Dylan

Néhány embernek már akkor el van rontva a napja mikor érzi, hogy fejfájással ébredt. Hőssünkel is ez történt csak hogy tudta, hogy ez a fájdalom mindig elfogja kísérni amíg a méreg a testében élősködik. Eszébe jutott, hogy csináltathatna az anyukájával kaméleon főzetet, de az sajnos nem végleges megoldás lenne. A telefonja üzenetet jelzett, a feladó Felicity.
" Szia. Szombaton én és anyu megyünk meglátogatni. A részleteket később megbeszéljük. Szeretlek."
tizenkét órája, hogy elküldte ezt neki Fel, ideje lenne válaszolni.
" Hey. Nagyon jó lenne látni téged de sajnos van pár halaszthatatlan elintéznivalóm. Kérlek addig is ne keress, majd én hívlak. Maradj csak a kisvárosban és élvezd ki a szünetet.Szeretettel: a te kis zsebhüllőd :* "

Miután ezzel megvolt vett egy forró fürdőt. Ha a feje nem lüktetne biztos még élvezte is volna, de így csak kínlódott. A hab a tortán az volt mikor kilépett a kádból, megcsúszott a vizes kövön, a fejét pedig beverte a csap szélébe. Épphogy vérzett, de attól még baromira fájt. Ideje volt valami reggeli félét enni. Pont kiakart menni, hogy vegyen szendvicset magának a büfében, amikor kinyílt a terasz ajtó. Szobatársa, Jordan volt az. Tőle szokatlan szomorú ábrázattal bámulta Dylant.

- Jó reggelt. Észre se vettem, hogy kint vagy. Szép időnk van?
- Esik, ahogy az lenni szokott ősszel. Mi lett a fejeddel?
- Inkább veled mi lett? Nagyon mélabús vagy.
Jordan leült az egyik ágy szélére egy nagy sóhaj kíséretében, Dylan követte. 
- Még mindig nem akarom elhinni... Hogy pont ő...
- Mi? Ezt sajnos nem nagyon értem.
- Tegnap éjjel holtan találták Aidant.
Megdöbbent a halálhír hallatán. Furcsának is találta tegnap éjszaka, hogy nincs a szobában.
- Őszinte részvétem. Lehet tudni a halál okát?
A szőke fiú ökölbe szorította kezét.
- Egy lyuk a mellkason. Valaki kitépte a szívét.
- Baziliszkusz!
- Az, hát! Az egész családom emiatt a retkes, rohadt faj miatt halt meg! Ideje bosszút állnom. 
Dylan is dühbe jött. Tudta már, hogy kihez fog vezetni az útja.

*************

Kanada szívében, másfél órányira Woodstowntól egy kopár területen helyezkedett el az erőmű amit Susan keresett. Előző nap már elment egy vízerőműhöz, de az valamiért kiesik a kisváros hatásköréből. A biztonsági őr a portánál egyből megállította.
- Mi célból van itt asszonyom?
- Be kell jutnom mindenképp.
- Nem lehet amíg nem tisztázza a szándékát
Az őr társa is felbukkant, a boszorkány kihasználta az alkalmat. 
- Te rohadék!
- Mi ütött beléd?

A második őrre csak úgy a semmiből óriási harag tört. Ököllel verte a társát és szórta a szitkokat.
- Szeretnéd, hogy leállítsam? Akkor add ide a mágneskártyádat. Úgy tudom, hogy ezzel bármilyen ajtón át lehet jutni itt.
Engedelmeskedett, ám Susan nem tartotta be az ígéretét. Tíz perc múlva az egész gyártelepen elszabadult a düh. Amíg mentek a bunyók, ő zavartalanul betört a főszámítógép rendszerébe.
Országos áramellátás - Woodstown- energia áramlásának a megszüntetése 
A halálos küzdelemben végül csak egy ott dolgozó maradt életben. Gyorsan levette róla az átkot mielőtt neki ugrana. 
- Jézusom. Mit csináltam? A társaim mind halottak. Ez a te műved?
- Remek következtetés. 
A gépész kártyáján Willson állt. 
- Nem vagyok gyilkos Will, épp ezért életben hagyom magát. Kitaláltam magának egy türelem játékot.
A biztonsági őrtől elvett pisztollyal minden világítást kilőtt a plafonon, csak a gép világított.
- Mit csinál, maga hibbant némber?
- Ebben a helységben megfogok idézni egy Árnylidércet. A nagy zűrzavar közepette pár városban megszüntettem az áramot. Amint a gép közelébe megy, a lidérc támadni fog. Ha elmenekül, a lidérc nem fogja követni, de bárki aki a jövőben ide be fog lépni ki lesz nyírva. 
Rögvest oda is varázsolta a kis szörnyeteget és mindent ugyanúgy elmondott neki.
- További szép napot Willson.

