Ameddig a szem ellátott csak homok dűnék borították a tájat. A nap pusztítóan égetett. A skorpiókon és a sivatagi rókákon kívül nem nagyon volt élőlény ami megélt volna ebben a 45 fokos hőségben. Két utazó mégis fittyet hányt az embertelen környezetre. A fiatalember viszonylag jól tűrte a hőséget, a nő viszont nehezen tartotta vele a lépést. Abszolút semmijük se volt, se teve, se víz.
- Nem bírom már.
- Pedig csak pár órája utazunk.
- Nem ide akartam jönni. A falumba akartam visszatérni, ahol felnőttem.
- Ezt úgy mondod mintha nekem fel tett szándékom lett volna a Moiri sivatagban túrázni. Valamiért a portál meghibásodott.
A fiú egyáltalán nem akart útitársat de mégse hagyhatta magára a nőt.
- Az a vadász azt mondta, hogy főnix vagy. Még sose volt szerencsém látni egyet élőben. 
- Akkor most látsz.
- Gondolom ezért bírod annyira a kánikulát. Előre repülhetnél megnézni, hogy merre van egy kisebb település. 
Tobynak semmi kedve se volt hozzá. Ha még a szárnyai hőjét is elkéne viselnie azt nem bírná ki.
- Fölösleges. A nap állásából kiolvasva pár órán belül beesteledik. Addig kel már csak kitartanod Clarissa.
- Értem. Téged, hogy hívnak főnix urasság. 
- Tob... Tristan Sancta Del Magnus.
- A Sancta családhoz tartozol? Az ő hegyük abban az erdőben van ahol az én falum is.
- Csodás...
Elynorban főnixnek lenni annyit jelent mint hogy tagja vagy egy királyi családnak. A főnixek nem a vadonban születnek és élnek hanem a maguk várkastélyában ami a hegyük tetején áll. Xenolin kontinense teljes főnix uralom alatt áll. Egész pontosan 5 hegy azaz 5 család osztotta meg maguk közt a kontinenst.

////////////////////

Dylan mindig is utálta a matematikát és ezen az új gimi se változtatott. Ezt félretéve a Brock Michigan teljesen felülmúlta a Woodstowni gimnáziumot. Már maga az épület is kétszer akkora volt dupla annyi teremmel és jóval nagyobb ebédlővel. A diákok szobái a harmadik emelettől az ötödik emeletig terjedtek ki. Külön épületszárnyban van a tornaterem és az úszoda is.
- Mr Roberts, ugye figyel?
- Hogyne tanár úr.
- Elhiszem, hogy felfoghatatlan maga kisvárosi számára, hogy itt tanulhat, de kérem ne kalandozzon el. Főleg ne az én órámon.
Miután visszafordult a táblához egy papírgalacsin repült a füzetébe. 
" Szard le. Bolhából csinál elefántot."

A feladóra nézett aki nem volt más mint Ken Grew. Levegőbe dobott neki Dylan egy likeot. Ez a -jó értelemben- bolond majd kiugrott a bőréből mikor megtudta, hogy egy osztályban fognak tanulni. Már vasárnap körbevezette mindenhol, aztán segített neki kipakolni a szobájában. Annak ellenére, hogy Dylan most szándékosan el akar mindenkit kerülni, örült neki, hogy van valaki akit ismer. Az óra után együtt mentek az utolsó óra terméhez, ami művészet történelem.

- Milyen az első benyomásod a 3.B-röl? 
- Hát még csak 5 tanórát töltöttem velük, de úgy fest, hogy idáig senki se akart beszólni nekem a magasságom miatt. 
- Naná hogy nem. Itt népszerű a kosárlabda, még saját csapatunk is van. Na meg aztán ide nem veszik fel a műveletlen barmokat.
- Ez fura pedig nem vagyok olyan jó tanuló.
- És ki a szobatársad? Hogy jössz ki vele?
- Két normálisnak tűnő srác, de nem igazán beszélgettem még velük. 
- Semmi baj, idővel majd te is megtalálod itt a helyed. Ha bármi van, én a segítségedre ugrok -azaz sietek-.

Művészettörin egy lány mellé ültették le. Csokibarna bőr, kávéfekete haj és mogyoróbarna szemek. Dylan számára ez a lány volt maga a művészet.
- Mindenki vegye elő a vonalzóját.
Hiába kereste nem találta, talán a szobájában hagyta.
- Tessék, nekem van egy tartalék.
- Köszike.
- Nem lehet könnyű év közben felzárkózni.
- Hát nem, de szerencsére a perspektíva rajzolást már vettük. 
A lány pár pillanatig fürkészte majd elmosolyodott. 
- Ha bármi problémád van tanulásilag, hozzám fordulhatsz. Nem felvágásból de én vagyok az egyik legjobb lány tanuló az osztályban.
- És van neved is, Mrs Géniusz?
- Zoe. Te pedig Dylan ha jól emlékszem.

