Fekete az égbolt az éjjel közepén,
Szél süvítése nyugtatja lelkemet.
Aludna már, de nem vagyunk a végén,
A felhők tovazarándokolnak felettem,
S az ég kitisztul teljesen.
Csillagokat látván elszenderedek,
S lassan feketére vonhatom fáradt szemeimet.