NIGHTY

Nem telt sok időbe hogy abban az erdőben legyek, ahol a bázis is van... Valahol. Ez itt a DarkPines erdő. Ahogy a nevéből is hallani, ez egy fenyőerdő. Bár ez így nyáron nem olyan látványos mint télen. Olyankor, amikor a többi erdő kopaszra hullajtja a lombját, a fenyőerdők, mint ez továbbra is zöldellnek. Viszont így nyáron, örökzöld ide vagy oda, de nem nagyon figyelek rá. Meg úgy amúgy sem, mert éppen rohantam. Hogy miért? Mert már eléggé tele volt a hócipőm ezzel az egész elemesdi cirkusszal, és minél előbb a helyszínen akartam lenni. Felvéve az álcám, rohantam át a fák között. Ácsi, tudjátok egyáltalán hogy mi is az az álca? Nem baj, akkor gyors kitérő. Álcája csak a sötétség, árnyék(valójából a kettő majdnem ugyanaz, de ez már más téma) és fény elemeknek van. Az én esetemben ez az álca feketére színezi a bundám, a szemem pedig fehérre. Ez az állapot felerősíti a képességeimet, és meg is védi a kabátom az esetleges sérülésektől. Egyetlen hátránya, hogy a szemem így sokkal érzékenyebb a fényre, viszont szerencsére ez egy fenyőerdőben nem is olyan nagy baj. Itt gyengébbek a fényviszonyok. Na, most hogy letisztáztuk mi is az az álca, térjünk vissza a sztorira. Szóval csak futottam és futottam. Valójában igen nagy szerencsém hogy az a bizonyos bázis pár órányi sétára van az otthonomtól. Sőt, kölyökként még egyszer-kétszer jártam is ott. Azt is hallottam, hogy régen az Elem Csapat tagjai mind abban a városban éltek mint én. Csak aztán ők is családot alapítottak, és ezzel elköltöztek. És ezért van az, hogy az egyik új "csapattársamat" sem ismerem. Ami azért eléggé aggaszt, hiszen mégiscsak velük kell majd lennem egy jó ideig. Ezekkel a gondolatokkal futottam tovább az erdőben, semmire sem figyelve. Az rántott vissza a valóságba, amikor egyszer csak oldalról erősen belém ütközött valami. Pontosabban... Valaki. Egy nőstény macska volt, ránézésre pontosan meg lehetett mondani hogy növény elem. A szőre ránézésre középhosszú, a színe chartreuse zöld, egyszerűen mondva a lime zöld egy sötétebb árnyalata. ...Tudjátok mit? Inkább maradjunk a zöldnél. A testalkata karcsú, nőies. A mancsain sötétzöld indák tekeredtek fel. A farka is levélből volt, ahogy a haja is. Egy rózsaszín virág díszítette a mellkasát, a szemei pedig ugyanabban a színben pompáztak. Viszont ami a legérdekesebb volt, az a nyaklánca. Ugyanolyan mint az enyém, csak ez egy sötétzöld szalag volt, pink ékkővel. Miután nekem ütközött, mindketten a földre hullottunk.
- HÉ! - Kiabáltam rá dühösen, miközben az álcám is lekerült rólam.
- Nekem ne "hé"-zzél, te jöttél nekem! - Morgott az idegen lánymacska, miközben felállt a földről.
- Én jöttem neked?! Már bocsánat, de nekem azért lett volna annyi eszem, hogy félre ugorjak!
- Akkor miért nem tetted?!
- Már honnan tudhattam volna hogy milyen idióta fut belém?! - Ordibáltam az idegen macskával, miközben a mancsommal már egy sötétség gömböt kezdtem idézni. A lány ezt észrevette, és óvatosan hátrálni kezdett. Én egyre fenyegetőbben közeledtem hozzá, sötétség gömbbel a karmaim közt, mire csak annyit érzek, mintha nyakon öntöttek volna egy kancsó vízzel. A sötétség gömb szerte foszlott, én pedig felborzolt, vizes bundával fordultam hátra, abban a pillanatban kb az idegösszeroppanás szélén állhattam. Mögöttem két újabb nőstényt találtam. Az egyikről tökéletesen le lehetett olvasni hogy víz elem. A bundája hosszú, fényes és kék, ami a haján és a mancsain sötétkékbe futott. Halfarka volt, szintén sötétkék. A mellkasán és hajában rózsaszín kagylóhéjak voltak, a szemei pedig királykéken ragyogtak. Neki is ismerős nyaklánca volt, sötétkék szalagon rózsaszín ékkővel. Mögötte állt egy viszonylag alacsony, rövid szőrű nőstény, ránézésre levegő vagy felhő elemre tippelnék. A bundája fehér, néhol világoskék csavar mintákkal. A szemei kékek, ahogy a nyaklánca szalagja is, ami egy hófehér ékkővel volt tarkítva.
