Forró, Július végi nap izzasztotta a népet Kanadában. A Woodbine Beach hemzsegett az emberektől akik közt jócskán előfordult turista is. Az égen sirályok rikácsoltak, a levegőt betöltötte a sültkukorica és a Hot-Dog illata. A gyerekek homokvárat építettek vagy éppen a tengerben labdáztak, vagy pedig mesét néztek Tableten. Ami Josht és Tobyt illeti, ők éppen frizbiztek valamivel kevésbé balesetveszélyesen mint múltkor.
- Ha lehet, most ne vágj fejbe egy idős embert se, jó?
- A szelet hibáztasd. De ha megint felgyújtod a frizbit akkor ez a veszély nem áll fenn.
- A nap miatt könnyebben felszínre jönnek a lángjaim, de legalább én papucs nélkül is állhatok a homokban.
Tobyn csak egy fürdőnadrág volt, így mindenki szemügyre vehette kidolgozott felsőtestét. Néhány lány szemet vetett rá, nem is sejtve, hogy árnyékra vetődtek. Josh kék-fehér csíkos trikót hordott meg egy szürke rövidnadrágot. Haja teljesen kinőtt és megint a válláig ért. A totemoszlopos tetoválását betekerte kötszerrel, így úgy nézet ki mintha sérülése lenne. Nos, ez nem állt távol a valóságtól.
- Fiúk! Gyertek enni!
Felicity és Grace két napernyő alatt csomagolták ki az ebédet. A boszi természetes vörös hajában, még látszódott az előző fekete festék nyomai.
- Köszi Grace, hogy eltudtatok jönni.
- Ez csak természetes. Nekünk össze kell tartanunk.
- Milyen az élet Kentinnel?
- Hát nem unatkozok, az biztos. Sok energiája van, ami kell is egy Kung fu oktatónak.
A srácok megérkeztek, és Ken is akiről még frissen csepegett a sós víz.
- Az Isten szerelmére. Törölközz meg.
- Elúsztam a szirtig legalább húszszor. Tenguru megállíthatatlan!! (Tenguru= Tengeri kenguru)
Mindannyian neki láttak a Kentucky Grill csirkének aminek az elkészítésében Felicity és az anyukája is részt vett. Az utóbbi években mindenki járta a maga útját. Josh kitanulta a fodrászatot és már egy fél éve dolgozik is. Toby a kávézóban maradt, Felicity pedig virágokat köt.
- Lassan már két éve, mi?
Megfagyott a levegő. Mindenki tudta, hogy mire gondolt a Főnix.
- Kettő, de szerintem három is. Értett egyet Grace.
- Mi lenne ha nem tennénk tönkre a szabadnapunkat? Vetette fel Josh.
Akaratlanul is a kötésre nézett, majd felállt.
- Haza szeretnék érni mielőtt Annie elindul a nyári táborba.
- Biztos neki is ízlene a csirke.
Bátor kijelentés volt ez Kentintől amit már akkor megbánt amikor kimondta.
- Ne feszegesd a húrt! Ő már nincs többé közöttünk és erről többet nem akarok hallani!
A szomorúság vírusként terjedt szét a társaságban és mindannyiuk fejében az a név visszhangzott amit tilos volt kimondani.

Dylan

Nem akarta, hogy így legyen vége de érezte az egyre közeledő elmúlás szelét. Fejét kapucni, száját maszk takarta el és egy utcalámpában kapaszkodott meg. A legutolsó mentőakció során az egyik laboratóriumban megtámadta egy idegen eredetű vírus. Azóta csak émelygett és hányt mindennap. A régi lakhelyét figyelte amibe a három év alatt egy látszólag boldog, afroamerikai család költözött be. Egy másik nagy változásnak lehetett elkönyvelni azt a tényt, hogy Dylan és a többi Kaméleon, Amerika összes Húsevő Létesítményéből kimenekítették a Bestiákat. Természetesen ennek meg is lett a sajtóvisszhangja.
- Jensenék már beköltöztek?
Egy vele egyidős lány állt mellette. Nem tudta volna megmondani miért, de ismerős volt az arca.
- Ki vagy te?
- Majd elmondom, de most gyorsan ellátásra van szükséged.
- Nem kell. Nem bánom ha számomra jön a stáblista. Meg érdemlem...
Egy borítékot vett elő.
- Ezt még el kell vinnem egy helyre.
- Egy barátodnak lesz címezve?
- Igen, egy exbarátnak. Ez egy bocsánatkérő levél.
Leült a lámpának dőlve, arcát kezeibe temette.
- Már két éve a sátorbontásnak...
Élénken emlékezett arra a napra amely sok-sok álmában visszaköszönt még. Egy ével az „anyja" halála után történt, a születésnapján. Josh és Felicity, Finn segítségével meglátogatták őt a mocsárban. Szerveztek neki egy meglepetés bulit erre közölte velük, hogy „Többé ne foglalkozzatok velem". Úgy gondolta, hogy helyesebb lenne a fajtatársaival élnie, egyébként is az lenne a normális. Aznap nem csak Felicityvel szakított, hanem a Tábor többi tagjával is. Joshal még vagy egy órán keresztül vitatkoztak. A végén a vadász ököllel gyomron vágta.
- Úgy gondoltam elég ebből a hülyeségből. Nem kell nekem egy csapat amikor lehet egy népem is. Legalább ők is visszatérhetnek a normális életükhöz. Anya, Rebecca...engem minden Zöld Menedékhez kötött.
- Aznap a bátyám, szó szerint őrjöngött. Olyan lett a szobája mintha tornádó támadás érte volna. Még a totemoszlopos tetkójába is belevágott. Százszor is elátkozott téged Dylan.
A fiú nem akart hinni a fülének. Egy őrült gondolat piszkálta, amit teljesen hülyeségnek vélt.
- Te....te azt mondtad „bátyám"?
- Annie Dagger vagyok 8 évvel későbbről.

