Dylan

Sose gondolta volna, hogy valaha a csatornákban fog járkálni két törpével és a legjobb barátjával, de ahogy a mondás is tartja soha ne mond hogy soha. Fertelmes ürülék szag terjengett odalent, minden második sarkon egy patkány szaladt el. A kalauzaik néhányat elcsíptek úgymond ebédképen.
- Nem kértek? Nagyon finom, főleg nyersen.
A farkuknál fogva feléjük lóbálta Ulem. Josh fintorogva feltartotta a kezét.
- Mik is vagytok ti pontosan?
- Mocsári manók vagyunk kedves útitársaink. Már évszázadok óta élünk a ti csatornáitokban.
- Szerintem jobb megnevezés rátok a Wc manó.
- Mocsári!
- A Wc manó nekem is jobban tetszik. - Értett egyet Josh.-
- Még egy ilyen és a szennyvízbe lökünk titeket. Mi Elynor Boszorkánylápjaiból származunk. Annál gonoszabb helyet el se tudnák képzelni.

Egy órás barangolás után eljutottak a manók bázisára. Ez egy olyan elrejtett járatban volt amerre emberek nem szoktak járni. Legalább húszan lehettek: férfiak, nők, gyerekek és idősek.
- Milyen bájos kis házikóik vannak. Mit gondolsz Josh, miből építhették fel őket?
- Jó lenne azt gondolni, hogy sárból...
- Szarból!!
A nyers igazság a törpék vezetőjétől hangzott el. Hosszú, barna szakálla a földet súrolta az öregnek.
- Örvendek látogatók, a nevem Trágyaszakáll.
A fiúk is bemutatkoztak aztán ecsetelték a látogatásuk célját.
- Az a téglafal ott a portál. Csak is az mehet oda akinek a nyakában van a kulcs. A szigetre csak is jó szándékkal lehet belépni. Ha valami rosszat érzékel a kulcs akkor az feketére változik és az angyal a szigeten elküld. Rosszabb esetben megöl.
- Csonk nélkül be fog tudni jutni. Lan egy remek fickó. - Veregette meg a hátát.-
- Josh, kérlek menj vissza és vigyázz a nagyimra nehogy baja essen.
- Legalább előbb szabadulok szarországból.
Miután otthagyta a testében rejlő Basilisk elkezdett őrjöngeni.
- Nem fogom hagyni! Ki fogok törni innen és átveszem az uralmat! Undorodom attól a sok jó gondolattól a fejedben!
Dylan térdre esett, fejébe egy kis fájdalom kezdett beleékelődni.
- Minden rendben Kaméleon fiú?
- Persze... Csak a frontok...

Varázslatos volt a pillanat amikor a sötét, büdös csatornából a napfényes szigetre lépett ki. A zöldeskék tenger morajlott, a homokban elszórtan fellelhető volt pár kagyló és Tengeri csillag. A sziget belseje felé egy óriási, zöld dzsungel vette át a terepet. Hirtelen szárny suhogásokat hallott. Az egyik pálmafa tetejéről egy káprázatos angyal repült felé. Négy hófehér szárnnyal rendelkezett, a ruhái levelekből álltak. Haja sárga, aranyló fény. A hangja egyszerre volt fenyegető és megnyugtató.
- Üdvözöllek a Mennyei Kertben. Az én nevem Ygdrasiel.
- Az én nevem Dy...
...Dylan Roberts. Tudom, már vártam a jöttöd.
- Honnan ismersz?
- Angyal vagyok Dylan. Birtokomban áll a jövőbe látás egy kicsiny ereje.
- Kérlek szépen Ygdrasiel! Kérlek tisztíts meg a gonosztól! Üldözd ki belőlem a Basilisket.
- Kövess.
Nem lehetett volna megmondani róla, hogy férfi vagy nő-e. Úgy nézett ki mintha egyszerre mindkettő lenne. Talán ez egy ilyen angyali sajátosság. A dzsungel roskadásig volt teli olyan növényekkel és gyümölcsökkel amiket a fiú még sose látott. A végállomásuk az őserdő közepén álló fa. Az egész fán mindösszesen 5 db piros, szív alakú gyümölcs volt fellelhető.
- Ez itt a Tisztaszív Fa. Sajnos mára csak 5 termése maradt.
- Mit csinál ez a gyümölcs pontosan?
- Megtisztítja a fogyasztóját a gonosz ártalmaktól mindezt úgy, hogy fel erősitti a benned szunnyadó jóságot. Magyarul: egy eleve gonosz embert nem tud megváltoztatni.
Már épp a kezét nyújtotta volna amikor a méreg újra feltört benne.