- El a mancsokkal az ártatlan lánytól! - Mondta fennhangon a víz elem.
- Kagyló, kérlek, ne most akarj hősködni... - Suttogta a mögötte álló fehér macska.
- Nyugodjatok le, nem akartam megtámadni... - Morogtam feszülten.
- Oh, tényleg?! Ezzel azért tudnék vitatkozni! - Szólt felbátorodva a zöld csaj.
- Esküszöm, már most idiótákkal vagyok körülvéve! - Susogtam idegesen, vizes bundával.
- Hé, anyádat hívd idiótának! - Sikítozott tovább a kék bundás.
- Hogy mit mondtál az anyámra?! Kerülj csak a mancsom közé te nyamvadék! - Kiabáltam vissza.
- Csak azt próbáld meg, Sötétke! - Vicsorgott a nőstény, majd már látni lehetett rajta hogy újra le akart fröcskölni. Az egyetlen dolog ami megakadályozta abban hogy megtépjen, egy ötödik tag érkezése.
- Hohó, csak nem egy bunyó készülődik? - Kérdezte izgatottan egy kandúr, aki éppen most érkezett meg. A szőre rövid, élénk narancssárga. A mancsain vörös tűzminták futottak fel. Játékos vörös szemek és egy újabb nyaklánc. A haja és farka mintha vörös lángokból lenne. Egyértelműen tűz elem
- Mindjárt veled lesz itt a bunyó! - Kiabáltam idegesen, miközben már a karmaimmal kaptam volna a kandúr felé, de az félreugrott.
- Na, hátrább az agarakkal! Nem balhézni jöttem! - Mondta a kandúr szórakozottan.
- A nyaklánc... Spark fia vagy, ugye? - Kérdeztem rá miután sikerült viszonylag megnyugodnom.
- Pontosan! Szikra vagyok, tűz elem! - Nyújtotta barátságosan a mancsát, majd mikor látta hogy nem vagyok egy barátkozós típus, vissza is vette. - Te pedig... Öh...Sssss... Shadow! Shadow fia, ugye? Asszem' a neved is tudom... Öh.... Noooo...Nooghty?...
- ...Nighty...
- Tudtam! Eheh.... Oh, lányok! Üdvözlet, Szikra vagyok! - Nyújtotta oda a három nősténynek is a mancsát az újonnan megismert Szikra. A kék víz elem rögtön viszonozta a gesztust, majd be is mutatkozott.
- Kagyló vagyok, víz elem! Örülök hogy megismerhetlek! - Mondta mosolyogva a nőstény. Utána a zöld mutatkozott be.
- Virág vagyok, növény elem! - Szólt a zöld nőstény, majd a fehér következett.
- A nevem Szellő... Levegő elem.
- Remek! És... Ha jól értem akkor csak öten vagyunk, ugye? - Kérdezte Szikra.
- Valószínűleg. - Felelte Kagyló.
- Akkor viszont mehetünk is a bázisra! - Indult meg magabiztosan Virág, nem törődve azzal hogy mögötte még négy macska van. Így végül mi is megindultunk a bázis felé.
- Szóvaaal... Nooghty. - Fordult felém a tűz elem, akinek még mindig nem sikerült megjegyeznie a nevemet.
- ...Nighty... A nevem Nighty.
- Sötéthold!
- Te most ugye csak szórakozol velem?... - Morogtam kedvetlenül. Esküszöm, idiótákkal vagyok körülvéve.
- Jól van, bocsi, a névmemóriám nem a legjobb, de idővel majd belejövök! - Vigyorgott ártatlanul a kandúr. Hamarosan meg is érkeztünk annak a bizonyos bázisnak a területére. Egy kisebb tisztás, az erdő mélyén. Maga az épület kör alakú, a falai lilára voltak festve, bár ez már igencsak kopott volt. Belépve elég sivár látvány fogadt. A lámpák nem működtek, pókhálók voltak mindenhol, és néhol még megszáradt méregtócsák is.
- Hát... Ez nem egészen az amire számítottam... - Mondta lehangolva Szikra.
- Miért mit vársz?! Vagy húsz éve egy lélek sem járt itt! - Vágtam rá.
- Akkor szerintem neki is állhatunk kipofozni ezt a helyet! - Szólt közbe Virág. Én pedig szó nélkül elindultam az egyik helyiségbe. Eközben hallottam ahogy Virág és Kagyló nappaliban beszélgetnek.
