A szobában ültem egyedül.A székemhez semmilyen fajta eszközzel nem voltam rögzítve szabadon mozoghattam.A széken kívül a már jól ismert régi TV volt a szobában amin éppen semmi nem ment csak egy üres csatorna.Az ajtó zárva volt így csak lassan tudtam sétálni körbe-körbe.A szoba sarkaiban rengeteg "maradvány" volt amit az előző "gazdák" hagyhattak itt.Nem kellett sok idő nagyjából pár perc és a TV bekapcsolt.Egy teljesen sötét fekete képernyő volt csak.Egy lámpa felvillant és a szoba közepét bevilágította.Egy gyerek ült ott.Tekintette és az arca is meredtem bámulta a földet.Egy furcsa sikolyszerűség után elkezdett lassan a felegyenesedni.A bőre fakó volt és tele volt sebekkel.A fején lévő haja erősen megtépázott volt. Vágások díszítették a kezét,némelyik olyan friss volt,hogy még apróbb vércseppek csúszdáztak a kezén lefele a földhöz az ujjain keresztül. Mielőtt teljesen kiegyenesedni megállt és mély levegőt vett.

-Mond Dave szerinted miért vagy itt?

 Hangzott el a kérdés,de válaszolni nem igazán tudtam volna rá.Sok borzalom történt itt.Sejtések sorozata ugyan rendelkezésre állt,de biztosat sosem mertem kijelenteni.

-Nos elmondom neked.Elmondom,de nem most.Személytelen lenne így.Nem lenne mókás.Keresd mindig a szórakozást.Ez a mottóm.Mond csak te most mit keresel?

 A mondta után egy hirtelen bevillanó kép kúszott be a képernyőre.Egy sír volt amit teljesen kiástak.

-Tudod szép dolog megbékélni.Ezt a sírt...ezt a lelket mégsem hagyták nyugodni.Mond csak a testvéredet mikor látogattad meg utoljára?Én tudom a temetést leszámítva soha.Bűntudat vagy csak félelem?

  Kezdet elfogni egy kellemetlen érzés.Nehezebben vettem levegőt és a vállam is egyre nehezebb lett.A felvételen hirtelen egy hatalmas koccanás,majd kisebb kiabálás lett úrrá.A gyerek a kis székben a hang irányába nézett,majd a TV lekapcsolt.Csend vonult végén a szobán és csak fal vakolatának halk bomladozása hallatszott.Újabb percek teltek el és az ajtóm kinyílt.Meglepetten indultam a kijárat fele.Mindenki más ajtaja szintén nyitva állt.Mindenki lassan,félve lépet elő saját cellájából.Egy valaki mégis hiányzott.

-Hol van Brenda?-Szólt fel gyorsan Sally,majd az egyetlen cellához rohant amelynek ajtaja mellett nem állt ember.Félve bekukucskált,majd a falnak dőlt és felkiáltott.Gyorsan oda futottam hozzá aztán benéztem a szobába is. Brenda kezében volt egy pisztoly.A széke körül pedig a feje és az agyvelejének darabjai.Minden bizonnyal öngyilkos lett...

-Basszameg...-Mormogtam magamban.-

-De...mégis miért...?-Értetlenkedett Sally.

-Szerintem sejtem.-Majd felálltam és a Tv-hez mentem.Kicsit megcsapkodtam,majd visszatért a kép.A TV-ben két teljesen lefogyott gyerek képe jelent meg.A kezükben egy tábla volt "Anya miért nem szeretsz felirattal?".A gyerekek túl kicsik voltak,hogy ezt le tudják írni...Biztosan Skull keze van ebben is...-A gyerekei éhen haltak vagy valami hasonló.Gondolom nem bírta ezt már ki és inkább feladta....-Sally a kezét a szájához tette.-

-Úristen...ez borzalmas...-Fakadt ki Sally. Még pár könnycseppet is elejtett.-

-Az...de már megszokhattad volna.Ez egy ilyen hely...egy örült cirkusz...Lassan hozzá kéne szoknod az emberek halálához.-Mondtam,majd elindultam a folyosó végére. Joshua hátulról elkapta a vállam és csak ennyit mondott:

-Dave értem én,hogy neked lassan már nem nagy kunszt,ha emberek halnak meg,de neki igen.Légy tekintettel rá.Lehet,hogy egyszer az életedet köszönheted neki itt.

-Joshua kiengedtek minket.Ok nélkül ezt nem teszik meg,sőt eddig ilyen szabadon nem is mozoghattunk.Ez annyit tesz,hogy lassan közeledik a végjáték.Nem azért jutottam el eddig,hogy most meghátráljak.