Felicity 

A szombat reggele abban a pillanatban tönkrement hogy, olvasta Dylan üzenetét. Jól esett volna neki ha láthatja, de a fiú visszautasította. Majdhogynem olyan mintha direkt távolságot akarna tartani. Az, hogy egy napja nem látta Crysallist már csak hab volt a tortán. Délután megszólalt az üzenetjelző hang a telóján.
" Szia. Végeztem az edzéssel. Most itt vagyunk Tysonéknál. Ha gondolod átjöhetsz. Nem fogsz sok mindenkit zavarni."

Josh üzenete jókor jött mert már úgyis ki akart egy kicsit mozdulni. A cipőjét vette amikor az anyja megszólította. 
- Hová visz utad?
- Találkozok Joshal.
- Megígérted, hogy segítesz a vacsorával.
- Csak pár óra az egész,aztán jövök. 
Annak ellenére, hogy azt gondolta senki se lesz otthon, a kocsi ugyanúgy ott állt a garázs előtt. Illedelmesen becsöngetett, majd újra és újra de senki se nyitott ajtót. Abban a pillanatban, hogy belépett egy vicsorgó farkas fej nézett vissza rá.  A lány felsikkantott. A farkas ezt hallhatóan viccesnek találta. A fej lekerült a helyéről és csak Joshua állt ott.
- Ó te jó ég. Te nem vagy százas, esküszöm. 
- Bocs de ez a trófea kiabált azért, hogy valaki felhasználja. Na gyere beljebb. A többiek mind a nappaliban voltak. Tyson a nyílvesszői hegyét élezte, elég feszültnek tűnt. Ott volt még az a lány is akivel még aznap este találkozott a Raveyardban. 
- Szia, biztos te vagy Felicity. Én Grace vagyok, a szarvas druida lány.
Tyson nem köszönt csak mélyen a gondolataiba merült.
- Mi baja van?
- Hagyjad, inkább gyere megmutatom, hogy bánok a dobókésekkel. 

Josh fél órás bemutatója lenyűgözte Felicet. Ő maga is belátta, hogy sokkal jobban áll neki ez a típusú fegyver mint a puska.
- Van egy varázslat ami csak miattad tanultam meg.
Kezét a vadász késtároló táskájára rakta.
- Mostantól, ha mind a 10 késedet elhasználtad vissza fognak termelődni hozzád.
- Aztakurva. Komolyan? Köszönöm szépen.
Felajánlotta az íjásznak is de ő visszautasította. 
- Mi a franc bajod van?
- Az éjjel valamiféle szörnyeteg megette az apámat. Egyedül maradtam ebben a kibaszott házban. 
- Részvétem. Biztos Árnyak voltak. Legalább Dylan kimarad ebből az egészből. 

Barátja neve nem tudta elkerülni Josh fülét.
- Beszéltél vele? Mikor fog haza látogatni? 
- Nem tudom. Azt írta, hogy valami dolga van, meg azt is, hogy majd ő felhív ha lesz ideje.
Roppant mód csalódottá vált. Felicityhez hasonlóan ő is abban reménykedett, hogy minél előbb visszafog jönni. Elmentek volna iszogatni és kibeszélhették volna, hogy kivel mi történt. 
- Megváltozott. A telefont se veszi föl. El akar minket kerülni?
- Látni akarod? - Tett fel egy fölösleges kérdést Grace.-
- Mindennél jobban. 
- Ha gondolod elvihetlek. Én is találkoznék ott valakivel.

