Annie 

Már két napja járta a palotát de még mindig talált  új helyeket. Számtalan folyosót végigjárt már, benézett az étkezőbe és a könyvtárba is. Próbált valamilyen menekülési útvonalat találni de mindenhol őrök álltak. A főnixek nagyon rendesek voltak vele, kapott rendszeresen enni és puha ágyban aludhatott. Akármekkora kényelemben is részesült egy része mindig visszavágyott az igazi családjához. Akit a legjobban kedvelt az Nedrick volt mert teljesen olyan volt mint a bátyja és nem csak kinézetre. Hosszú sétáját egy pihenővel szakította meg a főnix szobornál. Az egyik dajka pont ott járt.
- Azt beszélik, hogy Magnus, a legelső Főnix király testét őrzi ez a hatalmas márványszobor. 
- De miért?
- Nem tudom kedvesem. Ez csak egy szóbeszéd.
- Unatkozom.
Rajta kívül egy gyerek se volt a palotában. A felnőtt dolgok nem igazán tudták lekötni. 
-A főnix gyerekek nagyon szeretnek lávásat játszani, de ezt neked nem ajánlanám. Inkább elmesélek neked egy történetet. 
Annie lekuporodott a szobornak vetve a hátát. 

- Réges régen a Moldinus vulkánból egy óriási tűzmadár tört elő. Őt mindenki Magnusként ismertte. Ennek a Magnusnak volt egy fia és egy lánya, Magnus és Magdalena. Több évszázadokat átéltek anélkül, hogy öregedtek volna. Örökre harmincnak néztek ki és közben felépítettek egy egész királyságot. Kevesen tudják, de Magnusnak volt egy fivére is aki erő nélkül született. Mindig is féltékeny volt a testvérére, és mindig próbált keresztbe tenni neki. A negatív érzéseire felfigyelt a legősibb gonosz Diablon az Ördögsárkány.  Hatalommal ruházta fel a férfit aki nem félt használni azt. 

*****************

Nedrick számára nem volt szokatlan a húga szeszélyes természete, de ezzel most túllőtt a célon. A trónteremben idegesen járkált fel alá. Sokadjára is meg akarta próbálni észhez téríteni.
- A családja már aggódhat érte.
- Majd túlteszik magukat rajta. Ezt a lányt egyenesen Magnus küldte nekünk. Ő lesz az utódunk. 
- Már ne haragudj, de ő csak egy ember. Egy emberből nem csinálhatsz főnixet. 
Freira a trónon ült és egy pávatoll legyezővel hűsítette magát. 
- Ne aggódj kézben tartom a dolgokat. Menj szépen vissza bátyuskám az irataidhoz. 
- Hagy halljam milyen megoldás született abban a kiszámíthatatlan elmédben.
Fölkelt és az asztali gyümölcskosárból elvett egy mangót. 
- Nyilván te is tudod, hogy vannak még olyan főnixek akik gondban vannak az utódlás kérdésével. Például ott van Theodore legkisebb fia is aki a saját neméhez vonzódik. Hogy is hívják?
- Tristan.
- Pontosan. A Tristan félék most örülhetnek mert összefogok hívni egy királyi gyűlést amin az örökbefogadás lesz a téma.
- Emberekkel fertőzni a főnix vérvonalat? Kizárt dolog, hogy ebbe belemenjenek.
-Majd meglátjuk. Egyenlőre írd meg a meghívókat és küld el velük Porynt. 
Valamit motyogott az orra alatt, de engedelmeskedett. 

Dylan

Csodák csodájára volt egy normális éjszakája. Végre ki tudta magát pihenni és a szobatársainak se okozott aggodalmat. Úgy gondolta, hogy most kapott egy kis gondolkodási időt a benne élő Baziliszkusztól. Azt mondta, hogy a segítségével többet megtudhat a szüleiről.
- Ha nagyon akarja bármikor átveheti felettem az uralmat. Ha akarnám se tudnék tenni ellene. Az itteni emberek nem tudnak erről az egészről semmit. Erre nincs ellenszer. 
A látása elkezdett homályosulni és a táblán lévő egyenletek helyett csak egy számot látott leírva sokszor. 430.
- Mi az Isten? Ezt a számot láttam Jordan karján is.
Annak ellenére, hogy egy lány se ült mögötte női suttogást halott. 
- 430.430.430.430.430.4...
- ELÉG!

