NIGHTY

Ahogy a tavasz beálltával a levegő is egyre melegebb lett, úgy szokott bele a csapat is a jelenlegi helyzetbe. Fűmancsék a legutóbbi összecsapás óta csendesen lapulnak a bázisukon, nem úgy tűnik mintha a közeljövőben újra támadni akarnának. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is feledkeztünk róluk. Sőt, biztos vagyok benne hogy most is terveznek valamit. Ugyan az erdőben semmi nyoma a jelenlétüknek, - néhány otthagyott mancsnyomot leszámítva - ez nem azt jelenti hogy nem kell résen lennünk. És most hívhattok paranoiásnak, de... Valahogy nem tudom elhinni hogy ennyi lenne. Minden csak idő kérdése. A március egészen csendesen telt, de ez most tökéletes lehetőséget ad egy újabb támadásra, amiért résen kell lennünk. Április eleje van. Az erdei élet szépen lassan visszatér, a napfény pedig egyre forróbb lesz. Az élet körforgását egy apróbb, frissen kitört háború sem zavarhatja meg, mint amilyen a miénk. Minek is aggódom én ennyit? Elvégre nem tudok változtatni a dolgokon. Élveznem kéne amíg béke van. Most minden tökéletes. Nincs miért idegeskedni, nem? De akkor is, az érzés hogy ennek bármikor vége lehet... De egyelőre ne ezen gondolkodjunk. Hiszen hé, most minden rendben, ugye? Minden a legnagyobb rendben. Semmi támadás. Semmi vész... Ráadásul bőven van aki elterelje a figyelmem... Kifejezetten egyvalaki. Shady képes rá hogy mellette minden rám zúduló felelősségről megfeledkezzek. Bevallom, számomra ez az első szerelem... És pontosan tudom hogy ezért milyen törékeny. De ez tényleg olyan, amiért egyáltalán nem aggódom. Shady más mint a többi macska. Sokkal régebb óta ismerjük egymást, még ha nem is egészen emlékszünk már rá. Shady számomra sokkal különlegesebb mint eddig bárki más, sokkal fontosabb nekem mint azelőtt valaha. Mint egy... Lelkitárs. Noha azelőtt nem hittem az ilyesmiben, mióta itt vagyok azóta elég gyakran kérdőjelezem meg önmagam, de ennek ezúttal kifejezetten örülök... Van egy érzésem hogy ez örökké tart... De ne rohanjunk még ennyire előre. Élvezni kell a tavaszt amíg itt van. Habár a napok mostanság szinte ugyanúgy telnek, azért egyáltalán nem mondanám hogy unalmasak. Ezekkel a macskákkal egyetlen nap sem telik unalmasan. Habár még mindig ismeretlenül kuksolunk az erdő mélyén, az Elem Csapat így is tökéletesen elvan, sőt, jobb is ha nem zúdul ránk rögtön a hírnév. Így is bőven elég társaság számomra ez a négy szerencsétlen, plusz Shady. És amíg ez a nyugalom megmarad, addig tényleg nincs miért aggódnunk, nem?

Na de térjünk végre vissza a jelenbe. Én és Shady rengeteg időt töltünk együtt, amiért én őszintén hálás vagyok. Mellette sokkal boldogabb vagyok mint bárhol máshol... Érzem, hogy ami köztünk van az különleges. Mostanra már szinte ő is csapattagnak számít. Ami egyszerre tesz hihetetlenül boldoggá, de... Azért félek is. Mármint, jó, lehet hogy most béke van, de a későbbiekben... Áh, hiába is akarnám hogy őt ne keverjük bele a dolgainkba, ehhez már úgyis késő. Shady már hozzánk tartozik, ennyi a lényeg. Fűmancsék is tudomást szereztek róla, szóval nem tudunk min változtatni. De ha úgy vesszük, ez nem is baj. Ameddig én itt vagyok mellette, addig garantáltan nem fog baja esni, és ez a lényeg.