//////////////////////

Öt nap után újra visszatért az élet az iskolába. Mindegyik padról lesúrolták a vérfoltokat ennek ellenére a diákok nem szívesen mentek vissza a régi termükbe ezért most egy újat használnak. Joshua zombi módjára hallgatta végig az órákat. Tegnap este Felicitytől kellett megtudnia, hogy a barátja otthagyta a várost. A legrosszabb, hogy még csak el se köszönt tőle. Ahogy a többi tanulótól hallotta senki se várta vissza Dylant. Nem akarnak még egyszer bajba keveredni miatta.
- Azt mondta, hogy újra normális életet élhetek. Nekem ez így nem normális! Nélküle nem.

Gondolatmenetét Tyson zavarta meg. Leült mellé, a lábait a padra tette fel.
- Mit akarsz?
- Gondoltam jól jönne egy kis társaság.
- Húzz el innen.
- Tényleg igaz, hogy Dylan elköltözött? Öregem, pedig már kezdtem megkedvelni.
Josh még csak válaszra se méltatta.
- Mi a baj? Még mindig pipa vagy, hogy lábon lőttelek? Bocsáss meg de ez volt az egyetlen esélyem, hogy kiszökhessek. Tudtam, hogy Dylan bármelyik pillanatban az iskolába érhet, én csak segíteni akartam neki.
Ami Josh lábát illeti igenis jól van mert egy szép rúgással eltüntette a széket Tyson alól. 
- Ezt nekem nem fogod beadni! Te és Dylan, a két nagy ősellenség hirtelen kibékül. Marhaság! Láttam, hogy a raktárszobában puska volt a kezedben. Ha pár perccel később érkezek meg is halhatott volna!
Dylmoore fölkelt és egyenesen a képébe hajolt a srácnak.
- Ne játszd itt a szentet Joshua. Te voltál az aki végig holtan akarta látni őt. Ami engem illet: igen megváltoztam. Rád is rád férne. 

Otthagyta de Felice ment is oda hozzá.
- Jól vagy?
- Fizikailag semmi bajom.
Kiakart menni, de a boszi visszafogta.
- Nem azért hagyott itt minket mert már nem szereti a barátait. Pont ellenkezőleg! Főleg téged szeret a legjobban, ezért se tudott elköszönni tőled. Azt mondta, hogy a jelenléte mint kaméleon veszélyt jelent a számunkra. 
- Retardált hülye! Szerinte Torontóban már megszűnik kaméleonnak lenni?
- Torontó... Ez a város már két szerettemet is elnyelte. Az egyik az apám.
Josht meglepetésként érte ez az infó. Felicity még sose beszélt az apjáról.
- Még gyerek voltam mikor a szüleim elváltak. Azóta nem is láttam apát.
- Sajnálom Felice.

//////////////////

Inkább lehetett volna palotának nevezni mintsem egyszerű várnak az építményt ahová a főnixek elvitték Anniet. A csillár, a lépcsők, az oszlopok, a padló mind-mind arany és ezüst színben csillogtak. A kislány tátott szájjal bámulta ezt a pompát. A palota közepében egy óriás márvány főnix szobor foglalt helyet. A lábánál díszes betűkkel a Magnus név szerepelt kifaragva.
- Ki az a Magnus?
-No hát kisasszony, nem tudja? Ő minden főnix Istensége. Nehéz perceinkben mind hozzá imádkozunk.
A trónteremben mindkét oldalt a falon fáklyák világítottak. 
- Hoztunk egy látogatót, úrnőnk.
- Kimehettek. 

A szolgálólányok engedelmesen sarkon fordultak.  A főnix királynő csodálatos teremtés volt. Hosszú szőke haja a derekáig ért, lenge ezüst-arany ruhája szellős volt mégis jól takart mindent.
- Az én nevem Freyra Deus Del Magnus. Mi szél hozott erre kicsi lány?
- Én csak...
- Te kis neveletlen csitri! Ha én elmondtam a nevem akkor tőled is elvárom ugyanezt!
Nagyon megrémült, de nem merte megváratni a királynét.
- An Dagger vagyok a Földről. Az erdőben voltam amikor két főnix rám talált.
- Hazugság! A főnixek hegyi erdeibe nem nyílnak portálok.
A főnixek hegyeinek a lábánál mindig nagy őrség szokott állomásozni, hogy illetéktelen ne tehesse be a lábát.
- Hogy jutottál át az őrségen? Valaki segített?
- Nem. Én csak futottam és itt teremtem.
Freyra az egyik katonájához fordult.
- Vizsgálj át mindenkit. Tudni akarom kiengedte fel a hegyre. A lányt pedig vigyétek egy arany kalitkába.
- Ne! Én csak haza akarok jutni!

