Felébredtem...Furcsa,de hirtelen ez az érzés...ez a szó ugrott be nekem.Egy pillanatra lefagytam. Rose furcsán nézett rám...Robert pedig az életért küzdött.Túl sok szenvedést láttam már. Viszont vicces....,hogy bármikor véget lehetne vetni neki nem?Csak bevállalsz valami örültségét és hagyod,hogy megtörténjen...Nem titkolom,sok dolgot kell megbánom...Felébredtem,de nem látok,nem látom a kiúttat innen élve a többiekkel.Vért...vért azt látok és gyötrelmet.Egy egyszerű sikolyt,mint mikor hagytam még,hogy az megtörténjen...Borzalmas bátyó Vagy testvér volnék?Nem tudom miért pont most kezd el aggasztani...vagy miért most kezdek el bűnbánatot tanúsítani...Soha nem mentem ki hozzá.Csak akkor a temetésén voltam ott akkor sem sokáig.Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni a sírjára tekinteni.Úgy éreztem nem,nincs jogom ezek utána bocsánatot kérnem.Vicces Rose ő emlékezett is rám...Pedig én őt elfelejtetem.Jobban belegondolva arról a napról és..az öcsémről mindent el akartam felejteni.Megkövezni való dolog,de...Felébredtem .Előszór még érdekeltek a többiek,de...Mióta itt vagyok..mióta látom és a halál szinte a torkomat szorongatja,elfogott a közöny irántuk. Robertért is aggódnom kéne és akarok is,de nem megy...Szörnyeteg lennék?Vagy...mindig is az lettem volna? Felébredtem...és még mindig egy dolgot tudtam biztosra.Rose...Robert,Joshua a többiek és még én is innen élve nem távozhatunk....Végre felébredtem?

    Egy kopogás hallatszott,majd egy sikoly. Rose volt az.Én még kicsit szédült voltam.Nem tudom mi ütött belém alig láttam.Mindenki elhúzódott a sarokba.Egy kezet láttam csak aki felém közeledett.Hirtelen a földre kerültem és egy erős szúrást éreztem az arcomon.Biztosan fejbe vágtak.Az ajtó felé néztem ami nyitva volt.Egy testesebb alak egy lányt vitt a vállán. "Dave segíts!" Ezt kiabálta. Rose hangjára emlékeztetett,de sokkal torzabb volt.Mélyebb és nyújtott.A földön fekve a ketrecek felé néztem.A sarokban egy gyerek állt.Furcsán nézett ki a teste közepénél lévő felső rész teljesen lefele lógott.Azt suttogta: "Nem sokára találkozunk". A hátam mögött vér fröccsenését hallottam.Egy autó dudáját és egy újabb sikolyt.A kép végig homályos volt.Lassan kitisztult és Robertet és Jameset láttam.Tisztán hallottam a beszédjüket..

-Ne James ne baromkodj!

-Ki kell jutnotok és mást már nem tudok.Csak kolonc vagyok!

-Meg tudjuk oldani,ha akarjuk!

-Robert...én már megoldottam...

   Csattanás és James sikolya. Erőteljesen hallottam ahogyan fröcsög a vér.Minden egyes cseppet ahogy földre ér.El fog vérezni...

-Most már Menj! Már nem vagyunk összekötve! Mentsd meg a többieket!

-És veled mi lesz?!

-A bokám és a karom oda...szóval...khm...

  Újabb cseppeket hallok...Nem tudom,miért.A gyerek továbbra is a sarokban állt.A termet James sikolya,vérének cseppenései és egy alig hallható gyerek nevetés töltötte be.Legalábbis én ezeket hallottam..Lehet hallucinálok vagy csak lassan megörülök...Mindegy melyik...nem akarom egyiket sem...Lehunytam a szemem.Mire kinyitottam a gyerek előttem állt. Leguggolt és rám nézett.Minden homályos volt,de ő nem...tisztán láttam ki ő.Az öccsén.Sírt és nevetett.

-Bátyó...ne haragudj rám...azt akartam,hogy foglalkozz velem....,de én nem ezt akartam....Bocsáss meg....Bocsáss meg...

