Szorongás.

[Talán ez a kérdés adta fel legjobban a leckét, többet kellett gondolkodnom rajta, mint bármelyik másikon.]

Ami a mumusom külsejét illeti, nem tudom pontosan, milyen formában jelenne meg (talán dementorként, hasonlóan, mint Harry esetében), de az biztos, hogy utálok szorongani, legyen az veszteség, kihasználatlan lehetőségek, pillanatnyi bátortalanság, vagy bármi egyéb miatt. Hisz' folyamatos idegeskedéssel jár, gyakran bizonytalansággal társul, és az esetek többségében tehetetlennek érezzük magunkat, ez pedig képes felőrölni az embert. Szerintem az egyik legrosszabb érzés.