NARRÁTOR

Egy májusi reggel. Május 1. Az Elem Csapat pedig reggeltől kezdve szorgoskodott, ugyanis ez a nap különleges volt; Nighty és Shady esküvőjének napja. Az ifjú pár már rég megegyezett benne, hogy nem akarnak hatalmas hacacárét, de azért néhány klasszikus eleme ennek is megvolt.

Szikra, a tűz elem szobájában készülődött a vőlegény. Illetve nem igazán készülődött, inkább csak idegesen járkált fel-alá. A narancs macska szobájának falai sötét-narancssárgák, lefelé vörösbe futva. Az ágya mellett egy kisebb éjjeli szekrény, a végénél egy nagy láda, és még a falhoz igazítva egy újabb szekrény helyezkedett el. Amellett volt még egy nagyméretű tükör is, ami előtt Nighty percekig álldogált tanácstalanul. A szőrénél egy cseppet világosabb árnyalatú zakót viselt, ami alá sunyiban a saját kis szakadt kabátját is felvette, és habár Szikra ezt nem tartotta a legjobb döntésnek, inkább nem avatkozott bele. A hibrid nadrágja a zakójával egyszínű volt. Nighty még mindig nem értette, hogy egy macska mégis mi a viharért venne fel ruhát, de belátja, hogy a hagyományokkal egyszerűen nem lehet vitatkozni. Szikrán, mint a vőlegény tanúján, egy fekete csokornyakkendő díszelgett. De ezt ő maga nem igazán látta, ugyanis puszta tapintatosságból le volt oltva a villany, vaksötéten hagyva a szobát. Így egyszerű óvatosságból, a tűz elem az ágyon ülve maradt. De nem is kellett neki fény ahhoz, hogy tudja hogy a vőlegény a közelben van még. Mancsai folyamatosan a padlón kopogtak, amit halk, értelmezhetetlen suttogás kísért.
- Ki ne fáraszd magad ezzel a sok sétálással! - Viccelődött a tűz elem. A kopogás megállt. Két fénylő, sötétkék szem fordult a hím felé.
- Te persze könnyen beszélsz! - Vágott vissza a sötét kandúr.
- Na és te most akkor mindent tökéletesen látsz? - Terelte a témát Szikra. - Csak mert én az orrom hegyéig se.
- Ne engem hibáztass, de nyírtad ki a fényeket.
- Csak hogy ne kelljen látnod azt a szánni való képedet! De mint kiderült, még így is látod, csak én nem. De most komolyan, vidulj fel egy kicsit! Minden rendben lesz!
- Tudom, csak... Ismersz. Én akkor is aggódnék, ha írásban adnák a mancsomba hogy minden tökéletes lesz.
- Tudom, Sötéthold, tudom! De nézd a jó oldalát; ha túl leszel rajta, már nem kell aggódnod miatta!
- Elég furcsa a felfogásod. - Jegyezte meg a hibrid. - Szerintem erre nem éppen így kéne gondolni...
- Akkor hogy, hm? Halljuk akkor tőled! - Vágott vissza Szikra, mire hallani lehetett Nighty irritált sóhaját.
- Nem is tudom, csak... Valahogy olyan furcsa érzés, hogy végre eljött ez a nap. Mármint, ha pár évvel ezelőtt jössz oda elém azzal, hogy egyszer majd itt állok, valószínűleg bolondnak tartottalak volna.
- Nem tartasz így is annak? - Kérdezte csipkelődve a narancssárga hím.
- Most hogy mondod... De igen! Te vagy a legnagyobb bolond akit ismerek! - Felelte a sötét bundás kandúr, egy cseppet már élénkebben
- Na ez a beszéd! - Kuncogott Szikra elfojtva. - De amúgy tényleg, őszintén szólva egy évvel ezelőtt még te lettél volna az utolsó akiből kinézem hogy eljut idáig.
- Ehhez képest... - Kezdte volna a vőlegény, de tanúja újfent félbe szakította.
- Ehhez képest saját szemmel nézhetem végig!
- Igen... De remélem tudod, hogy erre igenis emlékezni fogok, amikor majd te állsz itt Kagylóval!
- Hah! Jó, de most rajtatok van a hangsúly! Most pedig felolthatom végre a villanyt, vagy még mindig ugyanolyan siralmas képet vágsz?
A két sötétkék fény elindult az ajtó irányába, majd kialudt. Egy kattanás hallatszott, és a fény visszatért. Nighty elővigyázatosan behunyva tartotta szemeit, aztán óvatosan, hunyorogva nyitotta ki őket ismét. Mire ezt megtette, a tűz elem már egyenesen előtte állt. Elegancia ide vagy oda, a haja még mindig féloldalasan a szemébe lógott.
- Ééés már én is látlak! - Vigyorgott Szikra. Nighty erre csak halványan elmosolyodott. A tűz elem mancsait a hibrid vállaira helyezte. - Figyelj, továbbra sem vagyok a szavak mestere, de azért adj egy esélyt; Ez a ti napotok. A te napod. Akárhogy is lesz, éppen úgy lesz tökéletes, rendben? Szóval fel a fejjel, ki az árnyékból! És sok boldogságot, Sötéthold!
Az éjsötét kandúr egy pillanatig üveges tekintettel meredt rá. Aztán váratlanul egy szoros ölelésbe húzta társát. Szikra igencsak meglepődött. Nighty nem igazán volt az az ölelkezős, lökdösődős típus. Ettől függetlenül a hím örömmel viszonozta a gesztust.
- Köszönöm, Szikra. Nálad jobb barátot nem is kívánhatnék. - Susogta a vőlegény, lassan eltávolodva tanújától.
- Ez csak természetes. - Felelte az. - Most viszont hajrá, nem érünk rá egész nap!
Ezzel a két kandúr el is indult kifelé. Először Szikra dugta ki a fejét, megbizonyosodva róla hogy tiszta a levegő. Majd miután ez bekövetkezett, Nighty követte őt, egyenesen ki az ajtón.

