NIGHTY

December 6. A nap legelején még fogalmam sem volt hogy ennek a napnak lesz akármilyen jelentősége is, pontosan addig amíg Szikra szokás szerint fel nem ébresztett. Ma nem talált ki semmi igazán kreatívat, egyszerűen csak a hátsó lábaimnál fogva rángatott ki az ágyból. Régi módszer, ugyanolyan hatásos. Ismét csak akkor eszméltem fel amikor már telibe belevertem a fejem a padlóba.
- Még egy ilyen, és eskü behajítlak a folyóba! - Üvöltöttem rá amint észhez tértem. A náthából már kigyógyultam, így már a torokfájás sem akadályozhatott meg benne.
- Halkabban, ma nem csak viccből ébresztettelek! - Csitított le a kandúr. Legalább is csak próbálkozott.
- Nem érdekel hogy mi hatására cseszegetsz megint, ha ezt még egyszer eljátszod, komolyan mondom megnyúzlak! - Morogtam dühösen.
- Csak azt próbáld meg! Na gyere már, csapat megbeszélés van! - Mondta, majd meg is indult kifelé az én területemről.
- Azt nem nekem kéne összehívnom? - Kiabáltam utána, de Szikra már rég nem figyelt. Amint kikecmeregtem, láttam ahogy a három macska a konyha asztal körül gyülekezik. Három, mert valami csoda folytán Szellő még aludt. Az órára nézve láttam ahogy 5:50 van, azaz ezek a gyökerek a megszokottnál tíz perccel előbb vertek fel. Már ebből sejtettem hogy valami készül. Természetesen Kagyló volt megint a főkolompos. Nem is értem miért nem őt választották meg "vezetőnek". Tökéletesen elvégzi a feladatot magától is, és még csak nem is egy szociális készségektől mentes roncs mint én.
- Na, megérkezett a méregzsák is, úgyhogy neki is kezdhetünk! - Jelentette ki a nőstény a szokásos lelkesedéssel. Csak tudnám hogy mégis hogyan képesek ilyen korán felkelni és még életképesnek lenni is.
- Szóval - Kezdett bele mondókájába a víz elem. - Mint tudjátok, ma van December 6, azaz Szellő születésnapja!
Aha. Szóval ezért vertek fel hajnalban. Csodálatos. Mintha ez engem akárhol is érdekelne. Virág arcán is ugyanezt a "és mit kezdjek vele" érzést láttam, ám Szikrát mintha érdekelte volna a dolog. Ugye nyár elején egyesült a csapat, ami óta három tag születésnapja is volt. Az első az enyém, Június 13, ám ezt direkt nem adtam tudtukra, azaz rá se hederítettek. Utána volt Kagylóé, Július 15, amikor ugye ő maga csinált süteményt saját magának, plusz Szellő adott neki valamit, szóval az sem volt nagy szám. Aztán volt Szikráé, Szeptember 25, amikor szintén Kagyló csinált sütit, csak most a szülinaposnak. Azaz kb ennyiből áll az egész, nem csodálom hogy Virágot sem dobta fel a dolog. Viszont ha jól emlékszem akkor Szellő az Kagyló gyerekkori barátja, amiből arra következtetek hogy a korán keltésnek igenis volt valami szándéka.
- A lényeg; Én, Szikra és Nighty a bázist fogjuk feldíszíteni, amíg Virág Szellőt viszi el valahova jó messzire. - Magyarázta a kék bundás nőstény.
- Felejtsd el. - Morogtuk Virággal szinkronban.
- Na, ne legyetek már ilyenek! Nighty, legalább akkor ne panaszkodj! Virágnak pedig mégis mi problémája van a tervvel? - Szólt közbe Szikra.
- Nem fog menni, mert nekem már van programom. - Jelentette ki a növény elem.
- Oh, tényleg? És mégis miféle programod? - Kötöttem bele első adandó alkalommal.
- Ha annyira érdekel, tudjátok meg hogy Fűmanccsal találkozom.
- Oh, és oda nem mehet Szellő is? Vagy talán valami privát dolgot akartok csinálni? - Vigyorodott el perverz módon Kagyló.
- Nem! Ne gondolj semmi olyanra! - Tiltakozott hevesen Virág. - Rendben! Akkor magammal viszem, oké?
- Briliáns! - Mondta elégedetten Kagyló. Az óra mutatója hamarosan elérte a 6:00-ot, ami azt jelentette hogy ideje volt felébreszteni Szellőt is. A két lábon járó ébresztő óra (másnéven Szikra) besétált a szülinapos szobájába, majd fél perccel később mindkettő szikla szilárd nyugalommal sétált ki onnan. Hogy?! Hogyan lehetnek ezek ilyen frissek hajnalok hajnalán is?! Hagyjuk is, sosem fogom ezeket megérteni. Ezután röviden annyi történt hogy Virág meggyőzte a levegő elemet hogy menjen vele, az pedig mit sem sejtve követte az erdőbe. Miután a két nőstény lelépett, az önjelölt vezető elkezdte kiosztani a feladatokat.
- Szikra, de hozod a díszeket, én pedig sütit sütök. - Jelentette ki a nőstény, miközben már el is kezdte elővenni a hozzávalókat.
- És én mit csináljak? - Kérdeztem kedvetlenül.
- Nighty, te magad mondtad hogy ne számítsunk rád, de mivel neked jó a füled ezért kérlek csak annyit tegyél meg hogy szólsz ha közeledik akárki is. - Vetette oda a víz elem. - Meg talán segíthetsz majd Szikrának is ha szüksége lesz rá.
- Csodás. - Jegyeztem meg szarkazmussal átitatva, majd beálltam az ajtó mellé fülelni. Eget rengető izgalmak, mint láthatjátok.

