Kedves olvasóim. Bizonyára nem tudjátok, de Elynor hatalmas világában igenis léteznek angyalok. Volt egyszer egy történet mi szerint egy Imaziel nevű angyalt száműztek a Mennyekből és a felszínre taszították. A zuhanás során a két birodalmat elválasztó, láthatatlan erőtér, a Kristály Háló megégette a szárnyait. Egy lakatlan szigetre esett és ott kellett élnie Bukott Angyalként. Maradék angyali erejét arra használta fel, hogy a sziget növényeit megáldja és új növényeket hozzon létre. Imazielnek volt egy barátja, akit minden angyal közül a legjobban szeretett. Az ő neve Ygdrasiel. Amint tudomást szerzett barátja letaszításáról, minden nap egy elhagyatott felhő szélén sírt. Mikor már nem bírta, elkezdte a bűnöket halmozni amíg ki nem taszították. Arra kérte a többi angyalt, hogy ő is azon a helyen hagyhassa el a Mennyországot mint Imaziel. Mikor földet ért a szigeten csak egy öregembert talált. Hetven év késéssel újra együtt lehettek. Pár napon belül Ygdrasiel egyedül maradt. Életét tovább folytatta mint a sziget védőszentje.

Toby

A főnixek kastélyai mindig hegytetőkre épültek, ami jól tükrözte a kimagasló természetüket. A hegyi erdeikben bizonyos mennyiségű, kiváltságos bestia élhete mindennapjait.  Az élelemmel nem volt gondjuk mert mindig hivatalosak lehettek egy királyi lakomára. Ők egyfajta udvarnépként is funkcionáltak.  Éppen ezért a kastélyok konyhái a csatamezőknél is rosszabbak voltak. A hőség még csak egy dolog volt, de az örökös sürgés- forgás a hegyes késekkel már okozott némi balesetet a múltban. A konyhások általában emberek voltak, vagy alsóbbrendű bestiák mint pl a rágcsálók. Az új fiú egyikbe se tartozott bele. Már a negyedik napját töltötte a szakácsok között de még mindig botkezűnek bizonyult. Három alkalommal sikeresen megvágta a kezét, egyszer pedig majdnem búcsút inthetett a hüvelykujjának. A hagymával utált a legjobban dolgozni. Általában koszos, szakadt ruhákban láthatták, az arca szintén vastagon piszkos volt mint aki kéményt sepert.

- Isten szerelmére, Ceed. Mi se vagyunk patyolat tiszták, de igazán megmosakodhatnál egyszer mielőtt az ételekhez érsz.
- Elnézést asszonyom.
Vacsorára készen is lettek. Ceed fáradtan ült le egy lisztes zsákra miközben megvendégelte magát némi kimaradt sajttal. Általában maradékokból kell jóllaknia. Hirtelen egy üvegnyi só tőrt szét a talajon. A tettes egy idős takarítónő volt.
- Oh, jaj. Micsoda szörnyű baleset.
- Hagyja csak. Máris összesöpröm. 
- Köszönöm. Esetleg lenne itt valami kis rágcsálni való?
- Az egyik zsák teli van mogyoróval. Ritkán használjuk ezért bátran vehet belőle. 
Kiszolgálta magát, de nem hagyta el a konyhát.
- Még nem láttalak itt, biztos új vagy. Hogy hívnak fiú?
- Ceed Benthor.
- Valóban? Tudod idős vagyok de nem könnyű átjárni az eszemen. Az a vastag por réteg mit sem változtatott a nemesi vonásaidon Tristan úrfi. 
A fiú megdöbbent, de ha már leleplezték nem játszotta tovább a szerepét. Félrevonultak beszélgetni egy asztalhoz amíg nem jönnek vissza a piszkos tányérok.
- Margharet mindig is olyan volt mintha a lányom lenne.
- Szobalány létére túlságosan is bátor volt.
- Érted volt ilyen bátor. Jobb életet akart szánni neked mint ez itt.
Úgy emlékezett rá mintha csak tegnap lett volna, amikor a nő megszöktette a Földre, aztán anyukájaként kiadva magát beíratta egy óvodába. Majdnem egy évig ott volt a többi emberi gyerek társaságában. Mindennap ment érte és észrevétlenül visszavitte a fiút az udvarba. Egyszer majdnem lebuktatta magát mert megpróbálta az apjának elénekelni az Amerikai himnuszt. 
- A katasztrófa után be kellett látnom, hogy nem illek be főnixként a többiek közé. Pár hónappal utána kivégezték. Ez itt az én helyem.
- De a szíved szerint nem itt lennél, ugye? Tristan, a családod nem csak azok az emberek lehetnek akikhez vér szerint tartozol.