Mindezzel párhuzamosan, az Elem Csapat lányai Virág szobáját választották az előkészületekre. Az itteni falak sötétzöldek voltak, és a berendezése ugyanolyan mint a többinek. Virág, Szellő és Shady mind itt voltak, Kagylónak más feladat jutott. A menyasszony itt is a tükör előtt állt. Elégedett sóhajjal gyönyörködött lélegzetelállító ruhájában. Nem a szokásos hófehér volt, inkább halványkék és ezüst színű. Zafírkék virágok díszítették minden szegletét.
- Határozottan csendes vagy. - Jegyezte meg Virág, miközben Shady fején a fátylat igazgatta.
- Tudom... Tudom. Csak nem tudom mit mondhatnék. Minden kiscica erről álmodik, na de most... Most rajtam a sor, és nem is lehetnék ennél boldogabb. - Magyarázta lágy hangon a menyasszony.
- Oh, dehogyis. Hidd el, leszel te még ennél sokkal, de sokkal boldogabb is! - Szólalt fel Szellő Shady másik oldalán.
- Gondolod? - Fordult felé az árnyék elem.
- Sőt, tudom! - Felelte a levegő elem.
- De még mennyire, hiszen Nighty-val... Konkrét lelkitársak vagytok. - Tette hozzá Virág, egy cseppet elgondolkozva.
- Igen... - Helyeselt az árnyék elem mosolyogva, majd társai felé fordult. - Köszönöm hogy támogattok. Jó érzés, hogy végre... Végre vannak valódi barátaim is.
- Ugyan, ez a legkevesebb! - Felelte Szellő. - Igaz, Virág?
A növény elem enyhén meglepődött a felszólításon. Habár Szellő egy ideje tudott a két nőstény között korábban lezajló drámáról, eddig nem igazán hozta szóba. Most viszont szinte egyértelmű volt hogy mire célzott.
- Pontosan. - Válaszolt a zöld macska, majd egy rosszalló pillantást vetett a levegő elemre. Shady visszafordult a saját tükörképével szembe. Mentazöld szemei reménnyel csillogtak ahogy sokadjára is végignézett a zafírkék virágokkal tarkított, gyönyörű esküvői ruháján. A folytonos idegességet valahogy most elnyomta a végtelen öröm. A remény hogy párjával boldog lesz majd, örökkön örökké. Épp mint ahogy arról minden kiscica álmodik.