- Csak szerintem elég lehangoló ez a Nighty? - Mondta viszonylag halkan a növény elem.
- Hallottam ám! - Kiabáltam vissza, miközben egy kisebb raktárszobából léptem ki egy szerszámos dobozzal a mancsomban.
- Mégis hogy?! - Lepődött meg a nőstény.
- Én úgy hallottam hogy Shadow-nak is jó volt a hallása. - Mondta Kagyló.
- Várjunk, azt a ládát honnan szedted? - Kérdezte Virág, a szerszámos dobozra mutatva.
- A raktárszobából. - Feleltem szűkszavúan.
- Itt van olyan? - Szólt közbe meglepődve Szikra.
- Már hogy ne lenne? Innen is látszik, hogy én jobban ismerem a helyet mint bármelyikőtök! - Mondtam, majd elindultam a nekem szánt szoba felé. Az ajtó sötétkék volt, ráfestve pedig egy fehér hold szimbólum. Még egy táblaszerű papír is rá volt ragasztva, rajta: Shadow. Eléggé vegyes érzéseim vannak ezzel a hellyel kapcsolatban. Hiszen... Mégiscsak itt történt minden. Ugyanakkor apám is itt töltötte élete legjobb éveit. Nem igazán tudom hogyan érezzek mindezek után. Végül rövid gondolkozás után kinyitottam az ajtót. Pont ahogy emlékeztem. A szoba viszonylag tágas volt. A falai sötétlilára festve. A lámpa persze itt sem működött. Az ágy szépen meg volt vetve, gondolom aznap hozzá sem nyúlt. A szobában volt még egy ruhás- és egy éjjeliszekrény is. Az éjjeliszekrényen egy bekeretezett kép. A rengeteg portól szinte semmi sem látszott, ezért letöröltem róla. A képen ő volt, anya, meg én... Az emlékektől nem lehet megszabadulni, mi? Bár... Nem is olyan nagy baj hogy ez itt van.

SZIKRA

Miután Mr. Morci beviharzott a szobájába, én és a lányok belekezdtünk a felújításba. Meglepő módon áram még volt, szóval miután egy fél óra szenvedés után lelket leheltünk a szerkezetbe, a lámpa ismét világított. És még én vagyok az életképtelen, mi? Majd pedig a konyha részleg következett. Ott nem kellett sok mindent csinálni, csupán kilogikázni hogy mi hogy működik. Majd jött Kagyló a táskájával. Eddig nem is vettem észre hogy mekkora hátizsákkal érkezett. Letette a konyha asztalra, és pakolni kezdett. Mi a többiekkel csak néztünk, ahogy a táskából kiderült három zacskó liszt, négy doboz tej, két doboz tojás, cukor, só, és.... Ennyi. Váó.
- Azta, Kagyló, te aztán tényleg felkészülten jöttél! - Lepődött meg Szellő.
- Örüljetek, éhezni legalább nem fogtok! - Vigyorodott el önelégülten a nőstény. Estére a bázis már teljesen újnak nézett ki! Egyetlen szobához nem nyúltunk... Amelyik Poison-é. Valahogy nem hajtott a vágy hogy meglessük mi van ott. Így azt érintetlenül hagytuk. De ezzel nem ért véget a nap! Kagyló kitalált valamit, hogy kicsit gyorsabban megismerje egymást a csapat. Még Sötétholdat is sikerült kirángatnunk a nappaliba, így semmi sem állhatott már az utunkba! Négyen leültünk a kanapéra, - ami megjegyzem, kinézett vagy hatvan évesnek - Kagyló pedig elénk állt, és elkezdte elmesélni amit kieszelt.
- Na szóval, mivel ez az első éjszakánk együtt, gondoltam hogy előtte bemutatkozhatnánk egymásnak! Nem muszáj mindent elmondani, csak amennyi kényelmes! Ki kezd? - Magyarázta felpörögve a víz elem.
- Majd én! - Szólaltam fel rögtön. Nem is tudom mi ütött belém, hiszen általában nem vagyok ilyen magabiztos, de most valahogy megjött a kedvem szocializálódni. 
- Rendben, akkor hajrá! - Mosolygott aranyosan Kagyló. Na most kellett kitalálnom, hogy pontosan mit is mondjak hogy ne csináljak magamból orbitális hülyét.
- Akkor... A nevem Szikra, és tűz elem vagyok. Van egy bátyám, a neve Blaze... És... Nagyjából ennyi... - Fogtam rövidre, mert persze ekkor esett le hogy ez nagy milyen baromság volt. Utánam következett Virág.
- Az én nevem Virág, növény elem vagyok, van egy bátyám és egy húgom! Más érdekesség nincs. - Hadarta végig a zöld nőstény, majd Szellő következett.