-Én ezt értem Dave,de nem csak te akarsz kijutni.Remek embernek tartalak,de kérlek légy figyelmes a többiekre is.

-Jól van...Csak ne álljanak az utamba.

-Az utadba?

-Skull elvette tőlem a barátaim.Elvette tőlem Rose-t aki kiállt mellettem. Sophie-t is megölték és akkor sem tudtam tenni érte semmit.Elegem van a tétlenségből és a kiszolgáltatottságból. Meg akarom bosszulni őket.Lassan már csak ez marad nekem...

-A bosszú nem old meg semmit...

-Szerinted én nem tudom?

-Akkor mégis minek ez az egész?Ha megteszed nem leszel különb náluk.-Sóhajtót Joshua.-

-Magam sem tudom.Most úgy érzem ez segítene nekem.

-Szerintem csak rontana a helyzeteden.Kezdek attól félni,hogy ez a hely megőrjített...

-Egy örült helyen még a legnormálisabbakat is elragadja a mélység nem?Mivan az unokáddal?Nem akarod megbosszulni?Megtorolni?

-Meg akartam...de akkor rossz példát mutatnék neki,szóval inkább túlélem ezt az egészet és méltóan megsiratom utána.

-Hogy mutathatsz egy rossz példát egy halo...-Mikor megláttam,hogy Joshua szemeiből könnycseppek törnek elő rájöttem,hogy most én vagyok a rossz fiú...-Joshua...sajnálom nem gondoltam át.

-Nem...semmi gond Dave. Megértem ahogy érzel.Fiatal vagy és gőgös.Neked hagyom a bosszú részét.Nekem már csak az maradt,hogy megtaláljam és méltó módon elbúcsúzzak tőle...Nekem ebből az egész "játékból" már csak ez maradt...Persze,ha ezt lehet játéknak nevezni...

-Azoknak az akiknek csak sakkbábu vagy...

-Szerintem inkább induljunk el addig amíg még nem találjuk magunkat megint ketrecekben...-Lépett oda hozzánk Katy.-Nem bírok már tovább itt maradni...Most hogy van lehetőségünk lelépni akkor használjuk ki...

-Egyetértek.-Helyeselt Lola.-Lehet,hogy még pár csapda várhat ránk,de muszáj megpróbálni.

-Ez nem kérdés!-Vágtam rá.-Szerintem induljunk is el lassan.Ki tudja mikre vetemednek ezek az örültek...-Odaléptem Sallyhez.-Ne haragudj.-nyújtottam a kezem.-

-Semmi baj...igazad volt...legalábbis részben...-Motyogta.-

-Atól,hogy igazam van akkor sem kéne így bánom veled vagy bárkivel itt.-Mondtam és felsegítettem.-

-Akkor lehetőleg induljunk el és több áldozatunk lehetőleg ne legyen már...-Mondta Joshua és elindult a folyosó vége felé.

   Ahogy végighaladtunk a végtelennek szobák során mindegyikben hullaszag terjedt.Egyik sem volt kitakarítva minden ott volt hagyva.Sokakra még rám is rám tört a rosszul lét egyik-másik látványtól.Furcsa volt,hogy ilyen nagy a csend.Szabadon mászkálhatunk és mégsem történik semmi.Mintha eleve ezt akarnánk...mintha eleve ez lett volna a szándékuk,de ha a végén idáig elmentek mire fel az a sok gyilkolás az elején...Nekik miért nem adtak esélyt?Ilyen és ehhez hasonló kérdéseken töprengtem amikor végre elértük az ajtót.Nem volt rajta se cetli,se utasítás se semmi más hasonló.Jó előjelnek tűnt. Joshua megragadt a kilincset és lassú óvatos mozdulattal kinyitotta azt.Mindenki kicsit félve tekingetett be a szobába,de egy teljesen normális szoba volt.Két másik szobára nyílt az egész.Nem volt eltúlozva.Csak egy emeletes ágy volt és egy szekrény.Óvatosan mindenki becsordogált a szobába az ajtót bezárva magunk után.Körbe néztünk és mindenki azonnal a cetlit vagy az üzenetet kezdte keresni.Senki nem mert addig máshoz nyúlni...Nem találtunk semmit.Nem akartunk szétválni ezért a két másik ajtót is megnéztük.Az egyik egy mellékhelységbe vezetett a másik egy újabb folyosóra nyílt.A folyosó legelején egy kis szálon logót egy kis piros cetli.Mind tudtok,hogy ez fontos lesz,ahogy azt is,hogy csapda is lehet.A cetlit nem letéptük,csak megfordítottuk.Egy mondat volt csak rajta:"Repetitio et mater studiorum"...