VIRÁG

Kedvelem a telet, de egy idő után már elég unalmas tud lenni. A hófehér tájnak megvan a maga varázsa, ám mostanra már kezd elegünk lenni belőle. Február vége felé járunk, ami azt jelenti hogy a nyakunkon a tavasz. Köszönhetően annak hogy még mindig inaktívak vagyunk, a gonoszok még mindig távolról kerülik ezt a területet. Nem tudom meddig fog ez így maradni, de talán ez nem is gond. Élvezzük a nyugalmat. És ha már a csapatnál tartunk... Mostanában egy cseppet megváltoztak a dolgok. Pontosabban egy macska. Nighty. Egy ideje mintha nyitottabb lenne felénk. Nem tudom hogy pontosan mióta, annyira nem feltűnő a változás, mégis érezni lehet. Többet mosolyog, többet lóg velünk és mintha barátságosabb is lenne. Nem igazán értem hogy miért csinálja. Talán rájött hogy ha itt akar maradni akkor nem játszhatja tovább a morcos medvét. Nem tudom miért, de ez az "új" Nighty sokkal jobban tetszik. Bár az tény, hogy nem olyan drasztikus a változás. Még mindig jobban szeret egyedül lenni, és még mindig ugyanolyan érzékeny és ingerlékeny mint azelőtt. Viszont az is igaz, hogy sokkal együtt működőbb. Szóval nem változott sokat, még így is felismerhető, ám sokkal elviselhetőbb is. És... Ez nem minden. Valahogy én is jobban megkedveltem őt. Már nem veszekszünk annyit mint azelőtt. És nem is köt belém olyan gyakran. Sokkal jófejebb azóta. Viszont... Még mindig megmaradt az a hűvös aurája amit korábban kialakított magának. Rejtélyes, mégis vonzó. Néha nem tudok eligazodni az érzéseim közt. És ez most pont olyan. Valahogy vonzódom hozzá, mégis olyan távolinak tűnik. Én sem tudom pontosan hogy mit érzek. Megkedveltem. Nagyon. Viszont ez elég lenne hozzá hogy azt mondjam hogy... Szeretem? Talán tényleg ez lenne a pontos megfogalmazása annak amit érzek? Nem tudom. Nem értem. De mégis olyan kellemes. Szeretek a közelében lenni, szeretem érezni a jelenlétét. Szeretem hallani a hangját, persze csak akkor amikor halk és gyengéd. Szerelem lenne? Sokszor éreztem már hasonlót, de sosem ugyanilyet. Bár az tény, hogy az ilyen mindig egy új érzés. Mindig máshogy éled meg, eljátszadozva a gondolattal, hogy vajon ő lehet-e az igazi. Viszont eddig sosem futotta többre néhány hónapnál, néha évnél. Viszont ez akkor is... Különleges. Valami teljesen új. Ez az érzés mindig olyan felszabadító számomra. Valahogy mégis nyomasztó. A sóvárgás az adott személy után... A szerelem mindig egy vadonatúj kaland. Viszont... Sokszor van csúnya vége a dolognak. Ám ez valahogy mégsem veszi el a kedvem soha. Hát igen. Ez van. Ez az érzés... Ez lesz az. A szerelem ismét utolért. De vajon meddig fog tartani? Egy röpke fuvallat, vagy egy új kezdet? Ki tudja? Meg persze ott van az is, hogy... Vajon ő is viszont szeret? Még ezt is ki kell derítenem. De vajon... Vajon mit gondolna rólam ha elmondanám? Elutasítana? Vagy esetleg elfogadná? Tudni akarom. Majd egyszer. Talán elmondom neki, vagy talán csak hagyom elfakulni az érzést... Az ilyen mindig tele van izgalmakkal és veszélyekkel. A tavasz talán nekem is új kezdet lehet, ha meg nem, még mindig ott van előttem az egész élet.