Josh

Többször is leellenőrizte húga táskáját indulás előtt.
- Hol a fogkeféje, kisasszony?
- Ne már. Legalább a táborban ne kelljen ezeket a butaságokat csinálnom.
- Hidd el, egy lyukas fogtól nagyobb butaság nem létezik a világon.
Kezébe akadt egy üveg mogyorókrém.
- Ezt elfogadom fizetségképen.
- A felét hagyd meg az óriás fiúnak. Azt mondta, hogy szereti.
- Úgy lesz, tündérem.
A busz az iskola előtt várta a gyerekeket.
- Egy hét múlva várlak. Vigyázz magadra.
- Szeretlek Josh.
- Én is.
Öleléssel búcsúztak el. Otthon övé lett az egész ház, mivel a szülők csak éjszaka érnek haza a vadászatból. Bekapcsolt valami kilencvenes évekbeli rock zenét és az ágyán ülve rágyújtott. Dylannek köszönhette, hogy a cigi rabszolgájává vált. Visszamehetett volna Amandáékhoz is, de új életet akart kezdeni, ráadásul Horusról csak Dylan jutna eszébe. A cigi után belekezdett a Nutellába, pedig tudta, hogy nem kéne. Az édes íz sok olyan emlékeket csalogatott elő amik egykor édesek voltak. Mindig is helyes fiúnak találta Dylant, de sose volt belézúgva így maradhatott meg olyan sokáig a barátságuk. A szerelmi élete egyik nemmel se éledt újjá az évek alatt. Igaz ami igaz, párszor megvoltak egymásnak Tobyval... Két éve már, hogy utoljára látta. Még mindig haragudott rá, ugyanakkor majd megölte a kíváncsiság, hogy értesülhessen felőle.
- Összevesztünk, és mindent egymás fejéhez vágtunk. Mérges vagyok rá, de hiányzik is, pedig azt hittem el fogom tudni felejteni őt.
Ekkor jött egy váratlan hívás Felicetől.