/////////////////

- Magnus vesd rám tüzes tekintetedet nappal és éjjel egyaránt. Utam során adj erőt szárnyaimba, és tartsd égve a bátorság lángját a szívemben. Ha minden lángom kialudna lelkemben, újra csatlakozni fogok hozzád odafent, Oh szent madár.

Így szolt Toby, azaz Tristan imája minden nap lefekvés előtt és után. Most épp éjszaka volt és a hold meg a tábortűz adott egyedüli fényt a sivatag közepén. A levegő drasztikusan lehűlt, Clarissa egy tapodtat se mozdult a tűz mellől. 
- Még ti is imádkoztok, főnix?
- Igen nekünk is van hitünk, ember.
- Szeretem a bestiákat, de titeket nem. Ti mindig csak játsszátok az Istent.
- Ez a rendszer. Vagy megszokod vagy fellázadsz de akkor véged. Csak szólok, hogy a legelső városnál le foglak tenni és onnan elválnak útjaink.
- Remek. Nem akarok a szükségesnél több időt eltölteni egy ilyen beképzelt pulykával. Na jó éjt.

Magzatpózban összekuporodott a nő, tíz perc múlva már aludt. Tristan is követte a példáját.
- Beképzelt? Sajnos nem eléggé.
Lélekben már kezdte felkészíteni magát a pillanatra amikor újra találkozni fog apjával. A főnixszel aki megölte őt. A főnixek gyakran használják a verést nevelési célzattal hisz a sebeik úgy is begyógyulnak, ha pedig meghalnak Magnus eldönti, hogy feltámadhatnak- e vagy sem.

Másnap hajnalban egy kaktuszból készített csésze várta Clarissát. A tüskék gondosan le ledtek szedve használat előtt. 
- Meg merjem ezt inni?
- Víz van benne, nem én hugyoztam teli.
- Köszönöm.
Útnak indultak amíg nem kell fel jobban a nap. Repülhettek is volna, de a fiú azt nagyon szégyellné. Egy főnixet senki se használjon közlekedési célokra itt Elynorban. A Földön más volt a helyzet itt viszont elveszítené a tekintélyét. Az egyik dűne lejtőjén egy haldokló, tizenéves fiúra bukkantak. Lassan vette a levegőt és a szemét is alig tudta kinyitni.

- Segítsetek...Kérlek...Nem akarok meghalni.
Tristan azonnal felfedezte a karján a skorpió marás okozta sebet.
- El kell vinnünk orvoshoz!
- Neki már késő. Nagyon jó esetben is csak fél órája lehet hátra.
- Annyi épp elég idő lenne ahhoz, hogy repülve találj egy falút. 
- Mi a garancia rá, hogy nem szúr le miután meggyógyul? 
- A fene essen beléd!
Felkapta a srácot és gyalog neki vágott a sivatagnak.
- Gondolkodj már, Claris! Nem jutsz messzire!
- De én legalább teszek valamit!

Tényleg nem jutott messzire. A homok alól egy ollós kéz ragadta meg a lábát, a fiút elejtette.
- Milyen csinos kis prédát találtam.
A bestiák egy ritkább csoportjába tartoznak a rovar emberek. A skorpió aki elkapta a nőt egy nyolcvan magas, kezei ollókban végződtek, csípőjéből farok állt ki, hátát és hasát pedig erős kitin páncél védte.
- El fogok veled szórakozni mielőtt megölnélek.
- Ereszd el te csótány!
- Nem csótány, skorpió. Te talán a fiúja vagy?
Ha egy gerinctelen féreg lenne most könnyedén elrepülhetne Tristan, mégis volt benne annyi becsület, hogy megmentse az útitársát.Továbbra is tartotta magát az elvéhez miszerint egy életet se olt ki többé. Kieresztette a szárnyait és az azokból kitörő lángok egy tűzgyűrűt hoztak létre.
- Az én nevem Tristan Sancta Del Magnus, Theodor Sancta Del Magnus másodszülött fia.
A skorpión rémület lett úrrá. Remegve elengedte a foglyát. 
- Kérem, herceg úrfi kegyelmezzen rajtam. Nem akartam bántani ezt a nőt.