FŰMANCS

Hamarosan tavasz, ami azt jelenti hogy hamarosan indulhat a buli. Viszont a létszám még mindig nem teljes. Azt a bizonyos tagot még mindig meg kéne kérdezni valahogy hogy jönni akar-e, a másik kettő meg még mindig nincs itt. Az utóbbiakról annyit, hogy csak ma vettem észre hogy benne se voltak abban a retkes csoportban ahol a híreket közlöm, szóval fogalmuk sincs arról hogy a támadás előtt is ide jöhetnek. Gratulálok magamnak, ilyen balfék is csak egy van a világon. Mert tényleg semmi sem mehet simán, ugye? Na de ezt most hagyjuk is. Van elég közlendő hírem ezen kívül. A telet a csapat leginkább az összeszokásra és gyakorlásra használta fel. Utóbbiról megjegyezném, hogy már egyre jobb vagyok közelharcban, ami kétségtelenül jó hír. Ugyan még mindig fogalmam sincs mi üthetett belém, ám már rég nem rettent el a vér látványa. Ez a félelmem már teljesen kifakult, ami csak újabb lépés a megerősödésem útján. A csapat már valamelyest tényleg a vezetőjükként tekint rám. Csupán Sunset-tel vannak néha gondok, az a tökfej nem képes felfogni hogy ki az úr itt. Viszont a privát megfigyelésemmel is tökéletesen haladok. Többnyire... Virág száz százalékosan megbízik bennem. Hogy honnan tudom? Egy épeszű macska csak azzal beszél az érzéseiről és egyéb bajairól, ha tudja hogy az illető egy megbízható személy. Velem pedig megtette! Szinte be sem állt a szája. Sokkal sokoldalúbb mint hittem volna. Viszont... Nekem is be kell vallanom valamit. Már az elején megfogadtam hogy semmiféle módon nem akarok kötődni hozzá. Nos, ez... Nem igazán sikerült. Nem ismertem ezt az  érzést. Legalább is... Eddig nem tettem. Fogalmam sincs mi van velem, de már nem olyan mint azelőtt. Persze nekem is volt már dolgom más macskákkal, de... Az teljesen más volt. Ez az érzés... Vonzódom hozzá, de érzelmekkel. Olyan furcsa. És idegen. Sokkal jobban szeretek mellette lenni mint akárhol máshol. Esküszöm, kezdek megőrülni. Nem elég hogy egy maréknyi utcáról összeszedett baromból kell csapatot kovácsolnom, nem elég hogy az egyik leghíresebb hős csapattal készülök szembe szállni, az sem elég hogy valószínűleg a koffein túladagolás lesz a végzetem, most meg ez is. Még ez is, hogy kicseszettül azt sem tudom mit érzek. Lassan a gondolataim között sem tudok rendet tenni. De most komolyan... Heló? Ki mondta hogy nekem egyáltalán szükségem van erre? Ki mondta hogy még ezzel is meg akarom nehezíteni a dolgom? Bár... Így jobban belegondolva... Ki mondta hogy egyáltalán ez az egész olyan könnyű lesz mint amilyennek hiszem? Meg persze, ott van az is, hogy; Ki mondta hogy ez a helyes döntés? Utóbbira csak annyit mondanék, senki. Sosem mondtam hogy ez az. Viszont azt sem mondtam hogy a helyes utat akarom járni. De most komolyan, ti nem unjátok már hogy mindenki megmondja hogy mi legyél? Ők döntik el hogy mit csinálj, mit vegyél fel, mit egyél, hogyan viselkedj. Ők, azaz a társadalom dönti el hogy konkrétan ki vagy. Eldönti? Csak akarja. De ugyan már, ki olyan bolond hogy ezt hagyja is?  