Felicity

- Azt mondod, hogy a jövőből jöttél?
- Igen, de küldve lettem ide. Muszáj, hogy megmentselek, ha változást akarok elérni, a mai nap ugyanis meghalnál. Egyébként is tartozok neked.
- Nekem?
- Kiskoromban megmentettél a gyerekrablóktól. Rémlik?
Annie egy varázslattal arcot cserélt nehogy valaki meglássa.
- Kitől tanultál varázsolni?
- A lánytól aki régen szeretett téged. Ja és most pont hozzá megyünk.
A csöngetésre Astrid nyitott ajtót. Dylan roppant kellemetlenül érezte magát. Az is megfordult a fejében, hogy az exe nem fogja meggyógyítani, hiszen szakított vele.
- Sziasztok. Eltévedtetek?
- Hagyjuk, nincs jogom ilyet kérni.
Megragadta a karjánál nehogy otthagyja.
- Jó napot. A barátomat erős gyógyitó varázslat alá kéne helyezni.
- Először mutassátok az igazi arcotokat.
Annie nem hitte volna, hogy ilyen könnyen átláthat egy másik boszorkány az álcáján. Felfedték magukat, mire Astrid szemöldöke felszaladt.
- Üljetek le. Máris szólok a lányomnak.
Nem éltek ezzel a lehetőséggel. A kanapé mögött álltak, Dylan idegességében az ujjaival dobolt a bútoron. Annie lefogta a kezét, és próbálta megnyugtatni.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz.
- Összetörtem a szívét, mint a többieknek. Rossz ötlet volt eljönni.
Felicity a nappaliba lépett. Vörös haját fekete árnyalatok tarkították, combig érő alma zöld pólót és fekete vászon nadrágot hordott. Karba tett kézzel figyelte hol az egyiket, hol a másikat.
- Minek köszönhetem, hogy Kaméleon Őméltósága meglátogatott két kibaszott év után?
- Sajnálom, hogy ennyi szarságot okoztam.
- Ennyi? Ezzel meg is oldódott minden? Felfogtad, hogy mit csináltál? Mindenkit ellöktél magadtól aki szeretett.
- Tudom...
- És ez a csaj kicsoda? Ő az új Kaméleon ribid?
A Dagger lány ezt inkább elengedte a füle mellett és a tárgyra tért.
- Segítenetek kell rendbe hozni Dylant. Egy vírus rombolja a szervezetét és már csak órái lehetnek hátra.
Épp ekkor köhögő roham kapta el, ami után egy nagyot hányt a parkettára.
- Gyorsan, fektessük le a kanapéra. Szólt Astrid.
Megszabadították a teljes felsőruházatától. Egy filctollal mágikus szimbólumokat rajzoltak rá, úgy ahogy tanulták.
- A legerősebb gyógyító bűbájt kell alkalmaznunk. Neked kell csinálnod.
- De anya, ahhoz szeretni kell a pácienst. Én erre képtelen vagyok.
A fiú erőtlenül közbeszólt.
- Meg is várhatjátok a halálomat, aztán majd Toby feltámaszt. Ha úgy akarja...
- Úgy nem fog megváltozni az idő. A halál bekövetkezik, és hiába éledsz újra Magnus ugyanúgy el fogja foglalni a Földet.
A két boszorkányban sok kérdés merült fel, amiket muszáj lesz később feltenni. Felicity kért öt percet, hogy rákészüljön a varázslásra. Próbált olyan dolgokra visszaemlékezni amik miatt beleszeretett a Kaméleonba. A jó természete, a gyermeki naivsága, a makacs szívósága és az optimizmusa mind-mind hatással voltak rá. Újra át szerette volna élni ezeket, és az se baj ha csak barátok maradnak.
- Újra látni akarom azt a szívélyes mosolyt ami mindannyiunk életét szebbé tette.
- Ecterno Kabbala.
Megidézte maga mellé a Kabbala macskáját, hogy felerősítse a varázslatot. Mindkét karját kinyújtotta, a jobb kezét széttárta és a kézfejére helyezte a bal mutató és középső ujját.
- Silmerin colgon doren ecto unzen medicus.
A tenyeréből pontosan száz darab fény lepke szállt rá Dylan testére. Mindegyik a bőrén keresztül felszívódott.
- Jól csináltad. Most hagyjuk hadd aludjon.

******

Amint megkapta a telefonhívást már ugrott is a biciklijére. Amit Felice mondott azt a saját két szemével kellett, hogy lássa. Bármennyire is izgatott volt, az illemről nem feledkezett meg. Csengetésére egyből nyílt az ajtó.
- Öt perce sincs, hogy hívtalak.
- Hol van?
- A konyhában teázik.
A bakancsait szó szerint lerúgta a lábáról. Amint meglátta, egy az egyben ráismert.
- Annie?
- Bátyám.
Átölelte a lány aki idáig csak a hasáig ért.
- Nemrég indultál el a nyári táborba.
- Oh az a tábor. Emlékszek ellopták a fiúk a fogkefémet és csak úgy kaphattam vissza ha megmutatom a bugyimat.
- De ugye nem erőszakoltak meg?
- Nem, de ez az eset rádöbbentett, hogy ki kell állnom magamért. Miután hazaértem Ken bátyó elkezdte a kiképzésemet és mint kiderült a varázslásra is alkalmas vagyok.
- De miért utaztál vissza az időben?
- El fogom mondani, de szükség lesz egy negyedik emberre is.

