12 évvel ezelőtt:

Egy szekér döcögött a naplementében a kitaposott erdei úton. A madarak csicsergése mellett még az okarina  meseszép dallama harsogott a levegőben. A szekéren ketten utaztak. Aki az okarinán játszott egy igen magas férfi volt, haja és  a szakálla világosbarna. A másik utas egy ötéves kisfiú aki épp egy táblán gyakorolta a neve leírását. 
- Halcyon. Mit jelent ez a név, apa?
A hangszer elhallgatott. 
- A Halcyon egy madár amit úgy is ismernek mint a Repülő Ékszer. Mikor megszülettél anyukáddal olyan boldogak voltunk mintha egy ritka drágakövet tartanánk a karjainkban. 
A fiúnak jól esett, hogy ennyire értékes a szüleinek . Még hosszú út állt előttük míg hazaérnek. Megettek pár barackot vacsorára, hogy enyhítsenek az éhségükön. 

- Lehet, hogy ezt még korai kérdezni, de van valami terved a jövőre nézve?
- Terv?
- A kaméleonokat sok felé megbecsülik képességeik miatt. Elmehetsz egy főnix palotába is mint királyi kém, vagy csatlakozhatsz a Basilisk ellenes seregbe is. A Sentinel Gárda is egy remek cél. Ők az erdő láthatatlan őrei, akik mindig fenntartják a békét a bestiák között. 
Hal kis ideig merengett a válaszon.
- Mindegy mit csinálok. Én csak szeretnék mindenki számára hasznos lenni. Mikor rám néznek szeretném, hogy tudják, rám számíthatnak. De ez csak egy álom...
Az apa fia mellé ült és magához húzta. 
- Holnaptól már nem, fiam. Abban a ládában nyugszik a jövőd.
Egy kis, egyszerű faládikóra mutatott amit a táskájába rejtett. Az egész utazásuk célja a láda tartalmának a megszerzése volt.
- Már nem kell sokáig innod a kaméleon főzetet. Miután hazaértünk a legrövidebb időn belül indulunk a tenger felé.
Leszállt az éj, az utasok pedig mély álomba merültek. Pár óra múlva kellemetlen ébresztőben volt részük.  A szekér nem ment tovább, a kocsist pedig lefejezték. Egy rablóbanda támadt rájuk  az erdő sötétjéből. Úgy tűnt, hogy valamit keresnek a rakomány között. Az apa láthatatlanul kiütötte őket egy kivételével. Ez az egy a banda vezére volt aki kést fogott Halcyonhoz. A fiú még a kisujját se merte mozdítani. 
- Megállj, Kaméleon! Ha át adod a ládát a fiadat életben hagyom.
Nehéz szívvel de belement az alkuba. Legszívesebben utána szaladt volna de a sötét rengetegben bárhol elbújhatott. Végül egy ló hátán mentek haza.

A jelen

Dylan nem tudta kire legyen igazán mérges. A tolvajra aki egész végig titkolta kilétét és az ellenszert, vagy az apjára aki meg se próbált a tolvaj után szaladni. Ugyanakkor boldog is volt, hisz karnyújtásnyira került a megoldáshoz.
- Aznap amikor rám találtál félholtan a gombaméregtől, pontosan tudtad, hogy ki vagyok, nemde?
-  Négy hónappal azután volt, hogy kiraboltalak titeket. Felhagytam a rablással és új életet kezdtem a Földön. Mikor rád találtam úgy éreztem itt az ideje jóvá tennem az akkorit. Mivel az ellenszer miatt törlődtek az emlékeid, elvállaltam, hogy apád helyett is apád leszek.
- Miért nem használtad az ellenszert? Ha meggyógyítottál volna, nem halt volna meg az a csomó diák!
- Egész idő alatt egy normális ember voltál. Nem gondoltam volna, hogy a Kaméleon génjeid újra felélednek.
- És azzal együtt a méreg is. Mégis mihez kezdjek ezzel a fájdalommal?
- Fogadd el és hagyd, hogy az idő és a szeretteid enyhítsenek rajta.
Fényesség áradt ki az ajtónyílásból.
- Itt az ideje, hogy felébredj. Menj fiam és győzd le a benned élő sötétséget. 

