Dylan

Reggel hat óra harmincötkor ébredt fel. Olyan jól érezte magát mint ahogy az elmúlt hetekben sosem. Elmúlt a fejfájása, a hányingere és a gyengesége is. A kanapé messzemenően kényelmesebbnek bizonyult mint a pléddel fedett föld Zöld Menedékben. Az egyetlen hibája csupán annyi volt, hogy a lábai lelógtak róla. Egy jókora papírgalacsint vett észre a takaróján. Szíven markolta a felismerés, hiszen ez a búcsúlevelének az a része volt amit Joshnak írt.
- De legalább elolvasta. Hát úgy tűnik ennyi volt.
Azt legalább biztosra tudta, hogy Felicity ha csak egy kicsit is de szereti még különben már halott lenne. Megmosakodott a csap felett, megevett egy almát és ment is cipőt húzni a 45-ös lábaira.
- Hová ilyen sietősen?
Egy pizsama felsős Annie szólította meg érdeklődve.
- Ugye nem azt tervezed, hogy lelépsz? Te is részese vagy a küldetésnek.
- Még egyszer nem hagyom faképnél a többieket. Csak a szokásos reggeli edzésemet akarom elkezdeni.
A régi futóösvényét használta ami Jensenéktől a főtéri szökőkútig, oda-vissza fél órát jelentett. A kútnál egy olyan személlyel találkozott akire nem volt felkészülve.
- Anya? Utánam jöttél?
- Ez csak természetes. Nem hagyhatom, hogy betegen egyedül kószálj, habár úgy látom már jobban vagy.
Leültek egy szemközti padra, ahol Dylan minden történésről beszámolt. Az elmúlt három év egyik pozitívuma, hogy közelebb került az igazi anyjához. Neki köszönhetően sokat megtudott a múltjáról és úgy az egész Kaméleon társadalomról. Nagyon megkedvelte Amritát és szép lassan kezdte kitölteni az űrt amit Kate hagyott hátra, de az anya szót egy kissé még mindig nehezen mondta ki őfeléje.
- Szóval egy küldetés. Akkor az lesz a legjobb ha a barátaiddal tartasz. Ne félj a Sigmáid kézben tartják majd a dolgokat.
Efelől semmi kétsége se volt. Drake – akinek időközben több képessége is feléledt- volt az, aki elfogta az életére törő Millenát. A nő most is megfigyelés alatt áll.
- Nem hiszem, hogy még a barátaim lennének. Két éve jól elcsesztem a dolgokat.
- Hal. Azért lettek a barátaid mert sikerült elnyerned a szívüket. Biztos vagyok benne, hogy fog menni még egyszer. Ezért vagy te olyan jó vezér, mert a nagy hatalom mellett nagy szeretet is lakozik benned.
- Köszi, anyu.