Az Elem Csapat az udvarra gyűlt. Pontosabban, nem is lehet ezt igazán udvarnak nevezni. Sokkal inkább csak a bázisukat körülvevő tisztást hívták annak. Az ég sötétkékbe borult, a csillagok pedig teljes fényükkel világították meg a felhőtlen éjjeli eget. Nighty fülei minden apró neszre az égbe meredtek. Szíve mintha a torkában dobogott volna. Az esti csendet egyedül heves lélegzetvétele törte meg. Sötét színei közül egyedül a fején viselt, halvány lila virág ütött el. Bal oldalán állt a nála valamivel alacsonyabb, vörös és narancs színű kandúr. Tűzpiros lángjai lassan, fényesen égtek, és ilyen közvetlen közelről kellemetlenül forró melegséget árasztottak. Akárhányszor Nighty bizonytalanul felé nézett, Szikra bíztatóan mosolygott vissza rá. A hibrid jobb oldalán egy kisebb asztal helyezkedett el. Rajta egy nagy könyv, egy kék golyóstoll, és egy lámpás. Az asztal mögött állt egy viszonylag idősebb nőstény macska, arcán sziklaszilárd nyugalommal. A vállán át egy lila és aranyszínű szalag feküdt, ez volt a Common Régió jelképe. Valaki közeledett. Nighty mintha egy pillanatra megremegett volna. Ez még viszont nem az volt akire számított. Először csak az Elem Csapat három lánya érkezett. Legelöl járt Virág, aki Shady tanúja volt. Aztán következett Kagyló, aki a napi előkészületek alatt végig a konyhában szorgoskodott. Utánuk baktatott leghátul Szellő, aki egy apró kosárkából szórta a zafírkék és fehér virágszirmokat. A növény elem peckesen beállt az asztal üres oldalához, természetesen egy kevés helyet még üresen hagyva. Tőle egy kicsit távolabb állt meg a levegő elem. A másik oldalon, a vőlegény tanújához közel állt meg a víz elem. Valaki még mindig hiányzott. Meg volt hívva, mégsem jött el... A hibridben ez egy enyhe csalódás érzését keltette. De ezzel kivételesen nem sokat foglalkozott. Ez a keserű érzés rosszul esett neki, valahol viszont mégis számított rá. Amikor mindenki elfoglalta a helyét, érkezett az est fénypontja; A menyasszony. Nighty éjsötét szemei hirtelen felragyogtak. Arca egy árnyalattal vörösebb lett, gondolatai követhetetlenül cikázni kezdtek. Előtűnt egy fehér alak, tetőtől talpig virágokban borítva. Mancsai közt átláthatatlan csokorral. Mentazöld szemei messziről ragyogtak, majd egyre közelebb és közelebb értek. A fekete szőrű kandúr öntudatán kívül is mosolygott. Ritkán lehet az arcán ilyen őszinte, örömteli mosolyt látni. A nőstény fehér ruhája és hosszú fátyla enyhe susogással csúszott végig az erdő füvén. Amikor ő is elért az asztalhoz, csokrát átvette tőle a tanúja, ő maga pedig szembe fordult vőlegényével. Nighty elbűvölve nézett végig gyönyörű párján. Shady-nek már most könnyek csillogtak halovány szemeiben. Az idősebb, lila szalagos nőstény törte meg a csendet.
- Örömmel köszöntöm az itt egybegyűlteket. A mai napon tanúi lehetünk, ahogy két reménnyel teli fiatal egybe kötik életüket. Külön köszöntöm a menyasszonyt és a vőlegényt. Lelketek akár a tiszta kvarc; Ragyogó és örökké tartó. Szemeitekben látni lehet a fényt, s a végtelen szerelmetek egymás iránt. Világunk egyik legszebb eseménye, mikor két macska végre egymásra talál. Még sok tavaszt, telet, nyarat és őszt fogtok együtt megérni, az arany és a csillagok jegyében. Kérem, mondjátok el az egymásnak szánt fogadalmaitokat.
Nighty szemei ismét találkoztak arájával. Gyengéden megfogta Shady mancsait. Mély levegővel, enyhén remegő hangon kezdte.
- Shady. Szinte kristálytisztán emlékszem a napra amikor először találkoztam veled. Mint két apró, gyanútlan kiscica, már az első perctől tökéletesen megértettük egymást. És innentől nem is igazán volt bármiféle kérdés azzal kapcsolatban, hogy ki az akivel le akarom élni az életem. Megváltoztattál. Mint fény a sötétségben, hóvirág a végtelen télben. Egy teljesen új világot nyitottál meg előttem, mint valaki akiben vakon is megbíznék. És habár többször is bizonyítottad, hogy nem szorulsz különösebb védelemre, mégis megígérem neked, hogy vigyázni fogok rád. Hiszen boldogabbá tetted az életem... És én is szeretném a tiédet. - Ígérte a kandúr. Shady arcán folyni kezdtek a könnyek, és az ő hangja is remegett mint a nyárfalevél, de ez nem akadályozta meg a válaszadásban.