Dylan végre fejfájás nélkül ébredt fel. A szobában csak Josh tartózkodott aki egy széken ülve aludt. A mobil reggel fél tízet mutatott tehát nagyjából tíz óra hosszát szundikált. Ledobta alvó szettjét (póló és gatya) és rohant is a fürdőbe nehogy barátja véletlenül felébredjen és meglássa. Mondjuk régebben,egy forró nyári estén már látták egymást ruha nélkül. Nincs mit szégyellniük egymás előtt. Fürdés után már felébresztette.
- Jó reggelt. Tényleg olyan kényelmes az a szék?
- Jó reggelt. Én csak elaludtam gondolkodás közben.
- Olyat is lehet? Taníts mester.
Josh nem tűnt olyan feldobottnak mint magas társa. Fáradtan dörzsölgette szemeit majd ment dobni egy sárgát. 
- Kettőnkről gondolkoztam, Dylan. 
- És mire jutottál?
Nem a kérdésre válaszolt.
- Pocsék egy hős vagyok ,mi? Megmentem az életed aztán megnehezítem.
- Miről beszélsz?
- Lan, most már én is Basilisk vagyok.

Toby

A palotában futótűzként terjedt a hír miszerint a fiatalabbik herceg újra látható. Tristan miután beszélgetett anyukájával felhagyott a bujkálással. Természetesen az apja is értesült róla aki tüstént megparancsolta, hogy napjában csak kétszer kaphat enni és csak a szegényesebb berendezésű szobákban tartózkodhat illetve aludhat. Nem tetszettek neki ezek a feltételek de annyira nem volt bátor, hogy elé álljon.  Egyik délutánon a könyvtárba vezető útján összefutott a bátyjával. Ösztönösen félelem fogta el amint visszaemlékezett arra, hogy régen milyen sok könnycseppet gyűjtött be tőle. A vadászok egy vagyont is képesek fizetni fél literért. Kék tunikát viselt amin narancs és vörös lángnyelvek  díszelegtek. A ruha színe kitűnően passzolt  sötét-világoskék szemeihez.  Az egyetlen tűzből készült dolog rajta egy korona ami égetően pöffeszkedett szőke hajában.  Ezzel is hirdetni akarta a többi főnixnek, hogy ő bizony király lesz a jövőben. 
- Még sose láttam ekkora lángoló pávát.
- Tudod az ilyenekért általában kifingatlak, de most jó kedvemben vagyok. Megtudtam rólad egy érdekességet ami némi bizakodásra ad okot. 
- Magnusra mondom, ilyet most hallok tőled először. 
- Találtam egy csinos nőt aki annyira oda van érted, hogy biztos volt köztetek valami. Megváltoztál vagy tán ő alakította magát férfivá egy bűbájjal? 
- Sose háltam még nővel. Talán csak álmodtad. 
- Jöjj velem öcsém. 
A palota keleti szárnyának utolsó szobájában feküdt a meztelen asszony.  Kezei durva fém bilincsekkel voltak rögzítve az ágyhoz, a szájába egy rongyos harisnyát tömött a főnix. Tristan a felismeréstől akkora sokkot kapott, hogy majdnem kiszaladt a lábaiból az erő. 