A mai nap sem volt sokkal másabb mint a többi. Talán csak annyival, hogy ma estére tervünk is volt. Shady és én ma éjjel úgy döntöttünk hogy felfedezzük az erdőt - Persze közben reménykedve, hogy a másik csapat nem okoz meglepetést. Az éjszakai égbolt sötétkék hálóként húzódott felettünk, fehér, fénylő pettyekkel megszórva. Ahogy magas fenyők nyúltak bele az igéző látótávba, a hold és csillagok halvány fénye csak szétszórtan jutott le hozzánk. Az erdei tisztáshoz érve a nőstény bundáját éreztem szorosan magam mellett. Dorombolva bújt hozzám, bolyhos farkát körém tekerve. Halvány mentazöld szemei elbűvölően fordultak felém.
- Ez lenne az a hely? - Kérdezte halkan az árnyék elem egy apró mosollyal az arcán.
- Ez bizony. - Feleltem, miközben szemeimet a ragyogó égboltról az annál is elragadóbb nőstényre vetettem. Szürkés-fehéres bundája gyönyörűen fénylett a csillagok alatt, mentazöld szemei pedig immáron egyedül az esti égboltra meredtek. A tekintete telis-tele volt csodálattal, melyet öröm volt látni.
- Ez tényleg gyönyörű... - Suttogta gyengéden a mellettem ülő macska, miközben ismét felém fordult.
- Igen... De te még inkább. - Sütöttem el ezt az elképesztően nyálas szöveget, ezzel jelezve hogy a kreativitásom teljes mértékben elhagyott. Shady halkan elkuncogta magát, mire éreztem ahogy az arcom egy árnyalattal vörösebb lesz.
- Ilyenkor annyira édes vagy! - Mosolygott a nőstény, ahogy az orrát gyengéden az enyémhez érintette. - Köszönöm.
A torkomon mintha megakadt volna a szó, hirtelen nem tudtam mit mondani. Próbáltam valami kifogást keresni a hirtelen némaságomra, mire a szemem sarkából apró, fehér virágokat pillantottam meg. Százszorszépek. Az év ezen szakaszában virágoznak. Erre támadt egy ötletem... A törékeny növény apró szárát elszakítva már a mancsomban is volt a kis virág. Azt egy váratlan pillanatban a párom hajába helyeztem, ezzel jócskán meglepve a nőstényt. Arcára enyhe pír ült ki, szemei csak úgy ragyogtak, mint két jáde kristály. Az apró százszorszép tökéletesen illett hozzá, kiemelve a macska saját szépségét. Elragadó látvány volt. Gyönyörű arca csak úgy ragyogott, a mosolyától képes lennék helyben elolvadni.
- Mi az, elállt a szavad? - Kérdezte nevetve.
- Talán. De ugyan, minek zavarjam meg ezt a pillanatot? - Válaszoltam egy halvány mosoly mellett.
- Jogos... Ugyanis van jobb ötletem. - Hagyta rá Shady titokzatosan, majd egy hirtelen mozdulattal hajolt felém. Már sokadszorra éreztem a csókja ízét, mégsem változott semmi. Kellemes bizsergés ébredt bennem, a mellkasom mintha teljesen átforrósodna. Mancsait eközben egyre szorosabban zárta körém, majd rám támaszkodva vette át a teljes irányítást. Erre válaszolva én is a mancsaimba zártam a gyengéd nőstényt, érezve ahogy a szívverésem egyre csak gyorsul. Shady hamarosan távolodni kezdett, én pedig éreztem ahogy a pulzusom szépen lassan a helyére áll. Fülig vörös arccal nézett fel rám, ajkain egy lágy mosoly húzódott végig. Nem tudtam mit mondani. A fejem teljesen üres, nem tudok koncentrálni. Minden gondolatomat elfoglalja az előttem lévő gyönyörű nőstény macska. Ötletem sincs hogy hogy tudtam eddig élni nélküle... De már nem is kell. Szeretem őt, teljes szívemből. Az egész lényem őérte él... Tudom mit kell tennem... De erről majd később. Most csakis rá tudok fókuszálni. Rá, az én elbűvölő barátnőmre. Ismét egymással szemben, egymásra meredve. A két jáde kristály ismét engem nézett. A szívem furcsa melegséggel telt meg. Mancsaimmal újból körül öleltem az árnyék elemet, hallva ahogy ő enyhén dorombol. Imádom ezt a nőstényt... És számomra csakis ez számít.

