A találat bár létfontosságú szervert nem ért,mégis rendkívüli fájdalommal nyílalt belém a golyó találatának érzése.Szándékosan elnyújtani ezt az egészet teljesen abszurd,ha meg akar ölni akkor miért nem teszi meg itt és most.Hacsak...nem az a célja,hogy végezzen velem.Bár eddig is bennem volt ez a lehetőség,de csak most kezdett igazán biztossá válni,hogy nem véletlenül maradtam ilyen sokáig élve.A kést a kezemben tartva néztem Rose-ra aki a zajokra lassan kezdett magához térni.

-Mond.Mégis miért nem ölsz meg engem és Rose-t egyszerűen?Mi az ami meggátol abban,hogy befejezd amit elkezdtél?

-Ez egy játék. Egy játék ami igazán furcsa és egyedi.Nem azért,mert új.Azért,mert nem győzhetsz.Lehet siker élményed.Érezheted azt,hogy nyertem,de a végén akkor is én fogok nevetni...mindegy mit teszel.

-Nem értelek.Még te sem nyertél.Nem értem miért jó,hogy elhúzod azt amit...-Itt egy pillanatra megálltam.Talán csak a szenvedéseinket akarja minél tovább húzni.Vagy csak a saját szórakozást.Mindegy melyik mindenképpen borzalmas és undorító.-Tehát csak elnyújtod,hogy minél tovább szenvedjünk?!

-Nem.Bármit is kérdezel.A válasz mindig nem lesz.Nem akarom,hogy szenvedjetek.Csak szórakozok.És engem ez szórakoztat tehát ezt csinálom.Ez olyan,mint a vadászat.Nem mindenki számára egy kellemes hobbi.-Rántja meg a vállát és közeledni kezd.-Meg a hurok,már olyannyira szorult a nyakad körül,hogy sokáig nem lenne érdemes húzni már.

-Miért szorulna?Nem tűnt fel.-Mondtam komoly arcot vágva.-Van még egy késem.Még bármi lehet ebből.-Persze nem igazán hittem,hogy egyedül képes lehetek ilyen erőfölénnyel legyőzni.

-Még reménykedsz?Ez aranyos.-Megállt előttem.-Mond,hogy szeretnél meghalni?

-Lehetőleg nem most.-A késsel rátámadtam.Ilyen közelről csak betalálok és fontos szervet érhetek.-Egyszerűen felfogta az szúrásom a kezével és egy hatalmas ökölcsapás kíséretével repültem a közeli falhoz.Ijedtem még kicsit meg is hátráltam.-

-Mutass kérlek végre valami újat.Olyasmit amire ne számítanék tőled.Kiderült,hogy okos kölyök vagy.Az olyanok mindig kitalálnak egy mentő ötletet.Neked mi az?

-Tudod...az a vicces,hogy azt hiszed,hogy ez a maszk és a sok előny amit adsz magadnak segíthet,hogy legyőzz.Talán igaz is.Sikerült és remekül csináltad,de...Az a kis készülék nem igazi ami Rose mellkasán van.Ha megakartátok volna ölni olyan szörnyet csináltok belőle,mint Robertből.

-Sajnos szerettem volna,de pillanatnyilag ez sokkal izgalmasabbnak tűnt,de mond biztosan vagy benne,hogy nem igazi?Tévedhetsz is és akkor komoly árat fizetnél.

-Biztosan,ha igazi lenne nem kellene neked egy fegyver sem,hogy védekezz.Ahogy a színjáték is a pengékről a szívben.Nem az volt a terv,hogy végezzetek velem.Lehet,hogy a szórakozás miatt űztétek ezt az egészet,de biztos vagyok benne,ha a halálomat akartátok volna.Már halott lennék...

-Hmmm...érdekes és merész kijelentések szép sorozata.Akkor ezek szerint gyáva lennék?-Majd a lábával az enyémre taposott.-Tudod lehet,hogy bebiztosítsam a biztos sikeremet,néha jobb számolni a lehetetlennel is.

A lépésre hangosan felkiáltott.Hallani lehetett ahogyan a bokacsontom egy hatalmasat roppant.A fájdalmon kívül nem sok dolog tudott foglalkoztatni.A szemem sarkából Rose-t igyekeztem figyelni.Nem tudom még mennyi van hátra,de a csipességek tényleg egyre szaporábbak lettek.Több ízből vérezve,fegyvertelenül feküdni,miközben farkas szemet nézel egy gyilkossal nem igazán megnyugtató érzés.