Annie

Ha eddig nem is, most már teljesen meg volt róla győződve, hogy csupán egy fogoly. Rendesen kapott enni, puha ágyban aludhatott de még mindig rácsok vették körül mint egy vadállatot. Az őröktől sikerült megtudnia, hogy Nedricket a lenti kínzókamrában tartják fogva.
- Szegény, pedig csak segíteni akart nekem hazajutni. Lehet, hogy már örökre itt maradok.
Ettől a gondolattól elszorult a szíve.

Egyik nap furcsa dolog történt a ketrecben. Egy portál nyílt meg, amilyenen ő is keresztülment. A jövevény egy nő volt. Az őrség figyelmét sikerült magára vonnia.
- Nézzenek oda micsoda szépség repült be hozzánk.
- Hol vagyok? Mi ez a hely?
- Ez itt a "várószoba". Egy kis ideig itt kell lenned ugyanis a királynő most nem ér rá behatolókkal foglalkozni. Lefoglalja a gyűlés szervezése ami holnap lesz.
Több választ nem kapott hiába kérdezősködött. Annie jelenléte felkorbácsolta kíváncsiságát.
- Mit keres itt egy ilyen kislány mint te? Valami rosszat tettél?
- Próbáltam hazajutni a családomhoz.
A nő alig jutott szóhoz.
- Te jó Isten. A Főnixekre nem jellemző az ilyen barbár eljárás.
- Egy kivétel van. A királynő a lányaként tart itt engem.
Letérdelt elé, hogy egy szemmagasságban lehessenek.
- Amint lehetőségem nyílik beszélni fogok vele. Ki fogsz innen jutni, ígérem.

Toby

Nem akarta elhinni, hogy a sors már megint egy palotába sodorta. Haza akarta vinni Clarissát, de idegen főnixek az útját állták azzal az indokkal, hogy a területükre léptek, azaz szálltak. A nő bemenekült az erdőbe, talán már meg is találták azóta. Az őrség elfogta annak ellenére, hogy vagy százszor elmondta, hogy ki is ő. Egyből a királynőhöz vitték.
- Mondtam, hogy ne zavarjatok!
- Freyra királyné, ez a fiú becsempészett egy ember nőt a területünkre.
- Nem bujkálhat sokáig. Esetleg van neve is ennek a kis fiókának?
- Tristan Sancta Del Magnus, felség. - Hajtott fejet udvariasan.-
Freyra szigorú arca megenyhült a név hallatán.
- Theodore fia vagy? Édesapád jó barátom. Kérlek, érezd magad otthon.
Igen pontosan azt szerette volna, de nem egy nyüves palotában.
- Nem ez az én otthonom.
- Márpedig itt maradsz. Apád nem volt hajlandó elfogadni a felkérésemet ezért te fogod őt helyettesíteni a holnapi nagy eseményen. Egyébként ki az a nő?
Ez a kérdés a végén meggátolta benne, hogy tiltakozzon.
- Csak egy egyszerű nő akinek megígértem, hogy hazaviszem.
Tristan egyik erénye az őszinteség, ám ez esetben hanyagolnia kellett volna.
- Mégis miféle főnix vagy te? Hagyod, hogy egy ember úgy használjon téged mint egy lovat? Fiatalember, most azonnal velem jössz, hogy átvegyük a jogaidat mint nemes.

A fiú a nap hátralévő részét fejtágítással töltötte. Nem arról volt szó, hogy nem tudta a jogszabályokat (nagyon is tudta hisz már ezerszer átolvastatták vele kölyökként) hanem, hogy nem akart a szabályok szerint élni. Éjszaka lefekvés helyett tett egy kis kitérőt. Sikerült kiderítenie hol tartják fogva Clarissát. Bemutatkozás után az őrök simán beengedték a ketrechez.
- To..Tristan?
- De jó, hogy épségben látlak. Az a helyzet, hogy holnap még mindenképp maradnunk kell, de utána szabadon távozhatunk.
- Ezt az a dilinyós nőszemély mondta? Figyelj, lehet hogy nem fog tetszeni, de ne velem törődj hanem ezzel a kislánnyal. - Mutatott az alvó gyermekre.-
- Mért, ki ő?
- Ő is a Földre igyekszik akárcsak te. Ann Dagger a teljes neve.
Valahonnan nagyon ismerős volt neki a név. Biztos volt benne, hogy már hallotta valamikor.
- Mit tudsz még róla?
- Egy vadász család legkisebb gyermeke.
- Vadász?.... Magnus trónjára!!