NARRÁTOR

Az éj leple alatt viszont nem csak az Elem Csapat tagjai tevékenykedtek. A fenyőerdő mélyén, a csapóajtó alatt egy keserű lelkű kandúr ismét balhét tervezett. Készen állt visszatérni, sötétzöld karmaival újfent megtépni az Elemek önbizalmát. Társai elnémulva fordultak felé, várva terve újabb részleteit. A hím a szokásos módon, rendezetlen bundával és egy régi jegyzetfüzettel a mancsában állt ki csapata elé.
- Nos... Mint tudhatjátok, holnap ismételten támadunk, a szabályok nem változtak. - Kezdte kedvetlenül a barna szőrű hím. - A beosztás a következő; Sunset, te kapod meg Kagylót. Nem hiszem hogy nagyobb bajt okozhat neked, de azért csak óvatosan.
A Nap elem engedelmesen bólintott, egy kárörvendő vigyor kíséretében.
- Electro. Ezúttal megkapod Szellőt, remélem hogy őt képes vagy elintézni.
Az ultramarinkék hím sértődötten mordult fel a lenéző megjegyzésre, ám végül ő is elfogadta a beosztást.
- Galaxine és Deadline. A tietek lesz Szikra.
A két macska némán bólintott, nem fűztek hozzá semmit.
- Dayly és Nightmare. Ti fogtok Virág ellen harcolni.
A két nőstény bólintott, de mindkettőnek más volt a reakciója. Dayly látszólag izgatott volt, ám Nightmare arcán színtiszta undor jelent meg.
- És végül én és LightCat. A miénk lesz Nighty, ha úgy alakulnak a dolgok akkor Shady is. - Fejezte be Fűmancs egy ravasz vigyorral a képén. LightCat kifejezetten elégedettnek tűnt a beosztásával.
- És ezennel ennyi. Szeretném ha ismét eltipornánk őket. Számítok rátok. - Tette hozzá a föld elem, majd ezzel a végszóval faképnél is hagyta társait. Itt lenne hát a béke vége... Jöhet a második kör.

Eközben az Elemek sem unatkoztak. A bázison maradt három macska is éppen egy ádáz csata közepén tartott
- Ééés most mehetsz vissza az elejére! HAH! - Kiáltotta lelkesen Szikra, miközben utolérte Virág egyik bábuját.
- Mi?! Már megint?! Ez nem ér! - Visongott a növény elem, ahogy vissza kellett lépnie a start mezőre.
- Törődj bele, a 'Ki nevet a végén?' már csak így működik. - Szólt elégedetten Kagyló. A zöld bundás nőstény sértődötten húzta fel az orrát, de végül elengedte a dolgot. Most Kagyló dobta el a kockát. Az pedig csak forgott és forgott, teljesen figyelmen kívül hagyva az őt feszülten figyelő macskákat.
- Ötös! Szikra, remélem tudod hogy ez mit jelent! - Sandított csapattársa felé a víz elem, jelezve hogy a hím legkedvesebb bábuja éppen öt lépésnyire van a nőstény katonájától.
- ...Emlékeztetnélek, hogy vannak más bábuid is. - Felelte a tűz elem kínosan vigyorogva, érezve ahogy feszül a nyaka körül az a bizonyos hurok. Kagyló önelégülten nézett felé, kiélvezve a pillanatnyi tekintélyét.
- Nos, igen... - Felelte habozva a nőstény, majd megragadta egy hátrébb lévő bábuját, ezzel megkímélve a hím játékosát és jókedvét. - ...Így ezennel hivatalosan is megúsztad.
- EZAZ! - Tört ki hirtelen a kandúrból, a színtiszta boldogság mámorában váratlanul átölelve halfarkú társát. Kagyló fülig pirult, ahogy Szikra is, mikor észhez tért. Gyorsan elengedte a nőstényt, és zavartan kezdett hátrálni.
- Áhh, nem is olyan rossz ez a játék... - Jegyezte meg Virág, egy huncut vigyorral az arcán.
- De még mennyire nem! - Tette hozzá Szellő. A két korábbi áldozat pedig megszállottan kezdte szemeivel pásztázni a falat, bármit, csak ne kelljen most fejben itt lennie.
- Akkor most én jövök. - Terelte a témát a növény elem, miközben a dobókocka után nyúlt. Ekkor nyílt az ajtó, melyen két sötét színezetű, hihetetlenül boldog macska lépett be. Majd ahogy Nighty észrevette mi folyik itt, rögtön le is törölte a vigyort a képéről.
- Ti még mindig fent vagytok? - Morogta a kandúr társai felé, kik gyermeki kíváncsisággal fordultak a szerelmes pár felé.
- Már hogy ne lennénk? Mindenki tudja hogy éjfél a legjobb időpont társasozni. - Vágta rá szórakozottan Szikra.
- ...Eskü, nem értelek titeket... - Hagyta annyiban a dolgot Nighty, majd párját mancson fogva a szobája felé vette az irányt.
- Na vajon ezek mire készülnek? - Kérdezte Kagyló egy vigyor mellett, miután kitisztult a terep.
- Tényleg kíváncsi vagy rá? - Fordult felé a tűz elem.
- Szikra. Meg se próbáld. - Morogta le Virág, majd négyet lépett a legelőrébb járó bábujával.