Dylan

Sokadik kopogtatásra nyílt csak ki a szoba ajtaja, már kezdte azt hinni, hogy nincs is bent. Haja kócosan állt és az arca is elég nyúzott volt. Felülről egy gyűrött, fehér pólót viselt, alul meg csak egy szürke boxer takarta. 
- Jó reggelt. Minek köszönhetem a látogatást?
- Felzavartalak? 
- Ja, de nem gáz mert úgy is mostanság kelnék. Fáradj be. 
Daniel szobája nem sokban tért el a többi diák szobájától, az egyetlen különbség az az íróasztalán tornyosuló dolgozat hegyek amik mind javításra vártak.
- Beszédem van veled.
- Csak nyugodtan. Kérsz kávét?
- Kösz nem.

Dan neki állt lefőzni egy adagot, Dylan pedig azon agyalt, hogy vágjon bele. Az egyik fele még mindig el akarta hinni, hogy régi barátja ok nélkül senkit se bántana. 
- Fogsz is mondani valamit, vagy csak a seggemet bámulod?
- Szóval... Az a helyzet, hogy az éjjel találtak egy halott diákot.
- Ki az?
- Aidan Selty. Az egyik szobatársam volt. A lényeg, hogy a halál oka a szív eltulajdonítása a testből. 
- Na álljon meg a menet. Ugye, nem hiszed, hogy én voltam az?
- Nem sok Basilisket ismerek, és ha jól emlékszek te késtél is a találkozónkról. 
- Ez nevetséges, Dylan. Miért keltenék ekkora zűrzavart az iskolában ahol tanítok? Az elkövető vagy amatőr lehetett vagy pedig ez egy nagyobb tervének a része. 
- Vannak még itt olyanok mint te?
- Az egyik itt áll velem szemben, csak nem hajlandó elfogadni saját magát.
- És ez így is lesz.
Mire kimondta a fejébe újfent fájdalom lüktetett.
- De azért még ismerek jó párat, köztük olyanokat is akiket én teremtettem.
Dylan azt kívánta bárcsak rosszul hallotta volna az előzőt.
- Te? Miért csinálnál ilyet?
- Hogy ne legyek egyedül. Ők az én tanítványaim Basilisk tudományból. Értük én vállalok felelősséget. 

A nap hátralévő részében együtt lógtak odakint az utcákon. Daniel megmutatta a hősi oldalát ami kimerült annyiban, hogy megmentett egy járókelőt a zebránál egy száguldozó sofőrtől. Dylan rémisztő felfedezést tett: a kaméleon képességekből már csak annyira futja, hogy el tudja tüntetni a bal kezét. A méreg szép lassan felzabálja az eredeti énjét, és akkor valami rémség fog feltámadni.

Josh

Maga se tudta, hogy mi lepte meg jobban. A tény, hogy levetkőzött előtte egy lány anélkül, hogy bármi erőfeszítést kellett volna tennie, vagy az hogy szarvassá változott. A lényeg, hogy most teljes gőzzel Toronto felé tart Grace hátán. Nem hagyhatta ki ezt a lehetőséget, hogy újra láthassa Dylant. Indulás előtt hazaszólt Katenek, hogy ne aggódjon.
- Mond meg neki, hogy szeretem és, hogy már nagyon várjuk. Ha hazajön a kedvenc hamburgerével fogom várni és egy öleléssel. - Üzente Kate.-

Valahol félúton úgy érezte, hogy lassulnak.
- Tartsunk pihenőt?
- Nem kell, kifogom bírni. Biztos, hogy jó ötlet amit csinálsz? 
- A legjobb. Tudod: Ha a hegy nem megy Mohamedhez...
- Lehet, hogy jó oka van ezt csinálni.
- Egy okot se tudok elképzelni ahhoz, hogy a barátait elhanyagolja.

A nagyvárosban már Grace is emberi alakban kereste Joshal a kollégiumot. Időközben megéheztek és betoltak egy-egy Hot-Dogot. Ez akár egy randi is lehetett volna ha a lány is ugyanazt érezné iránta. 
- Miatta jöttél?
- Igen. Amilyen mozgalmas életet él nincs nagyon sok ideje rám. Mondjuk ez pont úgy hangzott mintha járnánk, pedig elég távol vagyunk tőle.
- Tetszik neked, ő pedig elég segghülye ahhoz, hogy ne vegye észre.
A közelben 4-5 motoros huligán beszélgetett olyan hangerővel, hogy egy kilométerre is el lehetett volna hallani.
- Egy napja kezdte csak, de én mondom félelmetes a srác! Egymás után kifektetett húsz szarházit is, kettő majdnem meg is halt. 
- Oszt hogy híjják?
- Nem tudni a rendes nevét. Kenguruként mutatkozott be. Valami retkes rízszabáló, azok mindig veszélyesek a ketrecben.
Grace egyből odament, és addig nem tágított amíg meg nem tudta, hol található ez a hely.
- Akkor gondolom te a suliba mész.
- Egy percig se gondold, hogy hagylak egyedül menni a huligánok közé.