Toby

Már három éve, hogy beköltözött a Roguerust házba, és ugyanennyi ideje, hogy járni kezdtek Finnel. A kapcsolatuk nem volt teljesen felhőtlen de ez így is van rendjén. Finn nem tudott, a Joshal való kicsapongásról és Toby jobbnak látta ha ez titok marad. A fiú maga alatt volt, vigasztalásra szorult és mivel tudta róla, hogy két kapura játszik ruha nélkül végezték. Ilyen még kétszer történt aztán annyiba maradtak, hogy ezt nem csinálhatják tovább. Ami a Dylanes dolgot illeti, szomorú lett, de megtudta érteni a döntését. Néha még ő is úgy érezte, hogy visszamenne a palotába, hogy lássa miként alakultak a dolgok. A lehető legrosszabbkor hagyta ott Elynort. Talán már csak ő az utolsó létező Főnix.
- Gomba mehet rá?
Finn zavarta fel kérdésével. Ők ketten épp egy nagy pizza sütésbe kezdtek bele. Toby a tésztát készítette, míg párja a feltétet szeletelte fel.
- Mehet. A szalámit se felejtsd el.
- Ó, hogyne, de azt egy másik sütőbe szeretném majd betenni.
A Főnix nevetett, megfordult és csípőre tett kézzel figyelte a Rókáját.
- Megint? Ma este inkább én mennék be az odúdba.
- Nézzenek oda. Tobissimo, a pizza sütő fiú nyakig lisztes. Annyira cuki vagy így.
- Akkor gyere és porolj le.
A romantikus pillanatot Toby telefonja tette tönkre. Egy döbbenetes hívást kapott, ami miatt azonnal elrepült. Elsőként Josht látta meg aki a ház előtt cigizett. Nem tetszett neki, hogy rászokott, de majd belátja, hogy milyen ártalmas is ez.

********

Most hogy már mindenki megérkezett, Annie belekezdett a mesélésbe. Dylan aludt de ő már nagyjából képben volt az eseményekkel.
- Ann Dagger vagyok, habár ezt már tudjátok. 2028-ból jöttem vissza egy angyal segítségével akinek nem mondhatom ki a nevét. Bocs, de esküt tettem, ha kimondom a nevét az olyan mint egy árulás és meghalok.
Josh pontosan emlékezett arra a Halálfejes Farkasra aki elkövette ezt a hibát és az életével fizetett érte.
- Az időt és a helyet nem én választottam ki. Azt a feladatot kaptam, hogy gyűjtsek össze négy olyan személyt akit megbízhatónak találok és vigyem el őket Őmennyeisége elé.
- Akkor ha jól gondolom ezt a gyíkot is beleszámoltad a négybe. Bökött a kanapé felé Josh.
- Így is úgy is hasznos, hogy nem halt meg, mert így létrehoztunk egy új idősíkot. Eredetileg ezen a napon Dylant holtan találták egy közeli parknak a padján. Mi Joshal elsőként a postaládánkba dobott levélből értesültünk a haláláról. Ez az eseménysorozat odavezetett végül, hogy 2028-ban Magnus a lángjai hatalmával elfoglalta az egész Földet.
Toby ennél a résznél ökölbe szorította a kezeit.
- Mindez azért mert én nem tettem semmit.
- De Toby, visszamentél Elynorba csak éppenséggel egyedül. Hogy ott mik történtek veled azt nem tudom. Most viszont van egy új esélyünk megváltoztatni a jövőt. Előre a Földért!
Arra számított, hogy a többiek majd megismétlik, de ilyenek csak a filmekben vannak.
- Nos, hát akkor holnap reggel indulhatunk is.
Mindenki nekilátott bepakolni a másnapi utazásra kivéve Josht és Dylant. Ő még maradt egy óra hosszát, mialatt beszélgetett és cigizett. Hosszasan figyelte régi barátját aki húzta a lóbőrt. Külsőre alig változott, de mint tudjuk a külső nem minden.
- A kedvenc csoki tortáddal vártunk, legalább 10 ajándék gyűlt össze és rengeteg lufi. Fergeteges partyt szerveztünk és te nem elég, hogy basztál eljönni még tökön is rúgtál minket. Ilyen személy vagy te. Egy értékes, felbecsülhetetlen alak akinek az elvesztése fizikai fájdalommal jár.
Észrevette, hogy valami nagyon kinyomja a zsebét. Az egyik az okostelefonja, a másik pedig egy boríték ami a barátainak lett címezve. Egy újabb cigi mellett neki kezdett a levél olvasásának.
„ OLVASD EL JOSH!! SEMMI ESETRE SE TÉPD SZÉT! LÉGYSZIVES!!
Drága Joshua. Ha ezt olvasod akkor én már Kate és Simon mellett vagyok a túlvilágon......"

Egy teljes A4-es papírt teli írt a vadásznak címezve. Mire a végére ért teljesen elérzékenyült. De ez csak félgyőzelemnek számított Dylan részéről. Összegyűrte a levelet és a mellkasára dobta.
- Majd ha ezeket hangosan is hallom, akkor talán megbocsátok.