Fura ez a nap, nyugalmat hozott,
Nem volt mi ma rosszat ádatott.
Most versemet írom, nyugalomban
Mert nincs bennem mi általában.

Mikor úgy érzem szétszakadtam,
Örödögök felettem, angyalok alattam,
S a folyóm felett Napom is felkel,
Akkor van kedvem, akkor írnom kell.

S most, csöndes nyugalom ért engem,
Nincsen most hiba, minden rendben.
Boldog emlékek jönnek a kék égre,
S ott maradnak azok örökre.

Ahogy csapongó évszakok járnak,
Az emberek évek alatt megváltoznak.
Én meg itt állok, változatlanul,
Várva, hogy minden rossz elvonul.