******

Reggel 9re már mind az öten menetkészen álltak. Ruhákat, élelmiszert, vizeket, pakoltak be és persze nem hiányozhatott az útlevél se. Az angyal akihez mennek Olaszországban várja őket, azon belül is Rómában. Tudták, hogy nem nyaralni mennek, de mégis izgatottan várták ezt az Európai kiruccanást, mivel egyikőjük se járt még ott. Josh és Annie nem vihették magukkal a fegyvereiket. A fiú morgolódott emiatt, de húga megnyugtatta, hogy majd vesznek újakat. A gépen ők ketten és Felicity együtt ültek, Dylanék pedig öt sorral mögöttük. A Kaméleon ámulattal figyelte a felhők feletti világot.
- Szóval ezt látod amikor repülsz.
- Ritkán megyek a felhők felé. Hiába vannak szárnyaim, olyan magasban kellemetlenül érzem magam.
- Emlékszel még amikor éjjel az erdő felett repültünk?
- Igen, és a zuhanásra is emlékszek.
- Ne is mond! Aztán jöttek még azok a nagy dögök is.
Mindketten mosolyogva emlékeztek vissza arra a jó 4 éve történt kalamajkára.
- Akkor lettünk barátok és szeretném, hogy tudd, ez kicsit se változott. Igaz, elhagytál minket, de a lényeg, hogy visszatértél.
- Akkor nem haragszol rám?
- Dehogyis. Egyébként se vagy hozzánk láncolva.
Dylan azt kívánta bárcsak Josh is így látná a helyzetet. Toby sokkal érettebben gondolkodott tőle, amit az egyik jó tulajdonságai közé lehetett sorolni. Egy bő tizenhárom óra hosszás út után leszállt a gép a Római Repülőtéren. Az ottani digitális kijelző hajnali öt óra nyolc percet mutatott és ennek megfelelően elég hűvösen fogadta őket a hajnal. Dylan és Josh fejfájásra panaszkodtak, de a többiek se érezték jobban magukat.
- Hazmon eclectius.
Zöld fénycsóvákat küldött a fiúkra, akik egyből érezték is a varázslat pozitív hatását.
- Köszönjük, Annie. Milyen bűbájt használtál?
- Egy olyat ami direkt a jetlag ellen lett létrehozva. Bocsi Fel, de mivel te is boszi vagy téged nem tudlak varázsgyógyitani.
- Semmi baj. Úgy látom jó tanár leszek.
Mire felkelt a nap már a főváros utcáit járták.

Toby

Hogy egy kicsit kiélvezzék a nyaralást, úgy döntöttek, hogy elég lesz csak tíz órakor találkozniuk a cél előtt ami nem más volt mint az Angyalvár. Főnixünk egy ideig a Dagger testvérekkel tartott, aztán úgy vélte jobb lesz ha különválik tőlük. Nem Annie zavarta, sokkal inkább a bátyja. Az utóbbi években a szokásosnál is komorabbá vált és sose látta őszintének a mosolyát. Lángot gyújtott a tenyerébe.
- Finn!
A hívó szóra, szerelme kiugrott a tűzből.
- Máris bajba keveredtél?
- Nem, csak szeretnék veled lenni.
Egy olyan kapcsolati mágia húzódott kettejük között, hogy Finn mindig hallja a nevét ha szólítja.
- Ugye tudod, hogy nem vagyok a Vulpixed amit kedved szerint hívhatsz elő a labdából? És ha épp a wc-n ülök?
- Akkor egy szaros seggű Róka lennél.
Finn morcossága egyre inkább szertefoszlott hála Róma élettel teli utcáinak. Változatosság kedvéért bementek egy kávézóba, utána pedig a szuveníreshez és így tovább. Egy régészeti boltban különösképpen felkeltette az érdeklődését egy ősi Egyiptomi kőtábla.
- Jó napot. Lenne szíves elmondani ennek a történetét?
- Jó szemed van ehhez fiacskám. Ez valóban egy érdekes sztori.
Az öregember egy lézeres világító kütyüt használt a táblán való mutogatáshoz.
- Osiris, Iris és Széth testvérek voltak. Mindhárman Ré, a NapIsten gyermekei. Csakhogy Széth nem örökölte atyjuk hatalmát, ezért féltékenységében feldarabolta fivérét és az Alvilágba menekült. Miután visszatért káoszt zúdított egész Egyiptomra.
Toby ámulatba esett hiszen az öreg épp az imént mondta el a Főnixek eredettörténetét.
- Osiris és Iris fia, Horus tudta csak megállítani a dühöngő Istenséget.
A következő képen Horus kezeit az égbe emelte és egy sárga gömb esett felé.
- Az ott a napot szimbolizálná?
Az eladó beszélt, de Toby nem hallotta szavait. Minden lecsöndesedett, kivéve azt az egy hangot.
- Tristan....Tristan...
A plafonra tekintett, és meglátott egy lebegő fejet. A fejnek nem voltak szemei, ráadásul az egészet égési sebek borították. Kiabálva hanyatvágódott a kövön.
- Minden rendben?
Finn is odaszaladt.
- Mi a baj?
- Azt hiszem, épp az imént látogatott meg apám.