VIRÁG

Bár az első pár percben irritált hogy Szellőt is magammal kellett hoznom, idővel rájöttem hogy még mindig jobb mintha Nighty-t kellene lekötnöm. Az utóbbi időben rájöttem valamire. Nighty lehet hogy durvának mutatja magát, ám valami azt súgja nekem hogy mélyen belül csupán csak összetört. Jó, ezt valószínűleg könnyű megállapítani. Viszont azt is megfigyeltem hogy például Szikrával sokkal figyelmesebb volt amikor a többiek a jégre lökték. Úgy látszik hogy Nighty-nak két oldala van, melyek közül a durvábbik csak védekező mechanizmus. Bár lehet hogy csak én gondolom túl. Meg eleve nem is tudom miért gondolkozom ilyesmiken. Van valami ebben a Nighty-ban. Valami rejtélyes. Valami vonzó. Amíg ezen gondolkoztam, el is értünk Fűmancs bázisáig. Szokásosan kopogtattam a fa csapóajtón, mire az ismét résnyire nyílt, kivillantva azt a bizonyos világosbarna szempárt. Egy pillanatra visszacsapódott, majd Fűmancs mászott ki. Mintha a mély sötétségben egy pillanatra megvillant volt egy napsárga szempár is, de lehet hogy csak én képzelődtem.
- Áh, Sz...... Szervusz, Virágom! - Köszönt a kandúr, de mintha eredetileg mást akart volna mondani. - Ez itt az egyik csapattársad, nemde?
- De igen! Fűmancs, ő itt Szellő. Szellő, ő itt Fűmancs. - Mutattam be egymásnak a két macskát.
- Öröm megismerni, kedves Szellő. - Hajolt meg Fűmancs mintha valami nemessel beszélne. Ez a kandúr olyan gyengéd és udvarias, sokkal elviselhetőbb mint Nighty. A sötétség elem folyton nyafog hogy nem hagyjuk aludni, de Fűmancs pedig látszólag egy percet sem alszik, mégis képes megőrizni a hideg vérét.
- Én is örülök, Fűmancs! Virág már sokat mesélt rólad! - Mondta a levegő elem ahogy halványan rám vigyorgott.
- Ez megtisztelő! - Dorombolt Fűmancs. Mögötte mintha egy pillanatra fel akart volna nyílni a csapóajtó. Erre a föld elem gyorsan hátrább lépett, ezzel megfékezve hogy bármi is kimásszon onnan. Így hármasban sétálni kezdtünk az erdőben, várva a telefonhívást ami jelzi hogy vissza mehetünk.