- Nighty. Habár az én emlékeim már egy cseppet ködösek, mégis emlékszem arra a kellemes, békés érzésre, ami elöntött amikor melletted lehettem. Nos, ez a mai napig nem változott. Számomra te jelented a biztonságot, a bizalmat, és a szerelmet. Velem valahogy mindig is másabb voltál, mint a társaiddal. Sokkal gyengédebb, türelmesebb. És akárhányszor a szemembe nézel, úgy érzem mintha minden gond a világon megszűnne. Szemeid akár a csillagos ég. Hadd legyek fény az árnyadhoz... Elfogadom a védelmedet. - Mosolygott rá a nőstény. Nighty szemei furcsán fényleni kezdtek, de ő egyelőre még nem adta át magát teljesen az érzelmeknek. Mindketten az anyakönyvvezető felé fordultak, az idős nőstény pedig folytatta beszédét.
- Ezzel is megvolnánk. Nos, Nighty, elfogadod-e az itt álló Shady-t hites feleségedként, ígéred-e hogy mellette leszel jó időkben s rossz időkben, egészségben, betegségben, tiszteled és oltalmazod őt, míg a halál el nem választ? - Kérdezte először a vőlegényt. Nighty Shady felé fordult. Sötétkék szemei mindent elárultak. Minden szőrszála remegett, szíve hevesebben dobogott mint valaha, szinte alig állt meg a lábán. Egy dologban viszont teljesen biztos volt. Érezte a csontjaiban hogy itt és most, mindent pontosan tud. A válaszához kétség nem férhetett.
- Igen.
- Shady, - Folytatta a szalagos macska - Elfogadod-e az itt álló Nighty-t hites férjedként, ígéred-e hogy mellette leszel jó időkben s rossz időkben, egészségben, betegségben, tiszteled és oltalmazod őt, míg a halál el nem választ?
Shady szemei most is jádekövekként ragyogtak az éjszakában. Az ő arca már rég ázott a könnyektől, de valahogy így is gyönyörű volt. A választ ő is tudta. Lelkitársával szemben állva, abban a percben tökéletesen magabiztosan mondta ki a következő szót;
- Igen.
- Kérlek húzzátok fel a gyűrűket. - Ekkor lépett oda az ifjú párhoz Szikra, egy kicsi, párnázott dobozt tartva feléjük. A dobozból két szinte egyforma, színarany, egészen apró zafírkövekkel díszített karikagyűrű került elő. A két macska gyengéden felhúzta a gyűrűt a másik mancsára.
- Ezennel Nekora és a csillagok által rám ruházott hatalomnál fogva, házastársakká nyilvánítalak titeket, mint férj és feleség. Megcsókolhatjátok egymást. - Jelentette ki az anyakönyvvezető macska elégedetten. Nighty reakcióját Shady hevessége előzte meg, aki szinte úgy ugrott neki, mint aki egész végig csak erre a percre várt. A menyasszony átfűzte mancsait vőlegénye vállain, aki a derekánál fogva ölelte magához. Arcuk összeért, szájuk teljesen egybe olvadt. A két fénylő szempár lezárult, hagyva hogy gazdáik más érzékeikre hagyatkozzanak. A két macska szenvedélyes csókot váltott, pontosan tudva hogy ez a perc egyedül az övéké. Majd lassan, ismét kinyílt a két szempár. Az Elem Csapat többi négy tagjának hangos tapsa törte meg az éj csendjét. Az ifjú pár tagjai egymás szemébe meredtek, tudván hogy most már hivatalosan is összetartoznak. Nighty-n csak ekkor sikerült saját érzelmeinek felül kerekednie. Fényes, örömteli könnyek kezdtek ragyogni az arcán. Majd ebben az eufórikus állapotban a kandúr hirtelen felemelte párját, s őt tartva fordult körbe. Shady ruhája elragadóan siklott a széllel, kék virágszirmokat hagyva mindenhol.

Ezután következtek a kötelező formalitások, mint például az aláírások, gratulációk, és persze a menyasszonyi csokor feldobása (amit végül Kagyló kapott el). Aztán következett a víz elem által készített torta, és az ünneplés. Mindeközben viszont valami keserű érzésnek újra sikerült beférkőznie Nighty szívébe. Borzasztóan nyomasztotta az az egyetlen egy vendég, aki végül nem jelent meg. Nem is véletlenül érintette ez meg főszereplőnket ennyire; Ugyanis az az egy vendég nem más volt, mint a vőlegény anyja.

Így nem is tehetett mást, mint amilyen hamar a mancsába tudta kapni egyetlen üzenetküldési lehetőségét, a telefonját, üzenni az édesanyjának.

Nem jöttél el. Miért?

Írta le keservesen a kandúr. A válasz rögtön megérkezett. De egyáltalán nem az amire számított volna... Semmi szó, semmi betű. Ez nem az anyjára vall. Ehelyett egyetlen kép fogadta;

Egy lila pillangó.