Egy sötét szobában voltak bezárva.Nem láttak semmit.Egy asztalon voltak kikötözve.Mindketten tudták,hogy hol a másik,de mégsem mertek megszólalni .Rose nem igazán bírt tétlen maradni ezért végül megszólalt:

-Robert itt vagy?-A kérdésre viszont válasz nem érkezett.-

-Robert...hallasz engem?-Továbbra is csak néma csend.-

-Robert ha ez csak valami rossz vicc...Én esküszöm nem állok jót magamért!-Még mindig csak magában beszélt.-

-Robert...remélem nem...-Majd kopogást hallott.-

-Ki az?!-Újra kopogtattak.-

-Ki van ott?!-Újabb kopogást követően az ajtó egy parányit kinyílott.Gyenge fény áramlott be a szobába.A szembe falon pár kialudt viaszgyertya és a falon már megszáradt vér volt látható.A gyertyák egy kis komód szerűségen voltak.-

-Kip...kopp...kopogok...-Ezek a szavak jöttek az ajtó túl oldaláról a már jól ismert mély kísérteties hangján.-Találd ki,hogy vagyok...-Majd az ajtó teljesen kinyílt.-

-Skull?-Rose amint meglátta Skullt kezében a már véres késével alig tudott levegőt venni.-

-Rose...Rose....Rose...Drága,kedves,aranyos Rose....Hát csalódnom kell benned?-Hátra tett kézzel  fejét egyenesen tartva méltóságteljesen bandukolt Rose asztala felé.-

-Nem tartozom neked semmivel Sku...

-Tévedés!-Mordult fel kissé.-Az én..vagyis a MI kis játékunk elején,nem véletlenül hurcoltalak el Dave-től. Kevés emberrel van itt közös múltja és mint tudod sajnos egyre jobba fogyatkoznak.-Mutatott Robertre akinek be volt fogva szeme és a szája.A füleit levágták és valamivel lefedték a sebet.-Sajnos lassan már csak te maradsz akivel tudom zsarolni Dave-et...

-Miért olyan fontos neked ez a Dave ügy?!

-Vicces,hogy ezt kérded...,de mindegy is...Ami fontos,hogy úgy látom,hogy a nem vagy eléggé motiválva ahhoz,hogy Dave barátunkat elcsábítsd...

-Ez baromság...

-Sajnos  tervem,mind minden másik terv csak akkor teljesül be,ha minden kirakós a helyére kerül...Viszont éppen ezért minden terv hajszálakon függő sikert biztosít.Gondolom eddig érted...igaz?!

-Inkább csak nem akarom érteni...nem akarok belemenni a te kis játékaidba...

-Az emberek olyan sokat változnak nem?Emlékszek még akkor a sírnál..azon a temetésen...Pont azért mentél oda,mert Dave volt a kiszemelted?

-Az már régen volt...kurvára régen! Baromság ilyen régi dolgokat felhoznod...

-Tudom...teljesen random és felesleges idő pocsékolás,hiszen biztosan nem érzel már iránta úgy.7 év sok idő év sok idő...nagyon nagyon sok idő...-majd közel hajol Rose-hoz.-De tudom jól,hogy azóta sem volt senkid...

-Gyerekes vagy...nagyon gyerekes....

-Tudod igazad van...gyerekes vagyok és utálok veszíteni..

-Azt mond meg...miért kell mindenkit belekeverned ebbe?Olyanokat akiknek semmi köze sem volt hozzá!

-Erről szerencséje nem kell tudnod...ha tudnád nem mehetnél vissza Dave-hez. Majd ismét vissza állt az asztal mellé.A késsel pedig Rose hasát simogatta.-Tudod elgondolkodtató...hogy más emberek mi meg nem tesznek másokért...Csak,mert baráti,szerelme esetleg családi kötelék füzi őket össze...

-Mire akarsz ezzel kilyukadni?

