VIRÁG

Fűmancs a fák között rejtőzött. Pontosan tudta hogy csak én látom, senki más. Talán támadni készülne? Nem valószínű. A legutóbbi sebei még mindig nem tűntek el teljesen. De akkor mit keres itt?... Megfigyel minket a fák közül? Nem... Egyedül rám néz. Ha titokban akarna megfigyelni, nem engedné hogy lássam. Ha meg nem azért, akkor nyilvánosan fedné fel magát. Nem... Miattam van itt. Egyes egyedül miattam.

A többiek már viszonylag lehiggadtak, amikor az önjelölt házigazdák újabb trükkel rukkoltak elő.
- Na és ki tud innen bármiféle hangszeren is játszani? - Kérdezte lelkesen Kagyló. Szégyenlős tekintetek sora következett, amit végül Szikra tört meg.
- Hááát... Én tudok dobolni! - Jelentette ki lelkesen a hím.
- Én nem tudok játszani semmin... - Hajtotta hátra füleit Kagyló, akit Szikra vigasztalás képpen magához ölelt.
- Én még nem nagyon próbálkoztam semmivel. - Vonta meg a vállát Shady.
- Én zongorázni tudok. - Jegyezte meg Szellő.
- És én... Én maximum furulyázni tudok. - Árultam el kínosan. Hirtelen minden tekintet Nighty felé fordult, aki kellemetlenül nézett félre.
- Na és te, Sötéthold? - Kérdezte Szikra vigyorogva, mintha ő már tudna valamit, amit mi nem. Nighty nem válaszolt, de párja halvány szemei mintha ismét meggyőzték volna. Frusztráltan sóhajtott, majd végül beadta a derekát.
- Jó, elméletben tudok gitározni. De már egy jó ideje nem játszottam, szóval ezzel kb nem mondtam semmit. - Felelte a hibrid. Kagyló ismét elvigyorodott, majd Szikrával a méreglila színű sátor felé viharzottak. Nighty rögtön felpattant, mintha megint meg kéne akadályoznia hogy ezek ketten valami hatalmas baromságot kövessenek el.

A sátorból Szikra egy akusztikus gitárral a mancsaiban fordult ki. A gitárnak klasszikus nyolcas alakzata volt, viszont telis-tele sötét- és világoskék festék foltokkal, egy fehér holddal és csillagokkal ráfestve.
Nighty szemei elkerekedtek, ahogy a tűz elem mancsaiból gyengéden átvette a hangszert.
- Ezt meg honnan szedted? - Kérdezte hűvösen a fekete macska.
- Ez is a raktárban volt, épp mint még reeengeteg más érdekes cucc! Gondoltuk hogy ezt megmutatjuk neked! - Felelte a narancssárga hím. - Na halljuk, mutasd mit tudsz!
A három macska vissza ült a helyére. Shady egy kicsit arrébb húzódott, helyet hagyva párjának. Nighty először csak a szemeit forgatta, majd vizsgálni kezdte a gitárt. Rengeteg vizsgálat és néhány hamis hang után már tényleg kezdett vele valami értelmeset is. A jobb mancsával a hangszer nyelét fogta, a ballal pedig az alját tartotta. Karmait éppen csak kivonva, gyengéden kezdte pengetni a húrokat, hogy azok ne szakadjanak el. A dal amit játszott viszonylag melankólikusnak hatott. Sőt, így éjjel az erdőben egyenesen hátborzongatónak. Itt-ott becsúszott egy-két hamis hang, de Nighty nem vette észre. Túlságosan is átszellemült. Sötétkék szemeit egyedül a saját mancsain tartotta, lompos farkával a lassú ritmusra hangolódva. Eközben a bajsza alatt halkan hümmögve a dallamot. Az Elem Csapat elnémulva figyelte a kandúrt. Majd végül befejezte, szemeit félénken közönségére emelve. Én és a társaim halkan tapsolni kezdtünk, mire Nighty megint csak a szemét forgatta. A gitárt a farönk mögé helyezte, visszatérve eredeti pozíciójába. Shady megint csak közelebb húzódott hozzá.
- Nighty... Ez gyönyörű volt. - Mosolyodott el a nőstény, fejét párja bundájába temette. Habár már túltettem magam ezen a szerelmi drámán, néha még mindig irigylem ami köztük van. Tökéletesen kiegészítik egymást, tökéletes harmóniában. Nagyon ritkán látjuk őket veszekedni, és ha igen, akkor sem szokott veszélyesen elmérgesedni a dolog. Hamarosan egybe kelnek... És valljuk be, ők ketten megérdemlik. Velem szemben ült Szikra és Kagyló. Még friss párosnak számítanak, de ők is tökéletesen illenek egymáshoz. Mindkettő ugyanolyan mókamester, és habár szöges ellentétek, mégis megtalálták a módját hogy együtt legyenek. Itt vannak az orrom előtt ezek a tökéletes párok... És aztán ott van Fűmancs. Visszalépett, így megint csak a szemei fénylettek. De még mindig ott volt. Ha úgy vesszük, mi is együtt vagyunk. De ezt már egyáltalán nem tudnám olyan tökéletesnek mondani, mint az imént felsorolt párokat. Őszintén szólva, fogalmam sincs hogy minek hívhatnám magunkat. A mi kapcsolatunk egyelőre nem más mint... Egy címke. Felcímkézett érzelmek.