Ha hagyod hogy megmondják ki legyél, ugyanolyan kamu leszel mint a többi. És persze csak akkor vagy elfogadható ha az általuk előírt életet éled. Most őszinte leszek, akár tetszik akár nem. Jó macska vagyok? Egyáltalán nem. Tisztában vagyok vele? Tökéletesen. Pontosan tudom hogy egy borzalmas macska vagyok. Tettem dolgokat a múltban amik teljesen bemocskolják a jelenlegi énemet. De ezt nem is fogom tagadni. Az még ugyanúgy az én részem marad, ha akarnék se tudnék változtatni rajta. Attól még hogy a társadalom szerint helyes életet élnék, nem válnék szentté. Ebből kifolyólag, minek kéne változtatnom csak azért hogy mások elfogadjanak? Aki meg akar engem változtatni, az előre szólok hogy benézte. Na szép, gyönyörűen megmutattam hogy kell teljesen eltérni a szónoklatom eredeti tárgyától. Miről is beszéltem eredetileg? Áh, megvan...  Virág. Szegény lélek hatalmasat fog csalódni bennem amikor leleplezem magam. És már ott tartok, hogy a saját ellenfelemet kezdem sajnálni. Mondom hogy az őrület küszöbén állok! Kezdem azt hinni hogy nem is akarok igazán Virágra támadni. Az eszem nyilván azt mondja hogy muszáj, de... Az érzéseim teljesen mások. Nem akarom bántani. Én nem. Ő különleges. Ő más. Vele akarok lenni, pedig tudom hogy nem kéne... Túlságosan szeretem. Igen. Ez itt a probléma. Pont ezt akartam elkerülni. Ezt, hogy kötődni kezdjek hozzá. De késő. Ezzel elkéstem. Szeretem ezt a macskát. Jobban mint kellene. Íme, bevallottam. Sajnos nekem is vannak érzéseim. Viszont... Akadna itt még egy aprócska kis gond... Ugye korábban említettem hogy beszélt velem az érzéseiről... Na igen. A helyzet a következő; Igazából ő is ugyanúgy érez mint én. Csak... Valaki más iránt. Nighty az. Ő a riválisom. Eggyel több ok hogy miért ő a fő célpontunk. Így már legalább indokolni is tudok. Már amennyire... Virág maga mondta hogy tetszik neki a kandúr. Korábban mogorvának és elviselhetetlennek írta le a macskát, ám egy ideje már inkább csodálattal beszél róla. Irritáló ezt hallgatni. Viszont nem törhetem meg a szerepemet. Mert Virág közelében máshogy viselkedek. Sőt, igazából... A valóság az, hogy mindenkivel máshogy viselkedem. Amelyik formám épp az előnyösebb az adott személlyel. Hívhattok kétszínűnek, ám ez szerintem mindenkinél természetes reakció. Mindenki teljesen máshogy viselkedik a barátaival, mint például a szüleivel, nem? Mindenki ilyen. Mindenki azt az arcát mutatja amelyikkel többre megy. Ezért senkit sem lehet hibáztatni, nem? Szóval a lényeg, hogy Virág közelében egy teljesen más Fűmancs vagyok mint eredetileg. És nem törhetem meg a szerepem. Legalább is ameddig nem muszáj. És tudom, hogy amikor ez megtörténik, akkor egyértelműen gyűlölni fog érte. Viszont annyit elmondhatok, hogy nem fogom olyan könnyen feladni. Többé nem hagyom hogy akármi is kicsússzon a mancsaim közül. Többé nem fogok jópofizni. Szeretem Virágot. És tudom hogy ez nem lesz egészen probléma mentes. Viszont... A tavasz mindenkinek egy új kezdet. Nekünk is, ahogy a másik csapatnak is. És ez az új kezdet... Ez lesz a mi nagy premierünk. A másik csapat nem számít ránk. Virág is azt hiszi hogy mi szintén egy hős csapat vagyunk. Ám a valóság ennél... Sokkal mocskosabb. Gonosztevők vagyunk, a mérgező társadalom ellen lázadók. Ha legyőzzük a nagy Elem Csapatot, az tökéletes debütáló lenne számunkra. De ezt már úgyis kifejtettem korábban. Hát igen. Ahogy egyre több hóvirág nyílik szerte az erdőben, annál közelebb kerülünk a nagy támadásig. És ezek a hóvirágok azt is mutatják, ahogy az Elemek egyre közelebb kerülnek a végzetükhöz. Várjatok csak, várjatok. E tavasszal minden megváltozik. Ezt garantálom.