Csak ültem a szoba közepén és a képet néztem amin Jhonyval vagyunk. Ez a rohadt hely egyre csak rohadtabb lesz. Egyre több a hulla és egyre több dolog kezdi bonyolítani a dolgokat. Nagy űr tátong most az első szobák között. A nyolcastól a hármas és a hatos kivételével mindegyik üres. Vagyis nem is...tele van vérrel. Még mindig egy csomó dolgot nem tudok. Az időm fogy és a szövetségeseimnek is vége.Miket beszélek...barátok voltak...Itt minden nap csak halál nap és rád ragad. Előbb utóbb már vágyakozva várod a sorod, mert legalább vége lesz...Kezdek bekattanni...Sürgősen ki kell jutnom innen...Nincs rendszerük. A nyolc, a hét,a kettő,az egy és a négy között semmilyen rendszer nincsen...

Hirtelen lépéseket hallok. Felém jönnek megint...Nyögéseket is követik a lépések hangját. Lassan elérnek az ajtómhoz. A fehér maszkos volt az egy zsákkal a hátán.

- Ez a mai szerencse napod....A főnök ma kegyes volt. Itt a kurvád dugd meg aztán, majd várjátok ki a sorotok...

- Ne izgulj...te előbb kerülsz sorra

- Nevet fel magabiztosan, mint aki nem is retteg a következményektől. - Dave gondoskodni fogok róla, hogy különleges bánásmódban részesülj...

- Már megkaptam, köszi, de esetleg egy pezsgő fürdőt el tudnék fogadni...

- Kapsz mellé savat amiben, majd pancsolhatsz, amíg a csontjaidról le nem rohad a húsod...

- A fejed előbb fog elválni a nyakadtól. Talán megijedtél? Olyan... sápadtan tűnsz. -

- Meglátjuk csótány...- Ezután bevágta az ajtót. -

Gyorsan "kicsomagoltam" Roset . A lába teljesen be volt kötve a kötés tiszta vér volt. Az arcán kék és lila foltok. Több helyen megmaradtak az ostor nyomai.

- Tudom...hogy hülye kérdés...de jól vagy?

- Aszem....Sikerült pár dolgot megtudnom...

- Mit? Miben sántikálsz?

- Kihallgattam őket, amíg bezártak a hús tárolóba...Dave el kell tűnnöd innen valahogy téged akarnak,nem tudom miért vagy hogyan,de téged akarnak kicsinálni lelkileg testileg...

- Erre magamtól is rájöttem....

- Az egyik neve Tony...a másik meg nem tudok róla semmit...

- Tony?!Tony meghalt előtted láttam ő volt az ötös szobában...

- Akkor lehet, hogy vissza tért..

- Ez még szerintem is faszság...

- Bocsi...csak egy kis poén.-Köhög.-

- Pihenj addig kitalálok valamit, hogy túl éljünk...

- Dave ,ik ezek a papírok?

- Jah csak koponyás játéka, ezeket küldte...

- Dave, segíts ki egy kicsit mi ez az 5 egyáltalán...

- Az semmi csak..tőlem kérdezték meg kit öljenek meg következőnek... - Ülök oda hozzá. - Én az ötöst mondtam, aki Tony volt. De nem vele végeztek először és teljesen össze kutyultak mindent...

- Dave....aszem kezdem sejteni mit tettél. Azt hinnéd, hogy valami tök bonyolult sorrend van mögötte vagy, hogy nem teljes, de most ért körbe..

- Miről beszélsz? Rose, szerintem te félre beszélsz...

- Nem tényleg nézd csak meg...A nyolcas és a hetes egymás mellet vannak az egy és a kettő is,ha össze adod őket, akkor tizenötöt kapsz. Ezt oszd el hárommal és megkapod az ötöt, ha újra hárommal osztasz, akkor hat meg három az kilenc osztva három megint három. Nah most akkor három meg hat az ugye kilenc, ha abból kivonod a négyet, vagyis engem megint megkapod az ötöt.

- De miért pont hárommal osztasz? Értem úgy jön ki és okos vagy, de miért?

- Mert három párt gyilkoltak meg. A hét-nyolc, az öt-négy és az egy-kettő és szerintem azt is tudom ki lesz a következő...

- Nah Kicsoda?

- A hármas..mert szerintem,ha elkezdesz hárommal osztani, akkor háromban a három az egy. Hatban a három az kettő. Kilencben a három az három...

- Nekem ez még mindig olyan áááh mindegy, csak ne legyen igazad... - Leülök mellé. - Emlékszek azért nem beszéltünk, mert Jhony halála után elköltöztünk.

- Jah..és sose kerestél...

- De te sem. - Néztem rá. -

- Szégyellős voltam nem akartalak zavarni. - Fordítja el a fejét. -

- Úgy látom, ezt még nem is nőtted ki. - Mosolygok. -

- Van, ami nem változik, tudod..

- Tudom..

Ahogy beszélgetünk, a hármas szobába belépet a fehér maszkos. Bezárta az ajtót és odalépet a kisfiúhoz.

- Sziaaa te só zsák!

