~Jeon Darim~

- Darim, jól vagy? – a számat simogatva lépkedek a barátnőm felé és próbálok nem úgy vigyorogni, mint valami őrült, de igazság szerint nagyon nehezemre esik.

- Hm? – nézek végre Haerim felé, majd lehuppanok a székre.

- Darim, mi történt? Beszélj már. Ez az a Taehyung volt? Az első csókos Tae? – hajol előrébb az asztal felett.

- Haerim... - karomat magam elé vágom és rávetem a fejemet. Hosszú szőke hajam teljesen beborít. Elrejt. – Én olyan, de olyan elcseszett vagyok – motyogom az falapnak.

- Mi a fene történt? Összevesztetek?

- Szerelmes vagyok – sóhajtom, majd kicsit sem finoman a hajamba túrok. – Menthetetlenül odáig vagyok érte.

- Ezt már kurva régóta tudjuk.

- Hogy, mi? – kapom fel a fejemet.

- Jajj, ugyan már! Állandóan róla írogatsz, egyik pasiddal sem vagy képes egy hónapnál tovább együtt maradni és amúgy meg. Kibaszott dögös a csávó, szóval hülye lennél nem belezúgni. Én egyetlen kézfogásától képes lettem volna alá vetni magam, szóval az a furcsa inkább, hogy még nem erőszakoltad meg. Téged ismerve...

- Vele semmi nem olyan, mint a többi fiúval. Rám néz és mintha... Mintha újra tíz éves kislány lennék.

- Pontosan azért, mert szereted. Számít, hogy mit gondol rólad, tetszeni akarsz és megfelelni neki. Nem úgy, mint annak a Youngjaenek. Nem szép dolog, amit azzal a szerencsétlen fiúval művelsz.

- Holnap szakítanom kell vele.

- Ezt már annyiszor mondtad.

- Nem. Most tényleg meg kell tennem.

- Na, erre kíváncsi leszek. És mégis miért vagy most ebben ennyire biztos?

- Taehyung az előbb megcsókolt – harapok a számra.

- Mi van? És ezt még csak most mondod?

- Jajj, Haerim. Mi lesz így velem? Holnap hazamegy Szöulba és én megint itt maradok... Így – mutatok a minden bizonnyal már vállalhatatlanul kócos fejemre.

- Majd tovább írod a kis történeteidet. Tényleg, befejezted már a legutóbbit? Már nagyon szeretném olvasni – csillognak a szemei. – Egészen másképp fog rám hatni minden szavad, így, hogy tudom, hogy néz ki a valóságban ez a fiú. Ahh, Darim! Úgy irigyellek. Mikor találok már végre én is valakit?

- Majd ha veszed a fáradtságot az ismerkedéshez.

- Az olyan béna dolog. Én csak azt akarom, hogy megtörténjen. Nem akarok vadászni. De hagyjuk is ezt, inkább add a füzeted.

- Már bánom, hogy valaha megmutattam neked – forgatom a szememet, majd a táskámért nyúlok. Kotorászni kezdek benne, de a füzetnek nyoma sincs. Áttúrom az egészet, kipakolok belőle mindent azt asztalra, de nincs itt. Próbálom fejben visszapörgetni az eseményeket. Betettem egyáltalán? Igen, arra határozottan emlékszem, hogy belevágtam a táskámba. Aztán levittem, aztán jött Tae, aztán a kocsiban az ölemben volt, majd... – Basszus! – érzem, hogy meg fog állni a szívem, ha nem teszek valamit most azonnal. Még talán pislogni is elfelejtek, annyira megdermed bennem a vér. – Nem lehet... Ennyire nem lehetek szerencsétlen!

- Mi van?

- Bakker, Haerim. Szerintem Tae kocsijában hagytam a füzetet! – temetem a kezembe az arcomat.

- Micsoda? – úgy kiált rám, hogy amikor hatalmasra meresztett szemeibe nézek, a mögöttünk ülő pár bosszúsan hátrafordul.

- Halkabban már! – intek neki, hogy jöjjön hozzám közelebb. - Kicsit összekaptunk még a kocsiban és akkor leejtettem a táskámat és... Fel kell hívnom – már veszem is elő a telefonomat, de Haerim kikapja a kezemből.