Kentin

A pénzét számolgatta unaloműzésképpen. Már nem kell sok és hazatérhet Ausztráliára. Grace is segít neki természetesen. A szarvaslány mindig körülötte legyeskedett amióta csak megismerte. Ken nem hülye (annyira), tudja, hogy bejön a csajnak, de ő nem akar még egy kapcsolatot.
- Remélem még időben haza tudsz érni. A szüleid számítanak rád.
- Legfeljebb az apám. Anya lelépett, hogy élje a maga kis életét. " Egy kengurunak mindig mozgásban kell lennie"
- A fajtátok már csak ilyen... Dylanék viszont most már célegyenesbe értek.
- Jó gyerek, megérdemli a boldogságot.

Grace kiment levegőzni, valaki más viszont bejött utána.
- Itt hagytál valamit?
- Ejnye, de jól megy valakinek.
Az iskola spanyol tanára látogatta meg Kentint. Zavarában gyorsan elkezdte összepakolni a zsét.
- Jó napot Mr. Navarro. Ezeket mind én kerestem. A suli mellett eljárok....a kutyakozmetikushoz....
A tanár erőltetetten nevetett pont amennyire a mosolya is az volt.
- Alig van köztünk öt év. Kérlek nyugodtan szólíts Danielnek.
- Rendben van, Daniel.
Megengedte magának, hogy leüljön a fiú íróasztalára.
- Mi járatban? Segíthetek valamiben? Esetleg egy kávét?
- Kösz ,nem. Te ugye jóban vagy Dylan Robertsel?
- Öhm..., ja nem haragszok rá.
- Egyetlen kérdésemre válaszolj: Hol van most?
Ken még tisztán emlékezett rá, hogy barátja megkérte rá, hogy hallgasson, ezért így is tett.
- Fogalmam sincs róla.
- Valóban? De azért ezeket csak megismered, nemde?
Kezei szürke, fekete karmú Basilisk kézzé változtak.
- Megkérdezem még egyszer, és ha hazudni mersz egy pillanat alatt rémálommá változtatom az életedet. Hol van most Dylan?
- Az anyádban!

Egy erőteljes rúgással felküldte a plafonba. Futásnak eredt de alig lépett ki az ajtón már el is kapta.
- Ez az utolsó esélyed, te rohadt karategeci!
Mindkét kezét a nyaka köré szorította. A lábai szabadok voltak, ki tudott volna törni, de azzal az átalakulását kockáztatná meg.
- Jól van, te nyertél. Dylan Woodstownban van.
- Jó fiú. Látod, nem is volt olyan nehéz.
Ám mielőtt távozott volna kikapta a telefonját, és a karmaival kettészedte.
- Most nyertem.
Kentin még fél percig a nyakát dörzsölgette meg köhögött. Egyszerűen csak elővett egy másik telefont az erszényéből.
- Ne becsülj le egy karategecit.

Dylan

Az apja által létrehozott védőpajzs egyre csak gyengült. Nem a pajzs hibája, egyszerűen a Basilisk átlag feletti erejű. Dylan megszédült és beesett az aljnövényzet közé.
- Nem fogod elvenni tőlem a pillanatot amire 17 éve várok! -Hallotta a fejében a mérges hangot.-
A félelemmel együtt a fájdalom is egyre inkább nőt. Keserűség fogta el a gondolatra, hogy milyen közel járt a megváltáshoz.
- Ygdrasiel! Segíts rajtam!!
- Itt van nálam a gyümölcs, Dylan. Én már segítettem, a többi a te erődön múlik.
Görcsösen belekapaszkodott egy fa törzsébe, nyűglődve de lábra állt. A szemét továbbra se tudta kinyitni mert a fekete méreg szabályosan folyt belőle meg az orrából. Az angyal egy tölgyfa okarinán kezdett játszani. Ugyanaz a hang volt amit a fiú az emlékében is hallott.
- A láda. A kulcs. Apa nagy utat tett meg érte, hogy megszerezze.Nem hagyhatom kárba veszni.
Minden lépése olyan nehéz volt mintha mocsárban gázolna, de továbbra is követte a hangot. Mikor már elég közel ért csak ki kellett nyújtania a karját. Azonnal befalta a gyümölcsöt. Még sose érzett ilyen mézédes ízt. A szellem üvöltözve szertefoszlott, a fekete méreg pedig mind a száján keresztül távozott.
- Hogy érzed magad, Dylan?
- Megszűnt a fájdalom. Rég éreztem már ilyen könnyedén magam. Sikerült? Sikerült! Végre sikerült!
- Nagy célod van az életben. Még szükség lesz rád, ifjú kaméleon.
Odaadta neki a gyümölcs másik felét.
- Hagyd a szívedre a döntést, hogy kinek adod ezt a fél szívet.
- Köszönöm, Ygdrasiel.
A visszaút során a part közelében megpillantott pár lila színű dinnyét.
- Mik azok? Nagyon jó az illatuk.
- Cha dinnyék, kaméleonoknak való ínyencség. Megnöveli az erődet, a vitalitásodat, az állóképességedet és az intelligenciádat.
- Akkor meg is van az uzsonnám.