Egy idő múlva Nighty állt fel elsőnek, frissen előkerült gitárját megragadva pedig elindult a zafírkék színű sátor felé. Shady szó nélkül követte. Kagyló eloltotta a tüzet, majd Szikra és ő is behúzódtak a méreglilába. Így nekem és Szellőnek kellett osztoznunk a rózsaszínűn.

A sátor hűvös volt és kényelmetlen, ráadásul az egyedüli saját területem itt a hálózsákom volt. Az erdő éjjeli hangjai kivétel nélkül beszűrődtek ide, néhány apróbb bogárral egyetemben. Szellő gond nélkül aludt, mancsait kihámozva a zsákjából, önző módon leterülve a sátor padlóján. Nekem viszont valahogy lehetetlen volt az alvás. Már csak azért sem, mert Fűmancs hirtelen megjelenése továbbra sem hagyott nyugodni. Így pedig támadt egy ötletem... Halkan kibújtam a zsákomból, kisettenkedve a szűkös, rozoga sátorból. Kíváncsian várom hogy vajon kire fog először ráborulni. A következő pillanatban már ismét kint voltam a szabad levegőn. A tűz szaga még mindig körbe járta a mi kis ideiglenes táborunkat. Megfordultam, mire majdnem hátra estem ijedtemben.

A sátor mellett állt Fűmancs. Pupillái kitágulva alkalmazkodtak a sötéthez. Ahogy egymással szemben álltunk, lassan elmosolyodott.
- Te meg mit művelsz itt?! - Suttogtam ingerülten.
- A legjobb barátom továbbra is az inszomnia. - Felelte egyszerűen, miközben ugyanazzal az üveges tekintettel bámult rám.
- Azt látom... De minek jöttél ide?
- Csak nem gondoltad, hogy nem hallom ahogy ti itt szórakoztok? - Kérdezett vissza a hím, miközben végre helyreállt az arca mimikája. - Talán akkora baj?
- Nem... Nem. De ha meglátnak, az biztos hogy legalább Nighty úgy neked fog támadni mint valami veszett róka. Arról nem is beszélve, hogy mennyire abszurd ahogy itt a sátram mellett álldogálsz.
- Oké... Ez jogos. Ha jól sejtem, a para bámulásról le kéne már szoknom, nemde?
- Pontosan. Igazán megnyugtatna, ha nem csak annyit látnék belőled ahogy a fák közül villantgatod a szemeid.
- Rendben... De akkor mégis hogy érhetnélek el? - Kérdezte tanácstalanul a hím.
- Miért? Ennyire nem bírod nélkülem? Különben is, telefonod neked is van, vagy nem?
- De... De ha már ennyire vigyázni akarsz, a telefon talán nem a legjobb megoldás, mivel azt bárki meghallhatja. Ami, ha jól gondolom, nem volna valami előnyös. - Magyarázta tovább a föld elem, közelebb lépve hozzám.
- Ez is igaz... - Ismertem be. - Whiskers. Azon ugyanúgy el tudsz érni, ha annyira nem tudsz élni nélkülem.
- Aha... De... - Kezdett bele Fűmancs, majd meggondolta magát. - ...Mindegy. Megtalállak.
A kandúr ismét közeledett, arcát lassan az enyém felé emelve. A szőrének vér és kávé szaga volt. Egy apró csókot adott, majd ismét távolodott.
- Akkor találkozunk a képernyőn, Virágom. - Susogta mosolyogva, majd elhátrált a fák közé. Valahogy más volt. Most hogy végre megkapta amit akart, egy romantikus(nak szánt) kapcsolatot velem, valahogy mintha elégedett volna. Egy percre egyedül maradtam a sötétben. Ebből a kapcsolatból is sok bajunk lesz még...

Egy hatalmas puffanás törte meg a csendet. A lila sátor volt a szerencsés nyertes, azaz Szikrára és Kagylóra dőlt rá ügyetlenkedéseink eredménye. A két macska rögtön feleszmélt, és nyávogva másztak ki a foltos lepel alól. A csapat másik három tagja is felébredt, a két bohóc segítségére (vagy inkább kinevetésére) sietve.
- Miért nem vagyok meglepve, hogy ez pont veletek történt meg? - Tette fel a költői kérdést Nighty.
- Ezt mégis hogy sikerült? - Szólt közbe Shady. A két menekült összenézett, majd vissza ránk. Nem szóltak egy szót sem, csak kínosan mosolyogtak.

A csapat visszaállította a lerombolt sátrat, majd az éj végéig nem történt semmi izgalmas, legalább is nem olyan amiről én is tudnék. Reggel összeszedtünk mindent, majd valahogy sikerült visszaszenvednünk a bázisra. Utána minden ugyanúgy zajlott mint eddig. Nem sokára találtam egy üzenetet a telefonomon...

Fűmancs2000: Megvagy <3

A következő egy hónap csendesen telt. Kivéve persze amikor a csapat kikönyörögte Nighty-tól hogy játsszon valamit. Egyre magabiztosabb a gitárral, és már nem csak melankólikus dallamokat ismer. Ő és Shady kettesben készültek a nagy napra. Saját elmondásuk szerint nem terveznek nagy vagy drága esküvőt, de annál emlékezetesebbet. Fűmancs pedig egyre gyengédebben bánik velem. Persze ez üzeneteken keresztül könnyű, de legalább úgy látszik hogy ebből a kapcsolatból lehet még több is mint egy címke... Akármi is legyen belőle.