Hiába mondják az okosok nékem,
Hogy e világban van mind' ha kérem.
Mégis jobbnak tartom a múltat.
Megnyugtat a tudat,
Hogy tudom ki az ellenségem.

Nincsen helye tudatos ellenségnek,
Hiszen az ellenségek mindig figyelnek.
S a múltban századok mutatták
Hazugságok útját,
Melyek háborúkat gerjesztettek.

Ma már nem tudhatod ki mit akar,
Nem ismered meg jól, valamit takar.
Őszinteség kopott ki belőlünk.
Nyomban megsértődünk,
Ha valaki szembesít azzal, mi zavar.

Így nehéz a jelenben megmaradni,
Könnyebb nekem is az álmokba futni.
Elvonulni egy matt színű szigetre,
El a végtelenbe.
Ott magányban, de nyugalomban élni.