Annie

Freyra királyné ágyában egy héten kétszer szoktak ágyneműt cserélni, ezzel is biztosítva a nyugodt alvást. Ilyenkor általában nem tartózkodik a szobájában. Ezúttal a kosárban nem csak ágyneműk lapultak, hanem egy kislány is éles vadászkéssel.
-Biztos, hogy megtudod csinálni? - Kérdezte a szobalány suttogva nehogy az ajtóban álló őrök bármit is megneszeljenek. 
- Nincs más választásom.
- Rendben. Később még hozatok be neked ennivalót.
Annie elfoglalta a helyét az ágy alatt. Régebben mindig azt hitte, hogy szörnyek lapulnak meg azon a helyen, most ő vált szörnnyé. 
- Ha beválik Ned ötlete hamarosan otthon lehetek. 

5 órával később már besötétedett a szobában. A királyné egymaga érkezett kissé dőlingélve a kiváló Sárkányvér nevű vörös bortól. A tervel ellentétben nem feküdt le egyből, hanem  egy régi fényképet nézett. Nedrick kopogás nélkül bement.
- Aludnod kéne.
- Meglehet Ned, de a ma este után csak is elhunyt édesapánkra tudok gondolni. Vajon büszke most rám odafentről? 
- Te rád mindenképpen. Engem hajszolt mindig, hisz én vagyok az idősebb.
- Biztos kinevezett volna utódjának ha egy kicsit erélyesebb lennél mint uralkodó. 
Ned kilépett a teraszra, majd két tűzgolyót lőtt föl az égbe.
- Igazad van húgom. Én csak az árnyékodban létezhetek. Remélem a kislány méltó utódod lesz. 
Freyra megdöbbent.
- Tán beteg vagy? Ilyet még sose mondtál.
- Nem tetszik?
- Zene füleimnek. Örülök, hogy végre tisztán látod a helyzetedet.

Megvárta amíg elalszik, csak utána ment ki. Eljött Annie ideje. Hiába tudta, hogy halhatatlan remegő kézzel állt Freyra felett. Eszébe jutott a csapdába csalt nyúl az erdőben. Az első prédája volt, de nem halt meg.

********
- Josh! Elkaptam!
A bátyja megdicsérte, ám helytelenítően a fejét csóválta.
- Nem jó. Még életben van.
- Meg is kell ölni? Erről nem volt szó.
- Ha elengednénk szenvedve kéne élnie. Nem lenne elég gyors, hogy elfusson a rókák elől.
- Na de....
- Nem megöljük, csak megszabadítjuk a szenvedéstől. Segítek, jó?
Megfogta a kezét így együtt vitték be az utolsó vágást.
***********

Ez az emlék elég erőt adott neki ahhoz, hogy elvágja Freyra torkát. A vér teljesen eláztatta. Ledermedt a hulla látványától.
- Én most elvettem egy életet?
Nem sok ideje maradt mert a kinti Magnus kápolnában megszólalt pontosan háromszor a harang. A teraszhoz sietett, bent közben nyílt a szoba ajtó.
- Mindenható Magnus!! A királyné halott!!
Leugrott s pár másodperc múlva Nedrick elkapta.
- Tudtam, hogy megtudod csinálni Annie.

Kentin

Úgy érezte, hogy megütötte a főnyereményt a ketrecharccal. Nem volt olyan ellenfél akit ne tudott volna legyőzni a lábaival. Nem kellet félnie, hogy a zsaruk elkapják és még formában is tartotta magát. A ketrecben nem voltak szabályok csak egy: bestiák nem vehetnek részt a versenyben. Muszáj volt egy kötéssel elfedni az erszényét, a farkát meg egyébként se szokta sűrűn használni. Az este utolsó meccsén majdnem otthagyta a fogát. Az ellenfele egy punk hajú, thai bokszos fiú volt aki habár nem volt erős roppant fürgén mozgott. Egy erőteljes jobb egyenessel  a ketrec másik felébe repítette Kent. A közönség meg volt őrülve, főleg amikor a 180 kg-os Big Bob a ketrecet szétfeszítve belépett a küzdőtérre. Úgy döntött, hogy Kentin lábain kényelmesedik el a fiú nem kis fájdalmára.
- Ma véget ér a karriered ugráló patkány. Tudod, a nagy kutyák úgy döntöttek, hogy hosszú távon elijesztenéd a többi harcost.
Dave The Brave a mellkasára ült le. Kegyetlenül megsorozta a fejét.
- Ma innen nem mész haza vágottszemű. 