-Csak arra,hogy vannak emberek akik bármit megtennének valakiért...nem igaz....Robert?-Majd Robert hirtelen elkezdet össze vissza mozgolódni és sikoltozni.-

-Robert!-Kiállt fel Rose.- Jól vagy?

-Nem hall téged...végeztem rajta egy kis átalakítást....

-Hogy micsodát?

-Egyszerű...levágott fülkagylók..,majd a sebeket forró vassal leöntöttük.De előtte egy vicces szerkezetet operáltam a fejébe. Egyfolytában egy kellemes dalocska ringatja nyugalomba  a barátunkat,de ha majd úgy akarom egy gomb nyomással egy teljesen új Robert láthat nap világot...

-Mit műveltél vele?

-Én csak felszabadításnak nevezném...egy kis szeánszot tartottunk...amíg ki voltál ütve.Nézz körbe jobban és megérted...-Kacag kicsit.-

-Rose a fejét körbe forgatva ezoterikus jeleket,sötét imák alig olvasható szövegeit és egy kis koporsót a komód közepén,ahol a gyertyák is álltak-

-Látom megtaláltad az én kis kincsemet.

-Hogy lehet egy koporsót kincsnek nevezni?

-Nem a koporsó a kincs,hanem ami benne van...-Majd közelebb lépet a hullatartóhoz.-Egy igen ritka dolgot tárolok benne.-Elkezdi simogatni.-Olyan dolgot amivel ezt a kis játékot megfűszerezhetem.ha úgy tetszik...ez...vagyis inkább Ő az én ütőkártyám!

-Remélem ez csak egy rossz vicc akar lenni...

-Tudom,hogy ismerős neked ez a kicsi ártalmatlan tároló tárgy.Egy kicsi babaház...

-Az a koporsó és ami benne van...nem a te tulajdonod...Az...

-Dave-é talán?Nem hiszem...Ő csak hagyta,hogy valaki aki fontos volt nekem ide kerüljön...Azt akarom....,hogy az utolsó pillanataiban szenvedjen...mind lelkileg mind testileg...Ez a szoba külön neki van fenntartva....Nézz csak körbe szépen...-Kacag magában.-

-Rose alaposabb körbe vizsgálás után látta a szoba teljes terét.A sarokban gyerek játékok voltak egy emeletes ágy és egy aprócska láda.A szoba falakon az imák mellet óvodás mondókák szerepeltek.A háta mögött amit alig látott a falon egy kis játszótér van rajzolva rajta torz síró gyerekkel.Az ajtó felőli fal viszont teljesen üres egy aprócska részt kivéve ahol egy kis cetli lóg le.-

-Remélem tetszik...még nincs kész teljesen még hiányzik belőle valami...,de mindegy is...pont azért mutattam meg neked,hogy többé ne engedhesselek vissza Davehez. Vagyis ilyen formádban ne..-Kacag visszafogottan.-

-Mire készülsz?!

-Szerencsére Roberttel már végeztem.Tökéletes tesztalany lesz belőle...Veled akkor foglalkozok,ha vele végeztem...Veled nagyobb terveim vannak...-Majd elindult az ajtó felé.-

-Állj meg!

-Mond zavar valami?-Fordult vissza.-

-Mit akarsz tenni velem?!Mit akarsz tenni Dave-el?!

-Ez maradjon még egyenlőre meglepetés...-Ezután kilépett és bezárta az ajtót.A szobában White várta.-

-Akkor ezek szerint megnyitjuk a "játszó szobát"?

-A játszó szoba várhat..Most Robertel fogok foglalkozni.Hozd ide nekem...

-Mit tervezel Skull?

-Unalmasnak tartom,hogy az embereknek csak négy végtagjuk van. Végzek egy kis finomítást rajta...Addig kérlek..etesd meg a játékainkat és készítsd fel a tizenkilences szobát...

-Szóval...ennyire bekeményítesz?

-Nem...csak szeretem,ha a játékosaim penge élen táncolnak...rég volt már valami igazán izgalmas...