlak.
- Tudom... Tudom, és köszönöm. Csak... Tudod, a régi szokások nehezen kopnak. - Fordult el kellemetlenül a hibrid, mancsait összekulcsolva. - De a biztonság kedvéért maradjunk annyiban, hogy ezt az előbbit Shadyn kívül senkinek nem mondod el, világos?
- Mint a Nap. - Mosolyogtam, szorosabban magamra húzva a takarót. - Egyébként... Honnan tudtad, hogy a kék a kedvenc színem?
- Tényleg? Mármint... Az igazat megvallva, ez volt a legelső amit találtam. - Vallotta be Nighty kínosan.
- Ah. Rendben. - Vontam meg a vállam, majd ellenvetés hiányában folytattam. - Sokan azt hiszik, hogy egy tűz elemnek a fajtája miatt automatikusan a vörös és sárga színek tetszenek. Nos, ez részben így is van, de azért nincs kőbe vésve. Mármint... Érted a lényeget.
- Igen... Hát, elég ironikus módon, az én kedvencem pedig a lila. - Jegyezte meg Nighty, majd az ajtó nyílásával Kagyló is visszatért.

A sötét kandúr rögtön el is ment, ismét egyedül hagyva a víz elemmel. Kagyló egy forró bögrével tért vissza, amit az ágy melletti asztalra helyezett, majd leült mellém.
- Remélem készen állsz, ugyanis amíg nem leszel újra top formában, teljes mértékben el foglak kényeztetni. - Dorombolta a nőstény, ahogy a mancsomat az övébe vette.
- Tényleg? - Vigyorodtam el huncut módon (legalábbis a cél az volt). - Hát, ez esetben már alig várom~

NARRÁTOR

Ahogy Nighty kilépett a bázis ajtaján, hogy kiszellőztesse a fejét, rögtön szemet szúrt neki egy zavaró tényező.

Fűmancs.

- Tudtommal annak a bizonyos szövetségnek már vége. - Jegyezte meg keserűen az éjsötét kandúr, ahogy a hívatlan föld elem felé vette az irányt. A hímnél volt valamiféle tábla is, épp olyan, mint amilyenre az önkéntesek nevét írták.
- Igaz, de talán tudni akarod, hogy mi a helyzet a te drága önkénteseiddel. - Nyújtotta át a táblát egy arrogáns mozdulattal az alacsonyabb macskának.
- Aha... Miért vannak a nevek áthúzva? - Kérdezett vissza kedvetlenül Nighty.
- Aki át van húzva, az le volt ellenőrizve, hogy el lett látva, és bejelentette, hogy hazamegy. - Felelte nemes egyszerűséggel Fűmancs. - Aki mellett kérdőjel van, az nem jelentette magát, azaz nem tudjuk mi van.
- Hát persze... - Motyogta a hibrid, ahogy gyorsan átpásztázta a névsort. Csupán két név mellett volt az a bizonyos kérdőjel; TimeLapse és Szikra. - Szikrát kihúzhatod, minden rendben vele.
- Rendben... - Vette vissza a táblát Fűmancs, majd a széléhez rögzített tollal és egy határozott mozdulattal elintézte a kérést. - És a másik?
- Mit tudom én? Mit kezdjek vele? Tudtam, hogy valami nem stimmel azzal a barommal, de nem igazán tudunk mit tenni.
- Látom. - Forgatta a szemeit irritáltan a föld elem. - Mi az, csak nem rossz napja volt valakinek?
- Nem te vagy az, akivel ezt megbeszélném. De most hordd el magad, nem látnak itt szívesen. - Morogta Nighty. Fűmancs csupán egy megvető pillantást vetett rá, majd elsétált a bokrok közé.