-Tudod mindig is úgy voltam vele,hogy akiknek bukniuk kell azok el is fognak ...-Mormogtam fájdalmasan.-Éppen ezért gondolom,hogyha meg is halok...nem fogjátok megúszni ezt büntetlenül.

-Nos ebben biztosan igazad is van,de megkockáztatom,hogy nem is kell.-Lépett még közelebb és a vállamra rakta a lábát.Közelebb hajolt és,mintha csak a szemembe nézett volna vizslatott.-Viszont nem én vagyok az akinek meg kell fizetnie.Szerintem te is tud...

    Bár az a mondat amit be akart volna fejezni tudtam,hogyan ért volna véget a kés ami Rose lábánál ért földet elégnek tűnt,hogy kivágja magát és arrébb tudja taszítani tőlem.A furcsa szerkezet a mellkasán még mindig csipogott.A hangok közt pedig egyre kevesebb és kevesebb szünet volt.Amikor egy pillanatra sikerült észhez térnie megfogta a kezemet és elkezdett felhúzni.

-Gyere mennünk kell még mielőtt,megint elkap.-Ráncigált tovább amíg nem sikerült a vállára tennie.-

-Mi lesz azzal az izével a mellkasodon?Tudod,ha lej...-Egyből vágta rá a választ.-

-Igazad volt.Ez csak kamu ennél sokkal gonoszabb dolgok vannak itt.El kell innen tűnnünk azonnal!-Kicsit meglepett ez az erős reakció.Mi lehet még ennél is betegebb és elvontam?Sikerült kiérnünk a szobából,de visszanézve nem is nagyon üldöztek minket.Mintha nem is érdekelné a dolog.

-Mégis mi lehet ennél is borzalmasabb?Még egy örült sorozatgyilkos?-Kicsit keserédesen nevettem ezen,remélve,hogy nem akar elkezdeni bólogatni.A nagy rohanás közben a furcsa csipogó szerkezet is leoldott.Piros folyadék fröccsent szét Rose mellkasán,majd magától le is vált róla.Közben megálltunk az egyik szobában is.Abban ahol a játszóteres területet rakták össze.-

-Hogy mi?Én láttam Dave...a szemébe néztem...tudod milyen érzés volt látni azt a sötétséget?Azt a gonoszságot ami abban az izében van?Az a valami nem ember.Nem tudom micsoda,de nem akarok megint azzal a döggel egy légtérben maradni...-leült egy padra és összekuporodva kezdett motyogni valamit.-Nem akarom...nem akarom...

-De mégis mit láttál?Mi az ami...ennyire a frászt tudta rád hozni?-Ültem le mellé.-Figyelj én szívesen segítek,de ki kéne érnünk innen mielőtt beér minket a mi kedves vendéglátónk.

-Micsoda?Egy szörnyeteg.Nem tudom milyen.Annyira emlékszek,hogy kicsi,vékony és teljesen sötét a szeme.Olyan,mint valami üres fekete üveggolyó...A kezei...Nem tudom sok valami áll ki a hátából vagy talán nem is onnan...még a hangját is hallottam.Vékony és kicsinyes volt...Azt mondta nekem amikor a szemembe nézett,hogy a játéka csak most kezdődik...

-Az ő játéka?Nem lehet,hogy csak?-Megint a szavamba vágott.-

-Nem nem képzelődtem,nem hallucináltam semmi ilyesmi.Teljesen józan voltam!Az a valami akar valamit és leginkább tőled Dave. Az a valami nem ember Dave...-Rakta a fejét a kezeibe és kicsit zokogni is kezdett.-Az a valami nem ember....

-Akkor...akkor mégis mi?-nyeltem egyet és közben a szobát vizslattam.Abból az útból ahova igyekeznünk kellett volna,halk lépteket kezdtünk hallani.A másik irány teljesen csendes volt,mintha nem is jártunk volna arra.-Szerintem...most sikeresen körbe lettünk véve.-Álltam fel nehezen megfogva a vállát.-

-Dave...én nem akarok meghalni....

-Nem fogsz megígérem...,de az sem biztos,hogy az jön amit láttál.Az sem biztos,hogy ellenség...

-De az sem biztos,hogy barát...

   Itt az eszembe jutott,hogy a többiek elindultak a kijárat felé.Ahogy az is,hogy utánam jöttek.Rég itt kellene lenniük már.Vajon mi lett velük?Vajon...ők is találkoztak azzal az izével...