- Várj már. Biztos, hogy nem hagytad másol? Szerintem ne kapkodd ezt el, lehet nincs is ott, de ha mégis, az is lehet, hogy észre se vette. Darim, ha megtalálja...

- Soha többet nem tudok majd a szemébe nézni – és újra az asztalra rogyok. Nekem befellegzett.

~Kim Taehyung~

- Végre Taehyung is megérkezett – üdvözöl Yoongi, aki ezúttal szürke hajjal nyit ajtót.

- Yoongi – lépek a barátomhoz és egy szoros ölelést követően párszor hátba veregetem. – Jin eljegyzésén nem is tudtunk beszélni – mondom, majd leveszem a cipőmet és Yoongi után megyek a nappaliba. Kicsit bosszúsan nézek Jimin felé, de azonnal mosolyra görbül az ajakam, ahogy meglátom Naeheet az ölében. Édesen sugdosnak egymás fülébe, észre sem veszik, hogy itt vagyok.

- Tae! – csapódik Jungkook keze a vállamra. – Merre voltál? – kérdezi úgy, hogy teljesen belemászik a képembe.

- Csak el kellett intéznem valamit – hazudom és tudom, hogy Jungkook nem hisz nekem. Eltolom magamtól és leülök a kanapé karfájára.

- Csajnál voltál, mi? Meglátogattad azt a kis rövid hajút, hogy is hívták? - vakarja meg a homlokát.

- Nem, nem csajnál voltam – válaszolom mérgesebben, mint ahogy szeretném, mert így már másodszorra hazudok neki. De hát mit mondhatnék? Tudod Jungkook, épp a húgoddal smároltam egy kellemeset, míg ti itt iszogattatok. De ne aggódj, semmi komoly nincs közöttünk. Épp csak a mellét sikerült megfognom.

- Nem is számít. Most, hogy Jimin is becsajozott már csak te meg Yoongi maradtatok nekem. Este hármunknak el kell mennünk bulizni, mit szólsz? – összecsapja a kezét, mintha már igent is mondtam volna neki. Nincs kedvem bulizni, nekem teljesen jó itt Yoonginál is.

- És velem, mi lesz? – hallom meg a dörmögő hangot a konyha felől.

- Namjoon? – nézek rá és közben nyitva marad a szám.

- Ugyan már! Te soha nem voltál az egyéjszakás kalandok híve. Pedig látod, Jinnek is összejött – legyint felé Jungkook, mire felállok.

- A bátyámat hagyd ki ebből – nézek rá a fiatalabbra, aki erre védekezően felemeli mind a két kezét. – Ezt még hallani is borzalmas, Kook – teszem még hozzá. Nem akarok semmit sem tudni a bátyám nemi életéről. Inkább Namjoonhoz lépkedek, hogy őt is egy szoros öleléssel üdvözöljem.

- Hallottam, kaptál végre egy rendes szerepet – mondja, miután elengedem.

- Igen, úgy néz ki. Egy könnyed romantikus vígjáték, de egészen komoly mellékszereplő leszek. Izgulok, de jó értelemben.

- A szüleid mit szóltak?

- Még mindig nem beszélnek velem. Mióta otthagytam a gazdasági sulit, megvontak tőlem minden támogatást. Jin igyekszik segíteni, de nem bánom az anyagi függetlenséget. Alkalmi szerepekből élek, ami pont elég arra, hogy egy kis lakást béreljek. Naehee egyébként a szomszédom – nézek hátra a lány felé.

- Tényleg? Basszus, de kicsi a világ – komótosan sétálunk be a konyhába.

- És te, hogyhogy Koreában? Azt hittem bejött Los Angeles.

- Inkább csak reménykedtél, hogy így eljuthatsz Hollywoodba – nevet, majd a hűtőhöz megy. Követem őt és a konyhapultnak dőlök. Kivesz két dobozos sört, és az egyiket a kezembe nyomja. – Tavaly már végeztem kinn a suliban, de nem sikerült a regényemet kiadni, így hazajöttem. Szeretnék itthon is szerencsét próbálni. A saját anyanyelvemen talán könnyebb lesz érvényesülni – megrántja a vállát, majd belekortyol a sörébe.