- Lángok Ura! Ez Clarissa! Mit keres ő itt? Otthon kéne lennie. 
Tilian felkuncogott.
- Úgy látom tényleg ismered őt.
- Hogy a fenébe van itt?
- Egy Skorpió hozta magával mint túszt. A sivatagban megölted a barátját és bosszút akart állni. Nos, a barátja után küldtem és nyereményként elhoztam ezt a tüneményt is. Ám egy valamit nem értek.  Nővel hálsz és gyilkolsz is, miért nem mondtad ezeket el atyánknak? Miért nem szólsz ha megváltoztál? Tán nem szeretnél normális életet élni?
- Hallgass! Én egy fikarcnyit se változtam meg!
- Ó, dehogynem csak még magadnak se mered bevallani.
Clarissához sétált, megfogta a lábait és szétfeszítette őket.
- Gyerünk Tristan, ne fogd vissza magad. Hatolj bele abba a forró, nedves nyílásba ahogy én is tettem. Hadd legyek büszke rád. 
Elfordította a fejét. A gyomra olyannyira felkavarodott, hogy kis híján a gyapjú szőnyegre hányt. Nem is a punci, sokkal inkább az ilyesfajta kiszolgáltatottság volt az amit nem tudott megemészteni. 
- Ha akarod csinálhatjuk ketten is. Testvériesen megosztoznánk rajta, utána pedig meg kell ölni.
Erre már odanézett.
- Miért?
- Alsó ajkai közé lőttem magomat. Ha életben hagyjuk kilenc hónap múlva szülni fog. Nekünk Főnixeknek fontos, hogy megtartsuk vérvonalunk tisztaságát. 

Clarissa egy olyan személy volt számára aki az előző életére emlékeztette. Arra az életre amit el akart felejteni. Erre a végső megoldás a nő kivégzése lenne? Néha még mindig eszébe jutottak azok a napok a többi bestiával. Még mindig látta maga előtt Dylan, Kentin, Felicity, Josh, Grace és a többiek arcát.

"- Tudod, mi ketten hasonlítunk egy kicsit. Mindkettőnket olyan dologért szívatnak amin nem tudunk változtatni. Mi ezekkel együtt születtünk és így vagyunk teljesek. Nem szabad elmenekülni Toby mert ezzel csak nekik kedvezel. Ki kell tartani és csak azokra az emberekre koncentrálni akik olyannak szeretnek amilyen vagy. Én is egy ilyen valaki vagyok. "

A Kaméleon ezen szavai mélyen beleivódtak a szívébe. Akármennyit agyalt rajta nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem a palota az igazi otthona. Tilian szabaddá tette a nő száját.
- Könyörögj a farkunkért szépségem.
- Mi a szarért vagy még itt Toby? Siess haza a Földre!
- Kussolj szajha!!
Elkezdte felpofozni. A fiatalabbik Főnixben elpattant egy húr, és neki ugrott fivérének. A dulakodásuknak az ágyszéle vetett véget. Tilian betört, vérző koponyával feküdt, halott szemei a mennyezetet bámulták. 

Beverly

Nagyszerű tervvel állt elő melynek kulcsfigurája az exe, Tyson Dylmoore volt. Most, hogy magába bolondította a fiút, az még a világ végére is követné. A feltámasztás éjszakáján el akarja érni, hogy a boszorkányok apja megszállja őt és akkor szert tehet egy erős szövetségesre. Addig viszont kénytelen lesz bujkálni, főleg Sexia elől akinek ellopta az átkát. Egy üres, elhagyatott házban bújtak meg ami már csak a bontásra várt. 
- Az a szeretkezés a parkolóban remek volt. Élveztem minden részét.
- Legalább már te se vagy szűz hátulról. 
- Mihez kezdünk itt? Ha úgy kívánod én azonnal ledobom a ruháimat.
- Most egy kicsit pihenj. 

Egyértelmű, hogy nem mehetett vissza az óvodába ezért az egyetlen megoldás ha az anyját hívja fel. Ő talán szereti annyira, hogy fellázadjon a nővérei ellen. Amint előszedte a mobilját egy varázslat szétrobbantotta. 
A bejáratban maga Megan Milford, azaz Sexia állt csípőre tett kézzel.
- Remélem jól kikurválkodtad magad. Ideje visszavennem ami engem illet. 
Beverlyék futásnak eredtek az ablakon át. Egészen a városszéli benzinkútig jutottak, ám ott már várta őket az ősboszorkány. 
- Áruld el nekem mihez akarsz kezdeni az átkommal?
- Ilyenekre többek között.
Kibocsátotta a mágia hullámait. Mivel egy egyszerű boszorkány úgy gondolta rajta is működni fog. Hatalmasat tévedett. 
- Te most arra akarsz ösztönözni, hogy szexeljek veled? Szerinted a saját átkom hatással tudd lenni rám? Vége a játéknak kis ribi!
Elkapta és lassanként kezdte kiszívni belőle az átkot. Tyson támadni akart de valaki más megelőzte. Sexia testét hirtelen ellepték a szarvasbogarak így csak az ereje hatvan százalékát tudta visszavenni. A távolban egy néger pasi figyelte őket.
- Marcus?
- Gyertek gyorsan a limuzinhoz!