- Szia... - Nézet félre. -

- Nos, kisfiam képzeld el, hogy olyan szerencsés vagy,hogy most veled fogok játszani.

- Te is olyan vagy, mint a másik maszkos bácsi?- Kérdeztem ijedten. -

Oooooh Nem nem nem nem. Én szeretem a gyerekeket és a fiatalokat. Velem az itt lét csupa-csupa móka. Ne félj, tőlem. Én segíteni akarok...Haza juttatlak a mamádhoz...

- Tényleg? Apu azt mondta, hogy elköltözött valahova, de te tudod hova? - Csillant fel a szeme. -

- Igen gyermekem...és nem sokára találkozhatok...

Ahogy nézte és hallgattam a beszélgetést nem akartam elhinni, hogy ez Tony...

- Én ezt nem fogom tudni végig nézni ez csak gyerek az isten szerelmére....

- Dave tudom, menj nyugodtan...

- De nem ezt nem teheti ez kegyetlenség

- Nyugi Dave... - Amíg ezen vitáztunk az álarcos is folytatta, amit elkezdett, egyre növekvő izgalommal. -

- Mond Hány éves vagy?

- Kilenc leszek pontosan.

- Oh tehát kis nyolc éves vagy. Aranyos fiú vagy nos hozok ne.. - Nem tudta befejezne a mondatát, mert a gyerek beleköhögött. -

- Khm khm. Bocsánat bácsi..

- Kicsikém, beteg vagy?

- Kicsit fáj a torkom...

- Ooooh szót se többet, hozok neked gyógyszert a raktárból...már tudom is mi kell ide. - Lihegve rohant ki az ajtón. -

Én csak néztem a képernyőt és fogtam a fejemet.

- Mindjárt kezdődik...

- Nyugi..

- Nyugi? Rose- téged is hogy elintézett pedig veled végezni sem akart. -

Majd visszatért. Valamit dugdosott a hátánál. Mindketten ismét csendben a képernyőt figyeltük.

- Visszajöttem, hoztam neked valamit. - Majd egy kis cukorkát add a kisfiúnak. - Tessék z a torok kéményseprője ez majd segít. - Nyújtja oda. -

- Nem tudom megfogni... Le kötötték a kezem...

- Oh, milyen igaz.. Bocsánat én modortalan... akkor nyisd ki a szádat és belerakom a finom cukorkát... rendben?

- Rendben van bácsi... - Nyitja ki a száját. -

- Okés készülj, itt jön a repülőőőő. - A keze egyre közelebb ért a gyerek szájához. -

- Bácsi várj, mit dugdosol a hátad mögött még?

- Én semmit sem...Nah nyisd ki a szádat és jobban leszel...

- Okés bácsi...

Az ökleimet rágva néztem, ahogy a keze egyre közelebb ér a gyerek szájához. Rose is izzadt mellettem, hogy mivel akarja megkínozni szegényt... Végül a cukorka belekerült a fiú szájába.

- Nos, ízlik?

- Igen köszönöm szépen bácsi.

- Igazán nincs mit.

- Bácsi ugye megvédesz, majd a másik gonosz bácsitól...

- Hát, persze sőt a gonosz bácsinak nem is hagyom, hogy bántson téged...

- Te olyan kedves vagy bácsi. Mond, van, játszanál velem?

- Persze,majd fogunk is, sőt nagyon jót fogunk játszani,csak még várunk egy kicsit...hidd el nekem se tetszik ez a várakozás..

- Oké..Nekem a kedvencem a fogócska. Szeretem, nagyon senki se tud elkapni engem.

- Oooh ezt nem kétlem, gondolom, nagyon gyors lehetsz.

- Igen az vagyok, lefutottam egyszer aput is mikor mentünk haza. Utána felemelt és vett nekem csokit, mert ügyes voltam.

- Apukád nagyon szerethet téged.

- Igen azt mondta én vagyok a kis kincse.

- Akkor nagyon aggódhat érted.

- Igen ő rendőr és biztos égen, földön engem keres.

- Akkor tegyünk róla, hogy megtaláljon...

- Igen az nagyon jó lenne, de bácsi miért van rajtad maszk?

- Mert én ilyen szórakoztató vagyok olyan, mint egy bohóc csak én nem festem magam, hanem maszkot húzok és nincs annyi macera vele.

- Értem bácsi, tehát akkor te egy ilyen különleges bohóc vagy.

- Igen olyasmi csak valamiért a közönségemet folyton elvesztem a műsor végére.

- De miért? Olyan kedves vagy velem is.

- Nem tudom, általában a végére nem marad életkedvük hozzám és tudod...- Kacag. -

- Áh vagyis nem szeretik az előadásodat?

- Én szeretem, a közönségem mégsem értékeli, amit csinálok....

- Pedig én kíváncsi vagyok, arra mit tudsz...Ne félj, én nem mondok rólad rosszat.

- Tényleg? Ooh ez igazán kedves tőled. Akkor szerintem kezdhetjük is a mókát.... - Kacag örülten és előhúz egy botot rajta köré tekert szöges dróttal. -