- Szólj, ha tudok segíteni. A sorozatok világában szinte mindig keresnek társírókat.

- Köszi Tae, de én a megírt kéziratomat szeretném kiadatni először. Majd esetleg kiegészítésként, ha már feléltem a tartalékaimat.

- Bármikor – mondom aztán egy bátorító mosolyt küldök felé.

- De mesélj, milyen csajról fecsegett Jungkook?

- Semmilyenről – forgatom a szemem és már nincs kedvem mosolyogni.

- Nekem nem tudsz hazudni. Tulajdonképpen senkinek nem tudsz. Van valakid? – vállát az enyémhez üti.

- Nincs. Azaz... Nincs, de... Nem tudom – veszek egy mély levegőt, majd leteszem magam mellé a kibontatlan sört. – Bonyolult. És lehet, hogy el se kéne kezdenem.

- Mi olyan bonyolult benne? Tetszik a csaj?

- Nem ezzel van a baj... - egyenesen Namjoon szemébe nézek. Szeretném valakinek elmondani, de félek, hogy még ő is ferde szemmel nézne rám. Ugyan olyan régóta ismeri Darimot, mint én. Ha nem régebb óta. Számára is olyan, mintha a húga lenne. Namjoon felhúzza az egyik szemöldökét, és úgy iszik egy újabb kortyot, hogy közben végig engem néz. Esküszöm, kiráz tőle a hideg.

- Darim az? – kérdezi, miután megtörli a száját a kézfejével.

- Hogy mi? – ellököm magam a pulttól és hajamba túrok, miközben pislogás nélkül meredek rá. – Tae. Az a kislány mióta az eszemet tudom szerelmes beléd. Te mindig úgy viselkedtél vele, mintha nem látnád a fától az erdőt, de a búcsú bulid napján láttalak titeket csókolózni a hintaágyban. Próbáltam Jungkookot visszatartani, de az a fiú eléggé öntörvényű – nevet, aztán a tarkóját kezdi el dörzsölni. Ő is legalább annyira zavarban van, mint én, ami egy kicsit meglepő reakció tőle.

- Basszus - hátranézek az említett fiú felé, majd két kézzel támaszkodom meg a gránit lapon. Fejemet lehajtva a csíkos zoknimat tanulmányozom.

- Mesélj Tae, találkoztál vele azóta?

- Ma. Most, nemrég – válaszolom, de még mindig nem merek ránézni.

- És?

- És... - sóhajtok, majd végre felemelem a fejem. Namjoon tekintete tele van ki nem mondott kérdésekkel. – Megint csókolóztunk – mondom halkan, aztán közelebb lépek hozzá. – Megfogtam a mellét Nam. És hidd el, nem csak azt szerettem volna megmarkolni.

- Jesszusom Tae! – leteszi a sörét, majd taszít egy finomat a vállamon, hogy aztán zsebre dugott kézzel járkálni tudjon.

- Nem így terveztem én sem. Megláttam és... - ujjaimat végigfuttatom hosszú tincseimen és az emlék hatására, megnyalom a számat is.

- Vele nem szórakozhatsz, ugye tudod? – áll meg végül úgy, hogy csak az ebédlő asztal választ el minket egymástól.

- Nem szoktam szórakozni a csajokkal! Keresem az igazit, az egészen más.

- Taehyung! Úgy érzed Darim az igazi?

- Honnan tudjam? Két csók után mégis.... Ahh. Látod? Nem olyan egyszerű.

- De érzel valamit iránta? Mármint a testi vágyakat leszámítva...

- Igen Namjoon, érzek. De ez mindig így kezdődik.

- Szóval akkor nem különleges neked? Minden ugyan olyan, mint az eddigi nőiddel.

- Nem, kurvára nem olyan! De ezt nem tudom elmagyarázni. Egyszerűen csak... Ő olyan... Olyan természetes szépség, leszámítva a szőke haját, de az viszont olyan, mint a folyékony napfény. Mintha minden bennem lévő sötétség ellenszere lenne ő. Nem bírom ki, hogy ne érjek hozzá, és már a gondolattól is felrobban az agyam, hogy tudom, van valakije. Még ha Jungkook szerint rendes is a csávó, akkor is. Legszívesebben leszedném a fejét és a golyóit a...

