Hol vagy te, régi kedvem?
Te kíváncsi kisfiú,
Ki emberekkel menten
Jókedvű voltál,
S nem mélabú.

Hát hova tűntél, régi énem?
Egy ponton elvesztél.
Talán már ne is keressem
Jómagamban?
Már nem él.

Pedig annyi csodát fedeztél
Kiskorú élet elején.
Rengeteg barátra leltél,
Kiktől aztán
Elhidegültél.

A fényesség benned lakozott,
Te gyermeki lélek.
Ám az egyszer otthagyott,
S most néha fáj
Hogy élek.

Mi okozhatta ily ellentétet?
Én magamban tudom,
De nem tartom ez életet
Igazságosnak.
S most felfogom.

Tudom én, kéne változtatni,
Ám ketszínű az a világ
Mit gyermekként kellet hinni.
El kell fogadnom
Megöl ez a magány.

Hol vagy te, régi kedvem?
Te hiú kiskölyök,
Szolgáltasd vissza nekem
Mihamarabb...
Mindent köszönök!