A becsapódó ütések közepette újra eszébe jutott az otthona.
- Édesapám. Én mindent megtettem, de úgy néz ki nem eleget. Bocsáss meg nekem.
Még mielőtt halálra verték volna a meccset lefújták. A bíró mögött Josh állt, egy kést szorított a torkához. Grace is jó pár ellenkezőt tett el láb alól az agancsai segítségével. Kivitték barátjukat az utcára. Ott a legközelebbi padra ültek le.
- Köszi srácok.
- Hogy te mekkora marha vagy! Meg is halhattál volna.
- Nem sok kellett hozzá.
Grace a táskájában turkált a megfelelő gyógyító cuccokat keresve.
- Meg van a pénz?
-  Kitörölheted a seggedet a hülye pénzeddel. Az életed többet ér.
Josh a képébe tolta a köteg zöldhasút.
- Megkaphatod, ha megígéred, hogy többé nem teszed be a lábadat oda. Grace nagyon aggódik érted.
- Megígérem. Kenguru becsületszavamra. 

Dylan

Meztelenül ébredt fel a  tetemek között. Az egész ház a kiontott vértől bűzlött. Az emlékei hiányosak voltak. Arra még emlékezett, hogy Zoe megmérgezte, aztán már csak pár bevillanó kép juttatta eszébe a mészárlást. Negyven-ötven diák vált a vacsorájukká, a legtöbbnek a szülei már aggódhatnak. Daniel a szoba másik feléből közelített felé meztelen, vér mocskos testel.
- Jó reggelt. Örülök, hogy végre elfogadtad magadat.
Nem reagált rá.
- Tudom most hogy érzel. Én is keresztül mentem ezen. Ígérem, hogy pár év múlva már te fogod irányítani az éhségedet. Végig foglak kísérni ezen a nehéz úton Dylan.
- Kitéptem a szívüket....ezzel a két kézzel. - Suttogta miközben a kezeit nézte.
- Én is haver. Mi ilyenek vagyunk. Gyere, hadd mossam le rólad minél előbb a vért.

Fürdés után felvett egy tartalék ruhát amit Dan hozott magával. Nem tudott egyből elindulni mert még elkapta a hányinger az ajtóban. Odakint szép, napfényes idő volt. Egyik emberre se tudott úgy ránézni mint azelőtt. A telefonja rezgett.

Josh: Merre vagy?? Kérlek válaszolj. Kurvára nincs kedvem Sherlockot játszani.
Én: Torontóban.
A válasz szinte azonnal jött. 
Josh: Hahaha. Vicces a fiú. Szóval?
Én: Mindegy hogy hol vagyok. Hagyj békén. Felejts el.
Ezután még vagy húsz üzenet jött amit nem olvasott el. A régi fotókat lapozgatta.
- Minden képen olyan boldog vagyok. Egy boldog, tudatlan marha.
Amikor a villamos megállónál sétált végzetes ötlete támadt. A mozgó szerelvény elé vetette magát ám az még időben lefékezett. Minden ott várakozó köré gyűlt. Nem volt kedve magyarázkodni, elfutott előlük. 

***************

Jordan nem tudott mit kezdeni a dühével, elindult a suli uszodája felé. Szerencsétlenségére az ajtók be voltak zárva. Egy kis ideig próbált erővel bejutni aztán úgy döntött keres valakit aki bejuttatja. Tudta jól, hogy addig nem fog nyugalomra lelni amíg ki nem írt minden Basilisket. Aidan halálával már csak ő maradt a Selty családból. Mindenek előtt úsznia kell, hogy lenyugodjon aztán elkezdheti a bosszú hadjáratát. Hirtelen egy lány leszólította.
- Te Dylan szobatársa vagy, igaz?
- Az vagyok de most hagyjál.
- Én a helyedben messzire elkerülném. Ő egy rémség.