- Féltékeny vagy. Ez nem semmi, haver – vág a szavamba Namjoon, én pedig tovább csonkítom gondolatban a szerencsétlen gyereket. De ott minden férfiasságától megfosztom. Igaza van Namjoonnak, egy féltékeny barom vagyok! És még csak jogom sincs annak lenni.

- Miért? Ez normális érzés, nem?

- Nem, ha nem a csajod miatt vagy az. És ne mondd, hogy Darim olyan neked, mintha a húgod lenne, mert a húgainknak nem szoktuk a mellét markolászni. Viszont nem is csajod.

- Köszi, marha nagy segítség vagy.

- Taehyung! – hangosan ordítja Jungkook a nevemet, és ezt még jó párszor megismétli míg ideér hozzánk, mintha Namjoonnal süketek lennénk. Egy pillanatra összeszorul a gyomrom, hogy lehet hallotta az előbbi beszélgetésünket, de amikor megáll előttem olyan képpel, mint akit mindjárt megnyúznak, feloldódik bennem az aggodalom.

- Anyu megtudta, hogy itt vagy. Te szóltál neki?

- Nem én - teszem a mellkasomra a tenyeremet védekezésképpen.

- Darim?

- Ő tudja, hogy itt vagyok, vele khmm... Vele beszéltem.

- A picsába! Este vacsora nálunk, és ha nem tömöd tele magad egy óra alatt, akkor... Akkor.... Nem tudom, de kitalálok valami megtorlást. Bulizni akarok, nem pedig anyámmal meg a húgommal cseverészni.

- Higgadj már le egy kicsit. Bulizni bármikor tudsz, én viszont nem vagyok itt sűrűn.

- Hát éppen ez az. Veled bulizni ritka lehetőség, márpedig ketten együtt hatásosabbak vagyunk a csajoknál.

- Kéne neked egy barátnő, haver – mondom, aztán a kezébe nyomom a sört, amit Namjoon adott.

- Az kéne még csak, hogy olyan legyek, mint Jimin! Most nézd meg, mindjárt összenyálazzák Yoongi foteljét.

- Csak irigy vagy – mondja Namjoon, majd felkacag Jungkook idióta ábrázatán.

- Irigy a tököm – válaszolja, majd kibontja a sört, amiből a hab azonnal kibuggyan így azt meg kell húznia, nehogy a padlón kössön ki a lötty.

- Igen, pontosan az irigy – teszi még hozzá Nam, aztán kuncogva itt hagy minket.

- Tae, hétre haza kell mennünk.

- Rendben, de előtte még be kell ugranunk valahová.

A kocsiba vágódom és várom, hogy Jungkook méltóztasson kijönni. Addig letekerem az ablakot és élvezem a hűvös, őszi szél bágyadt illatait. Jó volt együtt lógni a srácokkal, már csak Hoseok hiányzott a teljes bandából. Rég volt már, hogy össze tudtuk boronálni a teljes társaságot. Talán majd nyáron sikerül.

Nem éppen így gondoltam, hogy ma még találkozom Darimmal, de ez a vacsora tulajdonképpen kapóra jön. Vajon miért mondta el Mrs. Jeonnak, hogy itthon vagyok? Ennyire szeretett volna újra látni? Ah, Taehyung, szedd össze magad. Jungkook nem jöhet rá, hogy mi van közöttetek.

Nincs is semmi, szóval nem lesz nehéz. Igaz?

Fejemet a kormányra hajtom és közben nagyot sóhajtok. Ahogy oldalra nézek, megakad a szemem valami barnán.

- Mi ez? – nyúlok az anyós ülés alá, majd egy füzetet húzok ki onnan. – Te meg hogy kerültél ide? – Találomra felcsapom és beleolvasok, hogy tudjam, mégis mi lehet és kihez tartozhat.

...nyelvemmel körbesimítom, aztán teljesen a számba veszem. Taehyung felsóhajt, miközben olyan mélyen magamba fogadom, ahogyan csak tudom. Lassan mozgok, köré kulcsolom az ujjaimat és körkörös mozdulatokkal húzogatni kezdem. Felpillantok rá, ő pedig a tincseim közé fúrja az ujjait. Olyan ütemben engedem újra és újra magamba, ahogy ő diktálja.

