•1 nap•

Egyedül vagyok...
De egy biztos, semmi másért a zenétől el nem  szakadok. Amíg tudom, és lehetőségem van rá, minden időm neki szentelem.
Mert aki nekem tetszik, az sosem lesz velem.
Mikor először megláttalak azóta kellesz, de fáj, mert a sorsz mindig tőlem elvesz. Más ölel és szeret téged, fel sem tudod fogni, ez mennyire éget.
Mindenki látja hogy ti ketten nem illetek össze. A képeitek a szemem bántja. Azért követlek hogy mosolyod ládhassam, hogy jó mélyen az elmémbe zárhassam. Nem jellemző rám, de szeretném. Szeretném ha a képeiden az a srác lehetnék.
Hagyd őt ott, meglessz nélküled is.
Nekem csak te kellesz!
Emlékszel? Végig táncoltuk azt az estét, senkinek úgy még nem kívántam testét. Túl közel voltam hozzád, de nem szóltál. Most először érzem úgy, hogy te vigasztalni tudnál engem, barmi bánt.
Tudom mit akarsz, ő neked azt nem adhatja meg.
Mindenki látja, csak te nem. Ő nem érdemel meg.
Megfogadtam senki után nem futok, de neked nemet mondani már tudok.
Nekem az ajkad kell, nem a barátságod.
Nekem csak te kellesz!

Itt az első nap, az első zenével.
Teljesen én sem értem a feladatot, de remélem sikerült elfogadható novellát írjak. ❤