Dylan

Barátja kijelentése mellbe vágta. Nem tudta elviselni a gondolatát se, hogy Josh úgy szenvedjen mint ő maga. Annak viszont örült, hogy ezúttal nem hallgatta el a problémáját hanem időben szólt. Azonnal indultak is a buszmegállóhoz miután szóltak Kentinéknek. Fél óra elteltével már a ház felé sétáltak.
- Üdv, újra itthon.
- Sokkal nyugisabb látogatást terveztem. Remélem nem forgattad fel nagyon a szobámat.
- Inkább a szoba forgatott fel engem. Az az ezeréves, megkövesedett  félszendvics az alsógatyák között...
- Ne firtassuk...
Csak a nagymama volt otthon aki éppen sütőt valamit a konyhában. Unokáját látva csapot papot otthagyott úgy megörült neki. Dylan gyorsan a lényegre tért.
- Ugye megvan még az a láda amit apától örököltem?
- Az a tiéd. Én még csak hozzá se nyúltam.
- És a kulcs hol van?
- Fogalmam sincs de gyere ülj le. Öntök neked teát.

Nem akart időt fecsérelni de a mamáját se akarta megsérteni. Tanácstalanul Joshra nézett.
- Nekem is jól esne egy bögre forró tea.
Kényelembe helyezték magukat az asztalnál. Egy karnyújtásnyira voltak a céltól, ráérnek egy kicsikét pihenni. Fél óra elteltével rábukkantak a ládára Dylan szobájában. Akkora volt mint egy szappan, sötétbarna fából készült a közepén pedig egy kulcslyuk tátongott ami a belevaló kulcsot várta.
- Nem törhetjük össze. Még a végén a tartalma is megsérülne. 
- Akkor mi legyen? Kezdjünk el keresgélni az egész házban?
- Add csak ide.
A vadász előhúzta egyik dobókését és óvatosan a tetejébe szúrta. A hegye semmibe se ütközött tehát a tárgy nem akkora mint a láda.  Innentől könnyűszerrel felnyitotta a tetejét. Legnagyobb meglepetésükre egy nyakláncot találtak amin egy üveglap lógott. 
- Hát ez meg? Olyan mint egy dögcédula.
- Tükröződik. Josh, van egy ötletem.
- Tényleg?
- Megpróbálok kaméleonként belenézni.
Dylan kitartóan próbálkozott egészen három órán keresztül, aztán elfogyott a türelme. Hiába van lefékezve a méreg attól még a testében van és nem hagyja a kaméleon képességeit használni. Még ha be is válna ez a módszer, Joshua továbbra is fertőzött maradna. 
- A rohadt életbe! Mit kezdjek ezzel a nyaklánccal? 
- Mutassuk meg valakinek aki ért az ilyenekhez. Mondjuk egy ékszerésznek.
- Hát persze! Kicsit se nézne hülyének ha elmondanám mit akarok kezdeni vele.
A nagyi benézett hozzájuk a kiabálás miatt. Amint meglátta a nyakláncot odasietett. 
- Azt meg hol találtad?
- A ládámban volt.
- Fiúk ez nem csak egy olcsó ékszer! Ez egy kulcs a Mennyei Kerthez. Az egész világon csak 30 db van belőle.
A srácok teljesen elképedtek a ténytől, hogy egy ilyen dolgot ismer a mama. 
- Ezt ugye nem csak valami marketingestől hallottad?
- Nem! Mióta a Földön vagyok meg lettem bízva egy különleges portál őrzésével ami lent van a csatornában. Kövessetek!
A kis csapat be ment a fürdőszobába. A nagyi a wc fölé hajolt és két nevet kezdett kiabálni.
- Windorf! Ulem!
Percekig eredménytelenül szólogatta a két alakot. Josh barátja fülébe súgott. 
- Gyakran csinál ilyet a mamád? 
- Ez számomra is újdonság.
- Ne hívjunk orvost?
- Nagymama. Gyere, nincsenek emberek a lefolyóban.
Amint ezt kimondta két manó mászott föl a wcböl. 
- Most szórakozol velem...?
- Fiúk, ők lesznek a kalauzaitok odalent.

