Vajon az emberi elme,meddig bírja elviselni a folytonos bezártságot?A folytonos félelmet?A folytonos halál látványát?Szerintem se sokáig...Joshuaék a szobába mentek és egy csattanást hallottam. A csapda bezárult.Nem voltam kíváncsi milyen elborult üzenetet kaptunk,főleg,ha megint leginkább nekem van címezve...Hiába nem akartam tudni,mi áll rajta úgyis meg fogom...Meg kell tudnom,de nem azért,mert annyira akarom...

-Dave...

-Lola szia mond csak nyugodtan.-Mondtam mosolyogva.-

-Ezt neked is látnod kéne...-Nyújtja felém a cetlit.Elvetem tőle és megnéztem mi áll rajta.-

-"A játék véget ért.Gratulálok nektek.Ti vagytok azok akiknél végre bekeményíthetünk." Ez mégis mit jelentsen?

-Nem tudom,de az ajtó is kinyílt közben.Egy sötét szoba van ott.Nem látni be teljesen. Gregory,Joshua és Samuel már előre mentek.

-Értelek...Nekem is velük kéne mennem nem?

-Szerintem eleget tettél értünk...vagyis...

-Eleget?

-Nem úgy értettem...csak engem zavar,hogy folyton te húztál ki minket a bajból...

-Kihúzni a bajból?Akárhányszor átmentünk egy szobán valaki meghalt!Szerintem korántsem tettem eleget...Akkor Rose vagy Robbert még itt lenne...

-Oh...ne haragudj,hogy szóba hoztam...

-Neki dőltem a falhoz,majd egy kis szünet után folytattam.-Ha kihúztam volna bárkit is bajból...most senki nem lenne halott...

-Nem a te lelkeden szárad a haláluk...És innét senkién sem...Senki sem az a gyilkos fajta innét...Még Gregory sem...Mindenki megvadult kicsit a helyzet miatt,de véletlen sem a te hibád...Azok a felelősek akik most kamerákon néznek minket és nevetnek a markukba...

-Talán igazad van...-Mély levegőt veszek.-Kösz..ez segített picit...

-Semmiség Dave...egy csapat vagyunk.Idebent és,majd odakint is...Rendben?-Mosolygott mintha semmi baj nem lenne.-

-Rendben megbeszéltük.-Nevettem egy kicsit.-

-DAVE!-Hallottam egy kiáltást.-Gyere már ide és ezt nézd meg basszameg!!-Gregory volt.-

-Mi az mi történt?!

-Hát hallod bazdki! Egy megterített asztal van odabent!Rajta mindenféle hússal és kajával!!

-Most csak szopatsz?!

-Nem miért szopatnálak ilyennel egy ilyen helyen csezdmeg?!-Nevet kicsit.-Gyere és egyél a többiek megvárnak minket!

-Rendben sietek is.Úgyis kezdtem megéhezni.-Derültem fel kicsit.-Lola?

-Én is csatlakozom ha nem gond.-Mondta mosolyogva.-

    Bementünk és tényleg egy terülj-terülj asztalkám fogadott minket rajta többfajta hússal.Meglepő és kissé abszurd látvány volt egy ilyen helyen...Mindenki leült.Páran asztali áldást mondtak és utána elkezdtünk enni.Én mellettem Lola és Joshua ült.-

-Te Dave ez amúgy milyen hús?-Kérdezte Lola.-

-Nem tudom.Biztos valami egzotikus dolog.Ilyet még nem ettem...,de kifejezetten finom...

-Szerintem ez valami bárányféle lehet.-Mondta Joshua.- Eléggé rágós néhol..

-Az,de van itt minden.Még steak is.Ki hitte volna,hogy ezek tudnak főzni...

-Lehet valami szakács duo akik megbolondultak...-Kacagott kicsit Joshua.-

-Meglehet...-Mosolyogtam.-

-Dave.Adnál nekem abból a guszti salátából ott melletted?-Kérdezte ismét Lola.-

-Persze tessék csak.-nyújtottam oda.-

-Köszi.Amúgy Dave...szerinted lesz desszert is?

-Gondolom...Ha márt ilyen nagy dobra verték az egészet lennie kell valaminek még a tarsolyukban.

-Te Dave. Szerinted ez után is várnak ránk még ilyesfajta meglepetések?

-Nem reménykedek ugyan benne,de ez meg kell hagyni kifejezetten kielégítő.

-Amúgy gondolkoztatok azon,hogy honét telhetett nekik ilyen sok húsra?

-Vagy egyáltalán egy ilyen épület komplexumra?Az nem furcsább?-Válaszoltam vissza Lola-nak.-

-Hmm most,hogy mondod...mindkettő eléggé furcsa...

-Szerintem...én inkább nem eszek többet....

-Dave...Remélem...nem arra gondolsz amire gondolom,hogy gondolsz?

-Mi van...ha ez a hús nekik ingyen volt?De...éppen erre gondolok...

-Dave...ugye most nem?-Nézet rám Lola könnyes szemekkel.-

     Felálltam,hogy elmondjam mindenkinek,de mikor  a széket arrébb löktem valami kattant egyet és egy csapóajtóból a "maradék" az asztal közepére hullott.Leginkább a fejek,levágott női mellek és az összetéveszthetetlen emberi testdarabok.Mindenki elkezdett sikítozni...Rengetegen azonnal kihányták amit eddig megettek...Rászedtek minket...Direkt éheztetek,hogy utána a sok hús láttán azonnal rávessük magunkat...Egyértelmű volt.Ember húst ettünk.Akarva akaratlanul is...De ez történt. A falhoz mentem és a fejemet neki döntöttem. Alig bírtam vissza tartani,hogy ne hányak össze mindent.Lola oda cammogót hozzám a kezét a szájánál tartva.