Felicity

A délután folyamán egész Woodstownban elment az áram. Ez összességében nem okozott nagy gondot a lakosoknak egészen  addig míg be nem sötétedett. Akik tehették tartalék generátorról nyertek energiát, úgy mint Joseph Dagger is. 
- Este nyolc van és a városra teljes sötétség borult.
- Remélem Josh nincs kint. Ki tudja mikor támadnak megint azok az Árnylidércek.
- Többé már nem a mi gondunk. Nem kell aggódni miatta. 
Marylin feszülten lépett el az ablaktól.
- Kíváncsi vagyok, hogy így vélekednél akkor is ha a te fiad lenne. Arra se voltál képes, hogy elmond neki az igazat!
- Erre most nincs időnk...
- Igaza van.
Velük volt Rinen, a nagy kaszájú vadász is aki megmentette Marylin életét.
- Napfény nélkül nem halnak meg azok a dögök. Minél több fáklyával kell ellátnunk az embereket.
- Jobb ötletem van.
Beszálltak a dzsipbe három fáklyával és elindultak beszerezni UV lámpákat.

************

Felicityék még világosban tudtak vacsorázni. Velük volt Tyson is akit a lány hívott meg hozzájuk.
- Köszönöm a vacsorát, Mrs. Mayweather.
- Örülök, hogy ízlett. Bármikor átjöhetsz hozzánk, ne gubbasz egyedül abban a házban.
Mire sötét lett minden helységben gyertyák égtek. Felice azt kívánta bárcsak Dylannel lehetne, akkor kevésbé félne. Tegnap óta még mindig nem derült fény a lázadó banyára. Tyson a szőnyegen ült és valami ima félét mormolt. Ő is félt még ha erősnek is próbált mutatkozni. Az ablakon kinézve semmit se lehetett látni, csak a hold volt az egyetlen fényes dolog meg egy futó aki a fején lévő lámpával világította meg maga előtt az utat. Ő se futott sokáig...

***********

 Megan, Candice és Caroline felsorakoztak a főútra.Ott volt náluk a koporsó is hiszen költözni készülnek.
- Susan és a lánya már a helyszínen vannak. Mire odaérünk már mindent el fognak intézni.
- Remek. Akkor lássunk neki.
Pillanatok alatt mindent elleptek az Árnylidércek.

Dylan

Zoe szülinapi partyja már javában tartott mire odaért. Rengeteg diák volt ott, a zene hangosan szólt, az asztalok pedig tele voltak ételekkel. Kicsit kényelmetlenül érezte magát de megpróbált elvegyülni. A puncsos tálnál megpillantotta Danielt.
- Te, itt?
- Dylan? Nem is mondtad, hogy te is jössz. Érezd magad jól, én addig próbálok felszedni pár senoritát.

Ott is hagyta egyedül a fejfájásával. Félrevonult a vendégszobába ahol kevésbé volt hangos a zene.
- Alig ismerek valakit. Ez így szar. Felköszöntöm aztán megyek is haza.
Nem kellett sokat keresnie mert a barátnőivel épp akkor léptek be.
- Oh, hát eljöttél! Figyelem! - Szólt a többi mulatozónak- Mindenki hagyja el ezt a szobát!
Kettesben maradtak.
- Zoe, én csak azért jöttem, hogy felköszöntselek. Nincs nálam ajándék, de azért boldog szülinapot. 
A fekete lány rejtélyesen elmosolyodott. 
- Dehogynincs ajándékod, drága. Te magad vagy az.
Még mielőtt szólhatott volna a lány lekapta. 
- Zoe...Én....Ez..
- Csssh! Hagyd, hogy elöntsön a vágy.
Nem gondolkodott tovább, vissza csókolt mintha Felicity lenne az. Pikk-pakk az ágyban kötöttek ki, a ruháik szanaszét dobálva. Dylan feküdt, Zoe pedig rajta ült. Ekkor történt, hogy a lány átalakult. A testét foltokban szürke pikkelyek fedték be, a fél szeme narancs színűre váltott.
- Ez az! Dugj meg a Basilisk farkaddal!
Azonnal lelökte magáról.
- Mi a retkes élet folyik itt?! Zoe, te...
- Igen, és tudom hogy te is az vagy.
- A nagy szart! Húzok a picsába!