Josh

- Vedd meg. Ez annyira jól állna rajtad.
- De hát nyár közepe van.
Annie kezében egy bőrkabátot forgatott, ami méretben és kinézetben is jól illene testvéréhez. Végül beadta a derekát és kifizette érte a 29 eurót. Ebben a dzsekiben állítottak be a fegyverkereskedőhöz is. A félhomályosan megvilágított üzletben az összes ismert fegyverfajtát meglehetett találni. Kardok, lándzsák, alabárdok, fejszék ékesítették a falakat. A lőfegyverek az eladó pult mögött kápráztatták a vásárlókat.
- Kifelé. Gyerekeknek nem adok el semmit. Mondta megvetően a kopasz, tetovált pasi.
- Mind a ketten elmúltunk 18 évesek.
- Nem érdekel, nem úgy értettem.
Josh elé sétált. Annie varázslásra emelte volna kezét, de meg lett fékezve.
- Bejössz a flancos bőrdzsekidbe csakhogy vagányabbnak tűnhess, de ez csak a látszat, ugye? Tudsz bánni egy fegyverrel? Tudod mekkora kockázattal jár? Öltél már meg valakit?
- Egy medvét.
A kopasz röhögésben tört ki.
- Értem! Tehát letépted a plüssmedvéd fejét!
- Vadász vagyok, a rohadt életbe!
- Mutasd az engedélyedet, hadd töröljem ki vele.
Annie ezt már nem tűrhette tovább. Lebegtetéssel leemelt egy kardot.
- Josh.
Pont elkapta a fegyvert.
- Ezt úgy hívom, hogy balfaszgyasztó.
A jégsugár egyenesen a tökét találta el.
- Rohadj meg! Átkozott mágiahasználók!
- Ide mindennel amit mondok vagy a fejed következik.

Dylan

Még bőven tíz előtt összegyűlt a társaság egy pizzériában. Az elmúlt pár óra Felicityvel nem volt épp felhőtlen. Nem volt már mérges rá, ellenben alig lehetett bármi szót kicsikarni belőle. Négyen élvezték a pizzát mert Josh odakint cigizett inkább. Ezt még nem említettem, de Joshua cigije kicsit se volt hétköznapi. Pár éve jött divatba, de elég ritkaságnak számított. Nem lett kereskedelembe helyezve, csak is egy bizonyos személytől lehet hozzájutni. Eredetileg nincs neve, de idővel ráragadt az Avatár név mivel kék füst jön ki belőle. Dylan kiment a mosdóba, majd gondolt egyet és nem ment vissza az asztalhoz.
- Ha azt nézzük 2 éve beszéltem vele utoljára. Itt az idő megtörni a csendet.
Josh egyik kezét zsebre dugva, másik kezében a cigivel, egy villanyoszlopnak dőlve fújta a kékséget. Mikor látta a Kaméleon közeledését szándékosan másfelé nézett.
- Szia. Őőő... gondoltam beszélhetnénk..... Egyébként jó a dzsekid....
Semmi. Mintha csak egy szúnyoghoz beszélne.
- Nem kéne azt a szart szívnod. Nekem sose kellene.
- A büdös picsába! Eldobta a cigit. – Elbasztad a cigimet! Köszönöm.
Az étterem felé ment, de el lett kapva a karja.
- Megállj!
- Ne érj hozzám az elcseszett gyík kezeddel!
- Csak azt akarom mondani, hogy sajnálom! Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, hogy félresöpörtelek mintha egy jelentéktelen porszem lennél. Bolond voltam, elvakított a hatalom. Én....
Megkapta amit akart. Hallotta a szavakat de semmit nem mozgattak meg benne.
- Ezzel egy kicsit elkéstél, nem gondolod? Figyelj, csak a küldetés miatt vagyok veled. Ha ennek vége többet nem akarlak meglátni.
Faképnél hagyta az utcán. Dylan egyre csak arra gondolt hogy Felicity hibát követett el mikor meggyógyította.

