A halál és élet
Vannak furcsa dolgaim. Például;
-néha elszibbad a gyomrom
-mintha valami szétmarna belülről
-szomjazom
-random elszomorodok, de olyan mélyre süllyedek hogy az már depresszió
-reggeli köhögésrohamok
-hirtelen fogyás és hízás

Ez mind az életem következménye. Hogy hagyom magam megsebezni. Az emberek azt hiszik létezik a Menny és a Pokol. De nem. Az én véleményem megosztja az embereket. Ha meghalunk akkor egyszerűen egy légüres térbe kerülünk öntudatlanul. A testünk pedig a föld alatt rohad el.
Az élet lehet sokféle. Vannak akik a mának élnek. Akik nem sajnálják a pénzt a legnagyobb ostobaságokra sem. Hisz igazuk van. Nem tudhatjuk hogy van-e számunkra holnap. Lehet én nem kelek fel már reggel. De lehet igen.

Vannak akik bennragadtak a múltban. Akik az emlékek sokaságában vesznek el. Néha jó elmerülni a régi szép emlékekben. A problémamentes gyerekkorunkra. De nem szabad bennragadni. Túl fontosnak tartják ezek az emberek a múltat. Szerintük az határoz meg mindent. Pedig nem. Minden számít. A legkissebb orgamizmustól a télen lehulló hón át a sarokban lévő gyermekjátékainkig. Az égadtavilágon minden.

Vannak akik a jövőre terveznek. Soha nem gondolkodnak el azon hogy most ez nekem kötelező megtennem? Elterveznek valamit és az úgy lesz. Nem veszik észre az arany középutat. Ahogy az előző kettő sem.

Szerintem egyszerűen az a legjobb ha tervezel, de nem katonarendben, ha elmerülsz az emlékekben. Pár percre. Néha pedig a következményre nem gondolva cselekedni a legjobb érzés.

Az élet törékeny dolog. Ezt pedig minden embernek meg kellene becsülni. A gyerekek szókimondóak. De muszáj a depresszióba hajszolnunk a másikat? Nem. De a gyermeki élet sem már az igazi. Régen rongybabákkal játszottak, volt fantáziájuk. Most? Mindenki elvan a telefonnal. A gyerek hamarabb tanul meg vírusírtót kezelni mint járni vagy akár beszélni.

A halál. Amit nem ismerünk. Az ismeretlen. Amitól félni kell. Pedig egyszer már mindenki meghalt. Valaki álmában. Amikor azt érezte zuhan és felébred. Akkor a halálangyal már elvitte. Csak elejtette. A másik kómában éli ezt át. A súlytalanság gyönyörűségében. A harmadik depressziós és felvágta az ereit és eufóriaként élte át. Csak rátalátak.  A negyedik vagyok én. A negyedik. Aki túl sok mindent gondol. Aki túl sok mindent tesz. Túl sok mindent vállal el. Ő az aki a mindenben halt meg. Van még sok féle halál. ...

Az a legrosszabb ha többet is átélsz. Én ezekről tudok mesélni. Bár ebből kettőt éltem át. A negyedik, melyet tapasztalatból írtam, bár nem hiszem, hogy ezt sokan felfogták. A legelterjedtebb a zuhanás. Lehet nem emlékszel rá. De lehet igen. Én igen.
Ez a legnagyobb probléma.
Hogy emlékszem.