A tanítás félbeszakadt, mindenki őt nézte.  Kentin és Jordan is aggódva bámulta.
- Miből elég, Mr. Roberts? Még az óra felénél se járunk.
- Sajnálom. Ki mehetnék a mosdóba?
- Öt percen belül várom vissza. Mrs. Bland mi a megoldás?
- 430.
Egy pillanatra megállt az ajtóban mielőtt kiment volna. A folyosón Zoe szaladt utána. Aggódott érte ezért szó nélkül utána eredt. 
- Dylan! Várj már!
Elkapta a fiú kezét amit vastagon borított a szürke pikkely. Riadtan kapta vissza a kezét. 
- Mi a baj Dylan?
Nem fordult meg csak a földet nézte. Zoe elé állt. 
- Nincs baj csak egy kicsit fáj a fejem. - Mondta egy gyengére sikerült mosollyal az arcán.-
Ebben a pillanatban vette észre a lány a kaméleon szemeit.
- A szemeid...
- Milyenek?
- Minden bizonnyal fáradt lehetsz. Nem alszol jól mostanában?
- Hát nem igazán.

Matek óra után Dylan is kapott egy meghívót a szülinapi bulira. 
- Gyere el mindenképp. Meg akarlak ismerni. Szeretném tudni, hogy milyen is vagy valójában. 
Boldog lett mint egy kölyök karácsonykor. 

Joshua

A bal kezével erősen tartotta az íjat, a jobb karját pedig egészen az arcáig húzta. Lőtt és a tábla bal alsó sarkát találta el. 
- Bazd meg!
- Semmi baj Joshua. Legalább most már eltaláltad a táblát. - Nyugtatta Amanda.-
Mellette Tyson már a harmadik nyilat lőtte középre. 
- A barátod nagyon ügyes. Mond csak mi motivál?
- Meg kell büntetnem egy bűnöst.

Kicsivel később átváltott a dobókésekre hátha több szerencséje lesz velük. Öt kést kapott mind az ötöt középre dobta.
- Le a kalappal Josh! Gyakoroltál már valaha?
- Egy percet se. 
- Nomen est Omen.
A fiatal vadász értetlenül nézett. Amanda félrehívta a többiektől. 
- Azt hittem csak véletlen, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem. 
- Miről beszél?
- Az itteni világban volt egy ember akit úgy ismertek, hogy Robin Hood. Az igazi neve Robin Dagger volt és Xenolin erdeinek erőteljes bűnvadászaként vált ismerté. 
- Apa egyszer mondta, hogy ő ott született. Anyával ideköltöztek és világra jöttem a húgommal együtt. De apa egyáltalán nem olyan mint én. Ő csak egy hétköznapi vadász.
- Apukádnak nincsen testvére?
- De mintha említette volna.... Te jó ég. 
Josh számára aznap véget ért a gyakorlás. 

Kentin

Kihagyta a kosár edzést aznap egy fontos üzlet miatt. Fél órája volt elérni Torontó egy félreeső részére. Ha tehette volna ugrálva teszi meg az utat, de nem akarta felhívni magára a figyelmet ezért a villamost választotta.  Tíz perc késéssel ugyan, de odaért a hangszerbolt mögé. A pasi aki várta kopasz volt, a szakálla pedig vörös.
- Elhoztad?
- Fél kiló kokain, ahogy kérted.
El akarta venni, de Ken rászólt.
- Előbb lássam a pénzt!
Pénz helyett kapott egy szép kis bilincset a kezére.
- Most megvagy!
- Mi a fasz?
- Steve Allen, Torontói Rendőrség.
Jelzett a rádiójába és megjelent a rendőrkocsi. Kentin egyenesen a börtönbe tartott. A kukák mögül egy alacsony növésű emberke figyelte végig mindezt.

Felicity

Iskola után a megbeszélt helyen várta őt Alice. A kis Ásványfajzat kapucnis pulcsit húzott, hogy ne keltsen feltűnést. Éppen egy Tigrisszemet rágcsált jóízűen amikor Felice rátalált. 
- Jobb lesz ha sietel.
- Miért?
- Az átkom maga a balszerencse. Minél tovább vagyok valakivel annál jobban ráragasztom. Ezért taszítottak ki a fajtámbeliek is.