Felöltözött, de a lány nem hagyta menekülni.
- Ne hazudj magadnak Dylan! Ne rontsd el az estémet a gyerekes viselkedéseddel.
- Daniel teremtménye vagy?
- Igen, de én kértem ezt tőle. Ilyen hatalmat nem szabad visszautasítani.
Egy szélsebes mozdulattal nyakon szúrta a karmával.
- Mit művelsz?
- Ha egy Basiliskbe extra adag méreg kerül az egy instant start gomb.
A srác rosszul kezdte érezni magát. Olyan éles fájdalom szaggatott a fejébe, hogy felüvöltött. Zoe a telefonjával levideózta.
- Úristen! Dylan, minden oké? Mi történik veled?
Falnak tántorodott, majd ütemesen bele verte a fejét.
- Elég! Elég! Elég! Elég!! Nem vagyok szörnyeteg!!
Aznap este a kaméleon elbukott. Két gyilkos ment ki a vendégszobából, és 4 másik társukkal mindenkit felfaltak.

Felicity

Miután látta a futó halálát nem telt sok időbe, hogy betörjenek a házba. Ketten az emeletről, ketten pedig a konyhából jöttek. Fekete árnyék testűkön bármi áthatolna, csak a karmaik és fogaik voltak szilárdak. 
- Be akarnak keríteni!
- Remélem tudod, még a napfény bűbájt?
- Persze.
- Delaih!- Mondták egyszerre és a két napfény gömböt a fejük fölött egybegyúrták.
Az Árnylidércek sivítva váltak füsté. Csak az állkapcsuk és a karmaik maradtak hátra belőlük.  

Az utcára kilépve szembesültek a valós káosszal. Emberek százai futottak az életükért a vaksötétben.
- Segítenünk kell rajtuk!
- Velem mi lesz? - Kérdezte Tyson kissé tehetetlenül.
Felicity anyukája egyből intézkedett. A fiú szívére tette a kezét, majd varázsolt.
- Deliah Animus.
- Mit csináltál?
- Mentsd meg őket. Lőj ki egy nyilat.
Úgy is tett. A nyíl ívesen beleszállt egy kocsiba és aztán  nagy fényrobbanásban tőrt ki. Legalább húszat elégetett.
- Zsír.
- Figyelj rám Tyson. Amíg a jó szándék vezérel addig tudod használni a fényt a szívedben. Persze egy idő után elmúlik a varázslat szóval legyél inkább a közelünkben.
Így több értelme volt, hísz a nyílvesszők kevesebbet tudnak elraktározni, szinte egy lövés után elhasználódna a fény. Ők hárman elkezdték a tisztogatást. 

****************
Crysalis már nem bírt sokáig futni. Hiába volt fürge, a gyerek teste hamar kimerült. A város nyugati szélénél, közel a gazdag kúriához megállt. Az épület fény áradatban úszott, ám ha ez nem lenne elég még áramos kerítés is védte.

- Hülye sznobok. Ilyen helyzetben mindenkit menedék alá kéne vonniuk.
Öt perc szusszanást követően a kocsiút felől kékeszöld fény világított. Először csak a nyöszörgő hangot lehetett hallani aztán felbukkant a hang tulajdonosa is. Azt mondják azokból a lidércekből lesznek ilyen öregek akik a legmohóbbak, tehát a legtöbb lelket tartják meg maguknak.  A testük elkezd megszilárdulni, majd világító kristályok fognak kinőni különböző részeiken. Crysalis éhes volt ezért nem habozott cselekedni.