Toby

Meredten bámulta bátyja holttestét, tudta hogy ezért még kapni fog. Jó esetben van egy óra hosszája amíg feltámad. Ez idő alatt el kell tűnnie a palotából. Egy kis tűzzel könnyedén kiszabadította Clarissát aki még mindig meg volt egy kicsit szeppenve.
- Köszönöm. Tudtam, hogy számíthatok rád.
- Bújj gyorsan az ágy alá. Szerzek neked ruhákat.
Annyira gyorsan közlekedett a folyosókon, hogy majdnem futott. A legközelebb a mosoda volt ahol 20-30 cseléd minden nap azért sürgölődött, hogy mindenki tiszta, illatos ruhákat vehessen fel. 
- Tristan úrfi mi járatban itt?
- Női ruhára van szükségem!
- Oh csak nem egy lánynak akar kedveskedni?
- Nem! Vagyis de... Gyorsan, adja már!

Kikapta a cseléd kezéből. Értetlenül néztek utána a mosodában. A szobába visszaérve a legrosszabb forgatókönyv valósult meg. Theodore király bambán bámulta a vér áztatta szőnyeget. Nem lett okosabb mikor ránézett rémült fiára.
- Tristan! Mi ez az egész, és miért van nálad női hacuka?
A fiú nagyot nyelt. Tudta, hogy ha fél csak elárulja magát de nem tehetett róla. 
- Felséges apám... Fogalmam sincs...
- Az egyik őr látta ahogy a fivéreddel erre jöttök. Hol van Tilian?
A ruhát letette az ágy mellé és úgy ült le, hogy a lábával eltakarja. Arcát tenyerébe temette.
- Bátyám felhozott egy nőt akiben kedvét lelheti. Megkért rá, hogy szerezzek ruhát mert abban is magáévá akarja tenni. A többiről fogalmam sincs.
Ez alatt Clarissa behúzta az ágy alá a ruhát ahogy a hullával is tette és elkezdett felöltözni. 
- Ez nem magyarázz semmit se! Hol a fiam és hol az a szajha? 
- Lehet csak kirepült az ablakon. Biztos, hogy jelentkezni fog még.

Ennyivel le is rázhatta volna, ám az öreg gyanakvó természete most sem nyugodott. Végig mérte a fiút alaposan, majd talált egy dühítő részletet. 
- Gratulálok. Ügyesen játszod az ártatlant. Mond csak, miért vannak vérnyomok a kezeden?
Tristannek megszaladt a pulzusszáma. 
- Kezet emeltél rá te gané?! Kezet emeltél az én büszkeségemre?! Válaszolj!!
Remegés fogta el, ami az egész testét végig rázta. Ő maga se tudta honnan de erőt vett magán.
- Tárgyként bánt azzal a nővel! Nem nézhettem tétlenül!
Theodore  gondolkodás nélkül legkisebb fiába állította a kardját.Összegörnyedt a fájdalomtól de nem halt még meg. 
Kihúzta a kardot, egy lefejezésre készült.
- Megállj!
A nő minden előretervezés nélkül felfedte magát, hogy időt nyerhessen.
- Te vagy a szajha?
- Nem tetszik ahogy viselkedik, felség. Mindkét fiát ugyanúgy kéne szeretnie.
- Én meg pont leszarom, hogy neked mi tetszik. Még egy ilyen és a fiam után foglak küldeni.
- Menj csak előre. - Szólalt meg Tris.-
Lángoló ujjaival kidöfte a király szemeit. A feje pillanatok alatt fáklyává változott. Az ablakon keresztül menekültek el.