-Dave...ez olyan gusztustalan...

-Nekem mondod...-Nyeltem egyet.-Olyan borzasztó bűntudatom lett...megettük a barátainkat...és még ízlettek is....-Vertem a kezem a falhoz.-

-Ne is mond...olyan éhesek voltunk...,hogy bele sem gondoltunk...Ha belegondolok...rám tör a sikíthatnék...

-Soha többé...nem fogok steaket enni...

-Én hús közelébe sem megyek többet...ezek után...

   Miközben mindenki hányt ködösödőt és próbálta kitisztítani a gyomrát egy kicsi régi tv gurult be a szobába.Hangyafoci ment rajta miközben a kerekes tálcán a szoba közepe fele haladt.Mikor megállt a kép kezdet egyre tisztább lenni,majd megjelent a képernyőn White.

-Szép jó napot.Remélem ízlett nektek a főztöm.-Kacag egy kicsit.- Mindent beleadtam,hogy a legfinomabb legyen...ha értitek mire gondolok...-Ismételten kacag egyet.

-Szörnyeteg!-Lépet oda Sally. Majd a többiek is hasonló jelzőkkel illetve léptek mellé.-

-Ilyet sem kaptam még a kosztomra szóval köszönöm szépen.De most sajnos nem kedveskedni jöttem hozzátok...

-Mit akarsz most tőlünk?!-Rivallt rá Gregory.-

-Mint látjátok vagyis remélem feltűnt nektek.Hogy nem igazán akartok pusztulni.Ez engem,de Skullt még jobban elszomorítja.hiszen annyit dolgoztunk ezért értetek...De szerencsére semmi baj.A kis szabadulós játékunk lassan a végéhez közeledik...

-Ezt mégis,hogy érted?-Léptem elő.-

-Idő szűkében vagyunk ezért fel kell gyorsítanunk kicsit az eseményeket.Mostantól akárhány ember meghalhat egy-egy szobában.Még mielőtt felháborodnátok nekem jó hírem is van nektek.Ennek a készüléknek a belsejében egy kis ajándékot rejtettünk el nektek.Remélhetőleg kedvetekre fog válni...-Kacag ismét.Majd kikapcsolt a TV és a hátulja a semmiből lepattant.Megnéztük,mi lehet benne.Egy kis papíros volt láthatóan csapdák nélkül.Mikor ez Gregory fülébe jutott azonnal félre lökött mindenkit,hogy kivegye a fecnit.Benyúlt,majd felkiáltott.

-Basszameg! valami elkapta a kezemet!-Egy éles hang,egy kattanás hallatszott.Ezután egy halk pittyegés indult el...

-Mindenki hátra!

- Ne hagyjatok már itt a kurva anyátokat!!!SZEDJETEK KI!-Elkezdte össze vissza dobálni,rángatni a kezét,de nem jött ki belőle,sőt a felszolgáló kocsit sem hagyta el.A kocsi felborult magával húzva Gregoryt.

-A papír szükség van rá!-Szólalt fel Joshua.-

-Inkább engem szednétek ki ti faszfejek!

-Mindjárt rajtad is segítünk!

-A faszt fogtok!Az a kibaszott kis fecni fontosabb nálam mi? Tudjátok mit akkor,ha már meg kell döglenem egy szaros kis papíros miatt.-Feláll és elkezd a többiek felé menni.-Akkor viszek magammal még pár embert....

-Maradj ott! ne csinálj hülyeséget!-Rivallt rá Joshua.-

-Pszt Dave.-Súgta közben a fülembe Samuel.-

-Mond mi az?.-Kérdeztem kicsit félve.-

-Figyelj én neki megyek elölről te pedig hátulról,ha sikerül rálökni a kezére akkor a teste felfogja a robbanást...Benne vagy?

-Persze csináljuk akkor,de gyorsan.Ki tudja még mennyi időnk van hátra...-Felálltunk Samuel próbálta szemből elterelni a figyelmét amíg mögé osonok a zűrzavar közben.Pár pillanat alatt sikerült és elindultam felé. Samuel is közelebb lép és lefogta a másik kezét,hogy ne tudjon megütni.megfogtam Gregory lábát,hogy rálökhessem a kocsira.de arrébb rúgott.-

-Takarodj innen te szarzsák!-A pityegés eközben egyre gyorsabb és gyorsabb kezdet lenni.-

-Dave! Jól csináltad Innen átveszem!-Mondta Samuel és gyorsan meglökve magát ráesett Gregoryra és a TV-re.A bomba pedig felrobbant.Egy kisebb hatótávú repeszgránát volt,de ez is épp elég volt megölni őket.A robbanás után Lola és Joshua jöttek hozzám.-

-Dave jól vagy?-Kérdezte Lola.-

-Hogy jól...remélem tudod,hogy ez egy hülye kérdés....

-Nem a te hibád kölyök...-Mondta vigasztalóan Joshua.-

-Tudom...csak...hagyjuk nem fontos...meghaltak igaz?

-Meg...sajnálom...

-Nem ismertem őket...nem is ez bánt...vagyis bánt persze...emberek voltak...

-Tudom.Nincs baj megoldjuk valahogy...Megígérem...

-Köszi Joshua...de én ebben egyre kevésbé kezdek bizakodni...

(Ezt meg nemrég találtam,bár szerintem nem rólam van szó,de jót nevetem :D )