Fél óra tisztogatás után Felice egy más színű fényt vett észre. Crysalis testéből nőttek ki a kristályok amik a fényt adták. Szegény lány a kövek súlya miatt szinte csak sétálni tudott. Legalább 100-150 Árnylidérc bolyongott körülötte mint nyáj a pásztor körül. Ez a fény élteti őket, illetve teszi őket sebezhetetlenné. Sok-sok lelket köpködtek az Ásványfajzatba. Tyson három nyilat is beleeresztett a tömegbe mire végzet. 
- Alice! Mi történt?
- Én csak kíváncsi voltam milyen az íze....éhes voltam...
- Pont ez a szerencsénk. Neked köszönhetően egy fűst alatt végeztünk a kilencven százalékukkal. 
- Végre egy kis szerencsét is tudok hozni. Felicity.....Nem érzem jól magam.
Amint ezt kimondta össze is esett. 

**********

Susan és lánya betörtek a Wicca fészekbe. Gyertyák és mécsesek nyújtottak világosságot a romos épületben. Egy idősebb vörös hajú fogadta is őket.
- Előkerült az elveszett bárány? Múltkor a gyűlésen lett volna a helyed.
- Ne haragudj Roselia, de egy rokonomhoz kellet mennem. Kórházban fekszik legalább 3 hónapja.
- Tényleg? Sose említetted. 
- Ne kérdőjelezd meg anya állításait. Nyilván nem szívesen hozza ezt föl. 
Beverly dicsérő fej simogatásban részesült.  Beljebb haladva, a központi teremben legalább 15 boszorkány tanácskozott, beleértve Gertrudeot is. Rossz szemekkel méregették a megjelenő Susant.

- Bocsánat a késésért. Elmondanád miről maradtam le?
Nem valami jó kedvel de be avatta a részletekbe. Sejti, hogy van egy áruló köztük, de azt nem sejti, hogy az orra előtt áll.  Miután Beverly kiszaladt a mosdóba, felfedte magát. Olyan erős harag hullám söpört végig a szobán, hogy fél percen belül minden boszorkány egymást lövöldözte varázslatokkal. Csak a fő Wiccara, Gertrudera nem hatott az átok. Sértetlenül állt hála a maga köré vont védőpajzsnak. 
- Tudhattam volna, hogy te vagy az áruló! Hogy tehettél szert ilyen erős átokra?
- Hülye vénség. Én egyike vagyok az ősi négynek. Én vagyok Wrea, a düh boszorkánya.
Az ősi négy, közismertebb nevükön az Apokalipszis Boszorkányai már több évezrede éltek. Apjuk több értelemben is első volt: az első férfi boszorkány és egyáltalán az első létező boszorkány Elynorban. A négy nővér a következő: Wrea, Sexia a paráznaság boszorkánya, Mizeria, a téboly boszorkánya, és Desidia, a trehányság banyája.
- Végre kipucoltam ezt a szarfészket. - Mondta miután az utolsó Wicca is kilehelte a lelkét.
- Én még itt vagyok. Ölj csak meg, de akkor a különleges varázslatomnak hála velem omlik össze az épület is.
- Te rád egyébként is szükségem lesz, Gertrude. 
Egy energia kötéllel megkötözte. Nem sokkal ezután a nővérei is megérkeztek a koporsóval.

*********

Willson Edmond úgy érezte mintha csak egy borzasztó rémálomba csöppent volna. A földön végig véres tetemek hevertek. Mind olyanok voltak akikkel együtt dolgozott az erőműben. A szörnyecske a sötétben egy percre se vette le róla tekintetét, habár csak üres szemgödrei voltak. Tudta, hogy amint a géphez fordul halott ember. Mindig is nagyon nagy odaadással végezte a munkáját, számára sokat jelentett ez. Ahhoz, hogy minden ember áramhoz jusson, szörnyű tervet eszelt ki. Bőgve hívta fel szabadnapos kollegáját Charliet, aztán Henricket is. Mikor rátaláltak ő azonnal a központi géphez fordult. Eszeveszett tempóban nézte végig a Kanadai városok listáját miközben a halálsikolyokat hallgatta. Végül talált egyet. Woodstown - Energia Áramoltatása. Amint lenyomta az utolsó entert  végzett is. Az utolsó dolog amit látott életében a felé közeledő állkapcsok.