Mutatott neki egy videó felvételt amin éppen átalakul Basiliské. Jordan már tudta hova menjen. A sors különös fintora, hogy pár perc múlva pont összefutottak a folyosón.
- Hello.
- Ne hellózgas te gyilkos! Jó érzés volt kicsinálni az öcsémet?
- Nem én voltam!
- Felesleges tagadni tudom hogy Basilisk vagy!
Dylan meghökkent. Eszébe jutott, hogy Zoe videózta, onnan tudhat róla.
- Igen az vagyok, de nem én vagyok a felelős Aidan haláláért.
- Tudod, igazából nem is számít. Az utolsó darabig kiírtalak titeket!!

A teste bepikkelyesedett, az izmai megnőttek és a feje is egy ragadozó haléhoz kezdett hasonlítani. Dylan egy kicsit berezelt ugyanakkor valamiféle beteges öröm fogta el. Ledobta pólóját, a karjait pedig széttárta. 
- Gyerünk! Vess véget az életemnek! Kérlek!
Azonnal támadt is. A fiú becsukta a szemét és még utoljára gondolatban elköszönt mindenkitől. Semmi se történt! Jordan a földön hevert, a torkából és a két szeme közül kések álltak ki. Amint megfordult egy ökölcsapás el is találta.
- Josh?
- El mondanád, hogy mi a fasz bajod van?!
- Nem kéne itt lenned.
- Mi van?
- Azt mondtam, hogy kurvára nem kéne itt lenned! 
A vadász próbált uralkodni magán de ez halva született kísérlet volt.
- Még szép, hogy itt vagyok te agyalágyult! Kettőnk közül én még a barátomnak tartalak. Így nem fog működni ha ellöksz magadtól. Anyukád és Felice is aggódnak érted.
- Tudom, hogy nehezet kérek, de felejtsetek el engem. Én egy Basilisk vagyok. Már embereket is gyilkoltam.

Új infó volt Joshua számára de nem akart belemenni a részletekbe.Még közelebb ment barátjához, vállára helyezte kezét.
- Akkor csak annyi a dolgunk, hogy együtt találjunk valamilyen ellenszert, ugye?
- Csak a halál az egyetlen kiút ebből. 
- Muszáj küzdened Dylan! Nagy rá az esély, hogy te vagy az utolsó élő Kaméleon. Ha te meghalsz az egész fajod kipusztul. Nekem csak te maradtál, mivel a húgom eltűnt a családom pedig le se szar. Nem fogom az öcsémet veszni hagyni.
Habár nem jutott közelebb a megoldáshoz, boldoggá tette a gondolat, hogy Josh eljött érte. Kezdte visszanyerni a bizakodását.
- Végül is mi mindig ezt csináljuk, nem igaz? Mindig kihúzzuk egymást a csávából. 

Josh

Az este hátralevő részében minden nyugisan ment. Dylan lefekvésig a három másik barátjával maradt a szobájában. Jordan holttestét Daniel eltüntette, mielőtt bárkinek szemet szúrna. Miután már lefeküdtek Josh kiment az aulába teát venni Gracenek.
- Jó estét Joshua.
Egy néger lány jött elő az árnyékból. 
- Ismerjük egymást?
-Nem, és ennek ellenére képes voltál tönkretenni a szórakozásomat. Mindent előre elterveztem, hogy lássak egy jó kis Piranha-Basilisk harcot.
- Ez neked szórakozás? Két embert egymás ellen ugratni? Egyébként se lett volna semmi, mert Dylan felakarta áldozni magát.
A lány kecses mozdulatokkal megközelítette.
- Ahhoz képest elég NAGY életvágya volt az ágyban. Veled is ez a helyzet? Mit szólnál hozzá ha kiderítenénk?
Két körmét a fiú oldalába döfte.
- Te ribanc!
- Ha sokat mozogsz, gyorsabban fog szétterjedni benned a méreg.
Josh teljesen elsápadt.
- Méreg?
Zoe válaszként megvillantotta narancssárga szemeit. Daniel egyszer csak a háta mögött termett és a hajánál fogva maga felé húzta.
- Hagyd őt békén. Dylan neki köszönheti az életét.
- Hogy odavagytok érte! Menjetek és dugjátok meg egymást.
Sértődötten otthagyta a fiúkat. Dan utána akart menni, de egy valamit még mondott Joshnak.
- Jobb, hogy ez így alakult. Az ember- Basilisk barátság nagyon rövid életű tudd lenni. Üdv köztünk, testvérem.