A tini boszi szíve megesett rajta. Megfogta hideg kezét és gyors tempóban az Óvoda felé vették az irányt. Gertrude azonnal tudta őket fogadni de nem igazán örült az új jövevénynek.
- Rég láttam már Ásványfajzatot. A hajtincsük fontos hozzávalója pár varázsfőzetnek. 
- Le kellene venni róla egy rontást.  Szegényke mindenkire balszerencsét hozz.
- Balszerencsét? Tényleg képes voltál ennek tudatában idehozni őt?
- Kérlek legalább mond el a módját, hogy csináljam!
A Wicca vezér gondterhelten masszírozgatta a halántékát.
- Szükség lesz egy gombára amit a holdfénye megvilágított. A többi hozzávaló már itt van.

Felicity megköszönte a segítséget. Odakint elvált a kislánytól és egyenesen hazament. Út közben kentaur barátjával találkozott. Egy másik lánnyal beszélgetett.
- Igen, mindenre szükség van ami a listán fel van írva.
- De ez rengeteg dolog, Grace. Ráadásul ebből néhányat csak az erdőben találok meg.
- Megfelelő anyagok nélkül sose lesz belőlem tökéletes druida. 
A Grace nevű lány otthagyta.
- Szia, kis boszi. Mi szél hozott?
- Hát... Lenne valami amit elhozhatnál nekem az erdőből. 

Woodstownban leszállt az éj. Susan és a lánya az utcákat járták keresve egy tökéletes helyet ahol elég sokan vannak. Mind a ketten kabátba bújtak mert az éjszakák egyre hűvösebbeké válnak ahogy közeleg a tél. 
- Pontosan mire is készülsz?
- Tudod Beverly, a boszorkányok leghűségesebb szolgái az Árny Lidércek. Hamarosan téged is megtanítalak rá, hogyan idézzél meg egyet. 
Fél térdre ereszkedett, tenyerét a földre helyezte és idegen nyelven mondott valami varázsigét. Az árnyak közül felemelkedett egy fekete, félig átlátszó testű lény. Hegyes fogai és fülei voltak, négy lábon állt, nem volt nagyobb egy Foxterriernél. Szemei szimpla feketék voltak amik nagyon érzékenyek lehettek az erős fényekre. Egy nő pont egy olyan részhez ért az utcán ahol nincs világítás és a lidérc azonnal felfalta. Még négy  másik társa is csatlakozott hozzá és az egész városban kitört a pánik. Susan nővérei is idéztek meg ilyen lényeket. Negyed óra múlva leálltak és az árnyékokon keresztül elmentek. 
- Hova mennek?
- Úgy nézz ki a város túl fényes hely nekik. Valahol máshol vernek tábort.

Wade az életéért szaladt a fák között. Már mindent beszerzett, még a gombát is, de váratlanul egy sereg Árny Lidérc lepte el az erdőt. Kentaur formában vágtatott, de a zsák amit cipelt nagyon lelassította. Egy fejére szerelt lámpa világította meg előtte az utat. Az Árnyak egyre csak gyűltek körülötte, párszor sikerült megkarmolniuk is. Egyszerűen nem tudott kikeveredni a fák közül mert minden kijáratot elzártak előle.  El kellett dobnia a zsákot, hogy rendes tempóban haladhasson. Ezeket a lidérceket csak a napfény öli meg, a rendes fény csak távol tartja őket. Wade az erdő közepéből valami nem evilági, türkizkék világítást vett észre. A fény felől olyan hangot hallott mintha egy vénember nyöszörögne. Annyira elbambult, hogy egy ágban elesett és a lidércek azon nyomban fel is falták. Miután jól laktak, az öreg lidérchez mentek aki úgy nézett ki mint egy teknős páncél nélkül. Fogatlan, szemei helyén üres gödrök. A testéből kristályok álltak ki amik türkiz fénnyel világítottak. Körbe állták és emberi lelkeket köpködtek rá, amiket a kristályok elnyeltek és fényesebben ragyogtak. Egyszerűen imádják az öreg kristályainak a fényét.