Azonnal becsapom a füzetet és kezemet a szívemre teszem. Ez nem jegyzetfüzet, de még csak nem is napló.

Darim.

Ez Darim füzete. De várjunk csak? Azt írta Taehyung?

- Ó, hogy az a szentséges...! – hátradöntöm a fejemet, míg a füzet lapjait pörgetem az ujjaim között. – Ugye nem rólam fantáziál ebben? Ez csak valami véletlen, igaz? – gyorsan hátranézek, hogy nem jön e Jungkook, majd újra kinyitom valahol a füzetet. Csak a biztonság kedvéért.

...felizgat, ahogy nézem, hogy magához nyúl. Hosszú ujjai kemény férfiasságán mozognak, és míg magára görgeti az óvszert, én megszabadulok a bugyimtól. Már attól el tudnék élvezni, hogy csak néz engem. Hosszú fekete haja a szemébe hullik, nyelve pedig izgató ajkát simogatja. Mellkasa kidolgozott, a hasán is látni a kockákat, a V vonala pedig egyenesen a lényegre vezeti a tekintetemet. Ahogy végez, ragadozók módján, négykézláb mászik hozzám közelebb az ágyon. Nincs is annál mámorosabb érzés, mint Taehyung meztelen teste az enyémen. Alig várom, hogy végre összesimuljunk. Ám mielőtt még szájával a legérzékenyebb pontomra tapadna, a combom belső oldalára hint apró csókokat. Szándékosan ingerel, tudom, hogy addig akarja elnyújtani bennem a gyönyört, ameddig csak képes rá.

Nem bírom tovább olvasni! Már így is teljesen felizgultam. Csak pislogni vagyok képes, és talán egy teljes percig nem is veszek levegőt. Basszus! Ez a lány teljesen kikészít!

Kétség kívül rólam szól ez a... Khm... Történet. Végig ilyen? Vagy csak én nyitottam ki pont ezeknél a részeknél?

Nem Taehyung, nem olvashatsz bele még egyszer. Már így is rondán behatoltál Darim magánszférájába. Ahh! De még mennyire, hogy behatoltál!

- Itt vagyok Tae - Jungkook nyitja ki az ajtót én pedig gyorsan a combom alá rejtem a füzetet. – Mehetünk! Készen állsz? – kérdezi, én pedig magamba folytok egy sóhajt. Hogy készen állok-e? Ha te azt tudnád Jungkook! Ha te azt tudnád, mennyire!

Pontban hét órakor nyit be az ajtón Jungkook, és miután leveszi a cipőjét, hangosan elkiabálja magát, hogy tudassa mindenkivel, megérkeztünk. Már innen az előszobából érezni az ínycsiklandó illatokat, amitől a gyomrom meg is kordul. Én ugyan nem ittam egy kortyot sem, lévén, hogy vezetek, viszont enni se ettem semmi tartalmasat. Összefut a nyál a számban, ahogy a konyhába lépek, és nem csak az étel illata, de Darim látványa miatt is.

Képtelen vagyok kiűzni a fejemből a füzetében olvasott képeket. Ő még nem vett észre engem, nekem háttal a tűzhely előtt áll és kavargat valamit. Csak nézem, ahogy hosszú szőke haja a hátára omlik, csípője lágyan ringatózik, és ekkor végzetes elhatározás körvonalazódik bennem.

Nem adhatom neki vissza a füzetet. Végig akarom olvasni, hogy aztán minden egyes jelenetét valóra váltsam.

Mindegyiket!

Sziasztok^^

Szeret mostanában kiszúrni velem a technika, és ha nem az, akkor a pedig a wattpad. De nem adom fel, akkor is kaptok új részt! 🤣 Remélem örültök neki. Várjátok a folytatást?😆 Mondjatok valamit, mert kezdek egy kicsit elbizonytalanodni ezzel a történettel kapcsolatban.😥

Igyekszem rendszeresen jelentkezni, de tudom, hogy így is lemaradásban vagyok sok sztorimmal. Azok is íródnak ám, csak kicsit lassabban. Nézzétek el nekem. Mindenesetre tudatni akartam, hogy nem feledkeztem meg semmiről! 😉

Love,
Semy