Tristan lassú de biztos léptekkel közeledett felé és ugyanilyen ütemben a tűzgyűrű is kezdet szűkülni körülöttük.
- Erőszakosan viselkedtél és még hazudsz is. Tudod mi vár ezért rád?
- Bocsánatot kérek! Nem leszek többé ilyen ígérem!
Egy szó se érte el a fülét csak tovább közelített.
- Egy forró késsel kivágjuk a nyelvedet aztán aranykalitkába zárunk, ahonnan csak akkor jöhetsz ki ha mindent bevallottál.  
A skorpió végső rémületében előre lendítette a farkát és keresztüldöfte a saját fejét.

////////////////////

A 406-os szoba semmivel se volt másabb mint a többi. Két helységből állt: az egyik a fürdőszoba a másik pedig a közös tér. A közös térben volt két emeletes ágy, egy íróasztal, két éjjeliszekrény, egy dohányzóasztal és egy kis hűtő. A harmadik különálló rész a terasz volt ami a távoli felhőkarcolókra nézett. Dylan a történelem könyvét nézte, de nem haladt a tanulással mert mindig az a lány jutott az eszébe.
- Felejtsd el őt! Otthon vár téged Felicicty.
- Ha nem megy akkor tarts egy kis szünetet.
Ezt a tanácsot a szobatársa adta. Ketten voltak, az egyik egy igazi sportoló a másik pedig az ellentéte.Most a dagi volt bent és épp egy nagy sajtos chipset pusztított el.
- Lehet azt fogom tenni. Vehetek?
- De csak mert szobatárs vagy.
Vett egy maréknyi chipset. Újra beállt a némaság. Dylan unatkozott, de semmiképp se akart beszélgetni, végül meggyőzte magát, hogy amíg a hüllő a kő alatt marad semmi baj sincs.

- Dylan a nevem. Dylan Roberts Woodstownbol. 
- Én pedig Aidan vagyok, Aidan Selty. A másik lakótársunk pedig a bátyám Jordan.
- Hogyhogy egy iskolába jöttetek? 
- Azért jelentkezett ide bátyó mert itt nagy úszómedence van. Az az álma, hogy egy nap profi úszóvá válhasson. Ő mondta, hogy jöjjek ide, mert így mindig meg tudd védeni azoktól akik belém kötnének.
- Jordan remek báty.
- Igen, ő sokkal jobb mint én. Sokszor úgy érzem, hogy nehezére esik neki még rám is odafigyelnie. Neked van testvéred Dylan?
Ez a kérdés instant eszébe juttatta Josht. Fájdalom nyílalt a mellkasába. 
- Vér szerint nincs. 

Az este folyamán Jordan is megjelent. Mind a hárman jobban megismerték egymást és jól szórakoztak. Lefekvéskor a testvérek egy ágyba feküdtek. Jordan fent aludt, Aidan pedig lent mert félt, hogy a fenti ágy leszakadna a 103 kilójátol. Dylan is fent aludt mert odalent a magassága miatt kényelmetlenül érezné magát. Aidan aludt el elsőnek, amit a zajos horkolása jól bizonyított.
- Én már hozzászoktam, de ha gondolod adhatok füldugót.
- Nem kell, majd megleszek valahogy.

Álmában megint a múltban járt.  Egy üres faládába bújt onnan hallgatta ki az édesanyját amint egy doktorral beszélget. 
- Asszonyom ha jól látom a hátán az egy Baziliszkusz karmolás.
- Jól látja. Hat évvel ezelőtt támadták meg a falunkat, és csak nehezen tudtuk visszaszorítani őket. 
- Nem kapott mérgezést? 
- Én sajnos nem. A támadás során várandós voltam és a mérgezést a kisfiam kapta meg. Nem volt szívem megölni, ezért kaméleon főzettel tartom életben.
- Ez sajnos nem egy végső megoldás.
- Én is tudom! Utálja de muszáj meginnia. Van egy félelmem doki. 
- Mondja csak. 
- Mi van ha egyszer immúnis lesz a teára? 
- Akkor búcsút inthet Halcyonnak.  

Dylan szörnyű fájdalomra ébredt az éjszaka közepén. A feje fájt a teste pedig lángolt a hőtől. Lezuhant az ágyból és szédelegve a fürdőszobába ment. A tükörbe nézve rémület fogta el. A szemei narancssárgára váltottak az arcán pedig szürke pikkelyek jelentek meg. A kezein kezdtek karmok megjelenni.
- Jól vagy Dylan? - Kérdezte Jordan és a fürdő felé közelített.-
Pillanatok alatt a wc elé térdelt, hogy ne láthassa az arcát.
- Nem egészen. Úgy érzem, rókáznom kell.
- Van nálam gyógyszer ha kérsz.
- Nem kell! Jobban leszek. Te csak feküdj szépen vissza.