Huszár léleknek de nagy most a gondja,
Kardot fényesen muszkába suhintja,
Ontja az vérét a haza földjébe,
Oda van temetve dicső szíve, teste.

Kétszáz ágyúval szembe szív megremeg,
Ám a magyartól az osztrák megdermed!
Vágtat a lován, pejlován a huszár,
Törnek előre, mint a mennydörgő ár.

Bátor katona a parancsot hozta,
Nyomás előre a dicső halálba,
Piros, fehér, zöld lobogó lobogjon,
Lássa a világ magyarnak van itt hon.

Ellenünk fabrikált a rácz titokban,
Édes Délvidék nem maradsz igádban!
Piros pecséttel hadüzenetünket
Nyugodt szívvel vedd temetésnek.

Drága hazám, még tartsad kebled,
Bátor magyar, még tartsad kedved,
Látszik távolban a népünk győzelme,
Vesd le rabláncod kezedről örökre!