****************

Három kölyök szaladt az utcán az esőben. Utánuk egy kisfiú szaladt aki egy kicsit magasabb volt a korabeli fiúktól.
- Álljatok meg! Az az enyém!
Majdnem utolérte őket de beleesett egy pocsolyába. Nőtt a távolság de még látta őket tehát folytatta a futást. A patika háta mögött elvesztette a nyomot, majd hirtelen előugrottak. Ketten lefogták egy pedig boxzsáknak használta.
- Na mi a baj, Roberts? Ennyire fontos ez a toll?
- Igen. Az a dolgozatíró tollam. Adjátok vissza vagy különben...
- Vagy különben mi lesz? Lerágod a hajunkat mint egy zsiráf?
Úgy vihogtak mint a hiénák.
- Ugyan már, ez csak egy szaros íróeszköz. Ennyit ér az egész.
Földhöz vágta majd addig taposta míg szét nem repedt. Hiába kiabált Dylan nem tudta meghatni őket.
- Nézzétek! Úgy sír mint egy pisis! Majd az öklömmel befogom a száját.
- Három az egy ellen? Milyen sportszerű.
A hang egy idősebb fiútól jött. Csupán a jelenléte elég volt ahhoz, hogy megfutamítsa a kis gengsztereket.
- Daniel?
- Komolyan Lan, te mindig bajba keveredsz.
- Köszönöm, hogy megmentettél. Sokadjára...
Felsegítette barátját a vizes földről mielőtt még felfázna.
- Egy év múlva kijárom a sulit. Nem leszek midig ott, hogy megvédjelek.
Tudta jól, de nem szeretett verekedni. Ha van rá mód mindig kikerülte a balhét.
- Dan. Nagy teher vagyok a számodra?
Az idősebb fiú elcsodálkozott a kérdésen.
- Mindig meg kell, hogy védjél.
- Nincs ezzel semmi baj, elvégre a kisöcsém vagy. Csak aggódok egy kicsit, mi lesz majd veled.
Séta közben megálltak a papír-írószer boltnál.
- Na, hogy tetszik?
Az új toll amit kapott rózsaszín volt és fehéren rá volt írva, hogy BFF (Best Friends Forever).
- Ez nagyon klassz, de nem lányos egy kicsit?
- Az nem számít, attól ez még egy barátság toll. Magamnak is vettem. Ezt nem kell senkinek se látnia a suliban, ez csak a mi titkunk.

****************

Daniel komoran bámulta a tollat ami még mindig a birtokában volt. Elmélkedéséből Zoe zavarta meg.
- Itt vagyok ahogy kérted.
- Következő a feladatod: Toborozz össze egy tíz fős Basilisk sereget.
- Ezek szerint nagy zabálásra készülsz.
- Lerohanjuk Woodstownt, és szellemvárost csinálunk belőle. Senki és semmi nem veheti el tőlem az öcsémet.

****************

Dylant egy rémálomba illő jelenet fogadta a házban. Az anyja térdelve sírt, a mamája pedig kitépett szívvel feküdt egy nagy vértócsában.
- Dylan? Mégis mi a fene folyik itt? Én...én csak annyira hagytam magára, hogy fodrászhoz menjek.
Csak ők ketten voltak ott, illetve volt egy Basilisk is akinek nyoma veszett.
- Édes Istenem..... Joshua?