- Szellő vagyok, levegő elem, és nincsenek testvéreim. - Mondta halkan a macska, majd Kagyló következett.
- A nevem Kagyló, víz elem vagyok, és van két húgom. Ennyi!
- Váó, ezekből aztán tényleg nagyon sokat tudunk meg egymásról! - Morogta szarkasztikusan a kanapé szélén nyomorgó sötétség elem. Valljuk be, az a kanapé nem négy személyre lett tervezve. Várjunk, ez itt egy kávéfolt alattam?
- Hé! Ha bajod van akkor beszélj te! - Sziszegte le a kék nőstény.
- Én sem fogok többet mondani mint ti. A nevem Nighty, sötétség elem vagyok, testvéreim pedig nincsenek. Ennyi! - Mondta egyszerűen a kandúr, majd ismét a szobája felé vette az irányt, faképnél hagyva mind a négyünket.
- Na jó, fogalmam sincs hogy fogunk együtt élni ezzel a cinikus, érzéketlen bunkóval. - Jegyezte meg Virág. Hamarosan mind a négyen aludni indultunk.

...Viszont nem sokára fel is keltem. Kint sötét volt, szóval nyárhoz képest elég késő volt. Miről is beszélek, konkrétan hajnali egy volt. Nem tudtam aludni, így gondoltam kimegyek egy kicsit az erdőbe levegőzni. Jó, az most mellékes hogy egyébként 95% esély lett volna rá hogy nem találok vissza. Viszont amint kiléptem a bázisról, valami máson akadt meg a szemem. Valaki már ott állt kint, a falnak támaszkodva. Nighty volt az. A sötétség elem csak állt, és bámult a semmibe.
- Hellou, csak nem egy éjjeli bagoly? - Mosolyogtam a sötét bundás kandúrra.
- Veled meg mi történt? - Nézett rám meglepetten. Jogos a kérdés, hiszen most nem lángolt se a farkam, se a hajam. Ez amolyan ki-be kapcsolható funkció. Ilyenkor a hajam lelapul, és mostanra olyan hosszú hogy majdnem eltakarja már az egyik szemem. Az új csapattársaim még nem láttak így.
- Áh, hogy eeez! Ez lényegében normális kinézetem. - Feleltem egyszerűen.
- Mit csinálsz itt ilyenkor? - Kérdezte a sötétség elem kedvetlenül. 
- Hát... Nem tudok aludni. Viszont ezt tőled is kérdezhetném!
- Egyszerűen csak szeretek fenn maradni az éjjel és kész.
- Értem... A neved pediiig... Nighty, ugye?
- Igen... Végre.
- Tudtam! És... Miért viselkedsz velünk ilyen ellenségesen? - Kérdeztem tőle halkan.
- Figyelj, én nem barátkozni jöttem ide hanem kényszerből. Nekem nem kellenek barátok, oké?! - Morgott le a hím.
- De... Miért nem? Barátkozni jó dolog!
- Vagy csak ezt hiszed addig amíg hátba nem szúrnak!
- Értem... Szóval neked nem kellenek barátok. Akkor gondolom... El is mehetek. - Mondtam, majd lassan a bejárat felé hátráltam.
- Hajrá. - Vetette oda Nighty. Én még mindig csigát megszégyenítő sebességgel hátráltam. Ez így egy fél percig tartott, de még mindig nem mentem be.
- Most meg mire vársz? Hogy drámaian utánad kiáltsam; "Várj, ne menj!"? Megmondtam hogy nem kellenek barátok, hiába próbálkozol! - Szólt Nighty.
- Tudod... Én nem kényszerítlek semmire. Viszont barátok nélkül mindig magányos leszel. - Próbáltam beszélni a fejével.
- Én egész életemben magányos voltam, nem érdekeltek a barátok. És ez nem fog megváltozni néhány vigyorgó mitugrász miatt. Nem fogok megváltozni.
- Rendben... Ez a te döntésed. De ha esetleg meggondolnád magad, én mindig itt leszek. - Ajánlottam fel barátságosan.
- Ja, persze, majd ha piros hó esik. - Morogta cinikusan a kandúr.
- Tudod mit? Nem érdekel! Ha neked jobban esik egyedül lenni, akkor legyen! De én ki akarom használni az alkalmat hogy új barátokat szerezzek! De persze neked csak egyedül jó, Mr. Magányos farkas! - Akadtam ki, majd miután leesett hogy hiába jártatom a számat, visszamentem a szobámba. Bevallom, ez az első nap nem egészen úgy sikerült ahogy terveztem... De a holnap talán jobb lesz.