Az erdő másik végében egy magas férfi sétált. A hátára egy kasza volt szíjazva ami még mindig vörös volt a vértől. Az oldalán egy jól megpakolt táska lógott, a kezében pedig egy világító botot tartott. Ez jobb volt mint egy fáklya mert ennek a fényét a SzentJános bogarakhoz hasonló Lucius bogarak adták. A bot olyan bogyók nedvével lett bekenve amit szeretnek. A fél szemével még szoknia kellett a tájékozódást, ugyanis a kedves társa a másikat kilőtte. Hirtelen női sikolyt hallott. Önkéntelenül is a hang irányába futott. Nem volt annyira sötét, hogy ne tudja kivenni a nő helyzetét. Egy Tölgyfának simult, a lidércek körbevették. 
- Hé, ti pokolfajzatok!
Közéjük dobta a botját és úgy szét osontak mint egy riadt halraj. 
- Minden rendben?
- Igen, hála magának. Nem gondoltam volna, hogy itt is lehetnek Árnylidércek. 
- Mit keres egymaga az erdőben ilyen későn?
- A kislányomat keresem, de sehol se találom.
- Nem akarok gyászmadár lenni, de ha idáig nem lett meg akkor valószínűleg már felfalták ezek a dögök.
A nőnek nem esett jól, de be kellett látnia, hogy igaza van. 
- Jöjjön, hazakísérem. 

Dylan

Nem hagyta nyugodni, hogy Kentint ma nem látta a kosár edzésen. Tudta, hogy tudd magára vigyázni mégis valami nyugtalansággal töltötte el.  Zoe meghívásának viszont hihetetlenül örült. Volt valami szexisen titokzatos a lányban ami teljesen feltüzelte a kaméleonunkat. Akármennyire is megakarta volna szerezni a fekete lányt, a lelkiismerete egyfolytában eszébe juttatta Felicityt. 
- Szedd össze magad! Felice otthon vár téged. Egyébként se tudsz semmit róla.
Aidan kedvenc krimijét olvasta és közben egy nagy tál nápolyit zabált.
- Dyban. Bez a kebben...
- Nyeld le aztán beszélj!
- Ez a kedvenc mondatom a könyvből: "A megoldáshoz először a megoldás kulcsára van szükség."
Dylan is elolvasta. A bizonyos beszéd a könyv 430.-ik oldalán tűnt föl.

Másfél órával később Jordan is megjött az úszásáról de nem egyedül. Dylan számára megszűnt minden, csak az idegenre tudott fókuszálni. 22 éves fiatal férfi, göndör barna hajjal és Dylanéhez hasonló barna szemekkel. Valamivel izmosabb,de nem magasabb.  A neve Daniel Navarro, Dylan legjobb barátja volt Josh előtt. Még általános iskolában ismerte meg. 5 évvel idősebb tőle, de mindig olyan jól szórakoztak mintha egy korosztály lennének. Négy éve busz balesetet szenvedett, és halottnak nyilvánították mert nem került elő. Most viszont igenis ott volt és nem tudták megállni, hogy ne öleljék meg egymást.
- Négy kibaszott éve nem hallottam rólad.
- Ne haragudj Lan. Volt pár dolgom....
- Hogyhogy itt vagy?
- Latint  tanítok.
- Nem volt olyan nap, hogy ne jutottál volna eszembe. Ha nem adtam volna neked azokat a koncert jegyeket akkor nem szálltál volna fel a buszra.
- Szülinapi ajándék volt, nem? Azt illik elfogadni. Nem a te hibád, nem tudhattad, hogy mi lesz.
Hiába, hogy magasabb volt ugyanúgy összeborzolta a haját mint régen. Jól esett neki, hogy még mindig a kistesójaként gondol rá.

Tyson

A házban hatalmas kupleráj volt. Pizzás és sörös dobozok hevertek mindenfelé. A családfő trikóban és alsógatyában tespedett a tv előtt. Mióta kiengedték a sitröl egy közeli benzinkútnál dolgozik, de épphogy megtudnak élni. Nem sokáig tudta élvezni a foci meccset mert fia a tv elé állt.
- Hazajöttem.
- Húzz el a kurva tv elől mert szart se látok!
- Ne aggódj én leszek az utolsó akit látni fogsz.
Ráhelyezte a nyílvesszőt az íjra és ameddig tudta felhúzta az ideget.