Ne tegyünk úgy, hogy bűnös ki kreatív,
Baját megoldva könnyebben túllép,
S ha szembesítik tettével, csak lapít,
De egyáltalán nem értem, hogy miért.

Gyarló az ember, tudja ki él e Földön,
S ez ellen sokat nem tudunk tenni.
Legfeljebb hordozzuk azt örökkön,
A megbánást mindig nehéz elérni.

Ha ostoba maradok, az én gondom,
Ne adjanak lelkiismeret furdalást
A szívembe, mert én bizton tudom
Mi hozhat nékem minőség romlást.

Ezért kérnék mindenkit, vésse eszébe,
Ne ítélkezzen, s ne társuljon a rosszal,
Mert akkor lesz majd nehézkes élete,
S tudjuk, az Isten nem ver bottal.

Ha játszuk a tudót, de nem őszintén,
Eszünkbe se jusson a megelégedés.
Mert a társadalom tesz minket szemétté,
Váljunk ki belőle, míg miénk nem lesz a megbékélés.