NIGHTY

Immáron már kész is volt minden. Csak hogy tudjátok, este 6 volt, ami azt jelenti hogy vagy ezek ketten a lassú csigák, vagy a másik kettő élvezi a túrát túlságosan. Bár sokkal inkább a kettő egyszerre. Kagyló az utolsó simításokat végezte a sütin amiből végül torta lett. Tényleg nagy országos barátnők lehetnek. És legalább Szikra sem gyújtotta fel a kócerájt, azaz tényleg nem volt semmi dolgom. Fő a csapatmunka, nem? Már csak az kellett hogy Kagyló értesítse Szellőt és a csapat díváját hogy hivatalosan is visszatérhetnek. Bár szerintem azzal a Fűmanccsal minden bizonnyal annyira jól ellehetnek hogy nem is hiányzik nekik hogy ne fagyjon be a seggük. Miután a telefonhívás is megvolt, Kagyló leoltotta a lámpákat, és a két szerencsétlen belém kapaszkodva próbált nem pofára esni, merthogy én látok a sötétben. Mindhárman elhelyezkedtünk a kanapé mögött, várva hogy megérkezzen Szellő és az elterelés. Kint már szintén sötét volt. Hamarosan meghallottam ahogy jönnek.
- Hmm... A többiek már alszanak? - Gondolkodott hangosan a szülinapos.
- Nem tudom. Viszont a lámpát attól még felkapcsolhatjuk, nem? - Kérdezte Virág.
- Igaz. - Mondta a levegő elem, majd hallani lehetett a villany kattanását. A lámpák kigyúltak, mire Kagyló rögtön kiugrott a kanapé mögül, teli torokból üvöltve hogy "Meglepetés!". Szikra ugyanezt tette, csak az a szerencsétlen pontosan a rossz irányba, azaz háttal Szellőnek. Amint észrevette, rögtön orvosolta hibáját és megfordult. Hogy én mit csináltam? A mancsaimat a szemeimhez kapva maradtam a kanapé mögött ülve. Na igen, az egy dolog látok a sötétben, de ennek az az ára hogy érzékeny vagyok a fényre. Bár... Ezt már mondtam korábban is. Szóval ez az egész nem igazán úgy sült el ahogy Kagyló tervezte. Deee... Mint később kiderült, ez nem rontott a dolgon semmit. Rövid beszélgetés, majd elfojtott csend. Amikor kedvetlenül kimásztam a kanapé mögül, csak annyit láttam ahogy Szellő átöleli Kagylót. Szorosan, mintha nem lenne holnap.
- Annyira köszönöm Kagyló! Te vagy a legjobb barát akit csak kívánhatok! - Dorombolta meghatottan a levegő elem. A nőstény könnyezett. Úgy látszik mégsem volt olyan nagy baromság ez a parti dolog. Kagyló tényleg bármit megtesz a barátaiért. Még mindig nem értem miért pont engem akartak csapat kapitánynak. Nem vagyok jó semmire. Alig kommunikálok valakivel, bár ez belátom az én hibám. Eljutottam arra a pontra hogy beismerem hogy valójában én nehezítem meg a csapat életét. Belátom, hogy most már tényleg hasznos tagja akarok lenni a csapatnak. Változtatnom kell. Akár könnyű, akár nem, meg kell változnom, ha azt akarom hogy a dolgok is változzanak. Oké, oké, igazatok van. Elég az önsajnálatból. Ezt a változást csak akkor tudom véghez vinni, ha mondjuk azzal kezdem hogy nem zárkózok be szokásomhoz hűen. Nem szeretek macskák között lenni. De ők már nem idegenek. Nincs miért tartanom a távolságot. Nincs mitől tartani. Hogy mitől is félek pontosan? Megfogalmazni én sem nagyon tudom. Talán attól hogy esetleg hátba szúrnak. De miért tennék? Vagy... Miért ne tennék? Elvégre eredetileg Poison is csak egy ártatlan macska volt. Poison. Már tőle sem kell tartanom. Legyőztük őt. Legyőztem őt. Ez a megoldás. Pontosan attól félek hogy a történelem megismétli önmagát. Nem is a haláltól, inkább csak az árulástól. Ezért nem akartam közelebb kerülni hozzájuk. De most, hogy látom mennyire boldogok, hogy mennyire jól kijönnek egymással, azt az érzést kelti bennem, hogy... Része akarok lenni mindennek. Csodás, most meg elkezdek az érzéseimről papolni. Egy kicsit unalmas, nem? Na haladjunk. A lényeg, hogy rájöttem hogy nem élhetem az itteni életem teljesen egyedül. Kimásztam a kanapé mögül, látva ahogy minden szem rám szegeződik. Na hát igen, ezért kellett volna időben kiugrani onnan. Miután mindenki visszafordult a teljes mértékben meghatódott szülinaposunk felé, én is közelebb mentem. És ideje ismét felhívnom magamra a figyelmet.
- Hé, Szellő. - Szólaltam fel magamhoz képest egész halkan. - Boldog szülinapot!