*********

A hídon amin átkeltek, mindkét oldalán angyalszobrok álltak. A nagy sor miatt beletelt negyven percbe mire beértek, de a látvány mindenért kárpótolta őket. A padló színes, márvány csempe, a falakon számtalan szebbnél szebb festmény. Gránit oszlopok és még több szobor fogadta a csapatot,és egy kedves tárlatvezető nő.
- Már vártam önöket. Kérem kövessenek.
Az egyik olyan terembe mentek át ami általában le van zárva a látogatók előtt.
- Nem tetszik ez nekem. Ez akár csapda is lehet. Aggodalmaskodott Dylan.
- Lehetne, de nem az. Ismerem őt. Hozzá jöttünk.
Vakító fényáradat ragyogta be a helységet miközben a levegőben egy hárfa dallamos játéka zengett. A kurátorból egy göndör, szőke hajú, kék szemű Angyal lett. Négy darab gigantikus fehér szárny állt ki a hátából. A hárfa szüntelenül muzsikált és még mezei virágok illatát is lehetett érezni.
- Hadd mutatkozzam be kedveseim. Az én nevem Fiona. Én egy Kerúb vagyok és Halcyon Őrangyala.
Az ámulattól megrészegült Dylannek épphogy sikerült megszólalnia.
- Az én Őrangyalom? Hát tényleg léteznek?
- Léteznek, és habár Földi szemeitek nem látják most is ott állnak mögöttetek. Kivéve téged. A Főnixek mellé felesleges a Menny hatalma.
Toby elcsüggedt, viszont logikusnak találta ezt a gondolatot.
- Akkor hol voltál mikor Kate meghalt?
- Én csak a te életedért vagyok felelős, lelkecském. Azon a napon odaküldtem érted az egyik felebarátodat.
Joshra mutatott aki az egészre nem emlékezett.
- Feleutálóm, jobban mondva.
- Ő csak egy elveszett bárány. Felelt a Kaméleon gondolatára.
- Ezt a leányzót is a te segítségedre küldtem, mivel a másik idősíkon nem tudtam semmit se tenni érted. Az ötötök feladata lesz megváltoztatni a jövő sötét végkifejletét. Meg kell állítanotok Magnust, hogy eljöhessen a béke.
Szél támadt fel ami egy pontban elkezdett örvényleni és létrehozott egy portált Elynorba. A nagy szél félrefújta Fiona haját ami eddig a nyakát takarta. Fojtogatás nyomai lettek láthatóak. Hőseink nem rendelkeztek elég szaktudással,hogy megállapítsák, de ezek a kéznyomok egy gyerektől származtak.
- ŐMennyeisége! A nyaka...
- Vele ne foglalkozzatok. Ő az Angyalok gondja. A nevét nem mondhatom ki mert bárhonnan és bármikor meghallja.
A csapat, Toby kivételével most megy át először a másik világba. Féltek, de ugyanakkor izgatottan várták a sok kalandot és megpróbáltatást.
- Jó utat kívánok, drágáim. Szemeitek legyenek olyanok akár a Szarkáé, szívetek pedig mint az oroszláné. Halcyon!
A többiek átkeltek, Dylan meg értetlenül nézte az Angyalt. Egy könnyed libbenéssel előtte termett.
- Még mikor a hídon voltatok, már akkor éreztem lelked zokogását. Egyáltalán nem hiábavaló az életed. Rengeteg Kaméleont mentettél meg. A felebarátaidnak is szükségük van rád, mint vezetőre. Te különleges vagy.
- Jól esnek szavaid, de tévedsz. Különlegesen értek ahhoz, hogy cserben hagyjam a szeretteimet. Én csak össze...
-...varrod a szívükön tátongó sebeket. Neked különleges kisugárzásod van ami arra ösztökél másokat, hogy kövessenek téged.
A Kaméleon szívére tette a kezét.
- Benned van egy csepp Angyali.
Nem tudta mire célzott, de már mennie kellett a többiek után.