   Ezek után eltűnt a szemem elöl,amint újra lehunytam a szemem.Tisztán láttam mindent.James láb és kar nélkül vérzett a padlón. Robertnek sikerült kimenekülni,de James...James meghalt...Vagyis inkább csak haldoklott. Rengeteg vért veszített...Robert felvette a kulcsot ami ott lógott a falon és leszedte a bilincset a kezeiről.Egy  másik kulcs az ajtó mellett volt felakasztva.Egy miniatűr kard volt a végén.Elvette,majd kinyitotta a másik ajtót is.Kissé recsegve,de kinyílt előtte. Cseppet fellélegeztem,mikor láttam,hogy biztonságban van.Belépett a szobába,majd az ajtó bezárult.A mi oldalunkon lévő ajtó is kinyílt,de  a szoba üres volt és Robert sehol sem volt. Rendkívül kicsi volt és nem ment el addig ameddig Robert ajtaja volt. Robert eltűnt...Csapdába csalták.Az egész elején még tomboltam volna miatta,de most már inkább csak belül elfojtva teszem ezt.Körbe néztem a csapaton .Rose sem volt sehol.Aggódnom kéne?Bárki ezt tenné,de nekem nem megy,mármint nem úgy ahogy másnak.Láttam már halált szenvedést és vesztetem el barátokat.Valamiért egy újabb veszteség kevésbé hatna meg.Persze aggódtam értük,hiszen fontosak nekem,de mégsem tulajdonítottam különös figyelmet ennek az érzésnek.Inkább elkezdtem a szobát vizsgálni és a legújabb akadályt amit nekünk szántak.A szoba a végén a már megszokott papír fecni várt ránk,de egy "vicces" csavarral.

     Egy medvecsapdára volt téve egy gumival oda rögzítve.Senki sem lépett elő,hogy a fecnit megszerzi.A gumi volt a biztosító,ha az lekerül akkor a csapda bezárul.Egy embernek sincsen olyan jó reflexe,hogy a gumi eltávolítása előtt el tudja venni a cetlit és a keze is a tulajdonában maradjon.Ki akartam jutni.Élve és egészségesen. Felébredtem...Ki kell jutnom,de ahhoz embertelen dolgokra is szükségem van.Mások hátán való felmászás sosem volt az én stílusom,de.... Nem még így sem vonz ez a fajta tettlegesség.

-Én tudom,hogyan oldjuk meg.-Szólalt fel Joshua,majd folytatta:- Kell két ember aki a medve csapdát megfogja,hogy ne csapódjon össze,majd eközben egy harmadik személy elveszi az üzenetet.

-Szerintem inkább hagynunk kéne.-Mondtam.-Valószínűleg csak egy újabb felhívás keringőre,vagy egy szellemes beteg megjegyzés.Nem vagyok rá kíváncsi.

-Ráadásul a csapda szorító ereje és annak hirtelen kioldása olyan erős lesz,hogy azt két ember nem tarthatja meg.Nem beszélve a sérülésekről amiket szereznénk.-Mondta Gregory.-

-Akkor netán,hány ember kéne a csapda erejének semlegesítéséhez.-Kérdezett vissza Joshua.-

-A legegyszerűbb az volna,ha valaki beáldozna  a kezét.Ez a csapda egyszerűen csak a gyengítésünkre van.Minél többen próbálnánk tenni a sérülés ellen annál többen veszítenék el a kezüket.Még,ha sikerülne is visszafogni valószínűleg a tüskék átfúrnák a többiek kezét. 

-Akkor egy valakinek be kell áldoznia a karját?-Kérdezte Lola.-

-Nem lenne jó ötlet.-Mondta Brenda.- Valószínűleg aki megpróbálja megszerezni a cetlit meghal.Elvérezne a vérveszteség miatt.Túl nagy lenne a nyílt sebe.Orvos vagyok tudom,hogy kéne ellátni,de felszerelés nélkül meghalna az aki csinálná.

  Az ajtó mögöttünk még nyitva volt.Egy kis csattanás hallatszott a folyosóról.

-Ez mi a fene volt?-Riadt fel Sally-

-Gyere Dave nézzük meg-Szólt Joshua.-

-Rendben,de csak óvatosan.

-Persze mindenképp.

    Kiléptünk és egy levágott kéz volt a ketrec elején.James keze volt.Biztos hallotta,amit mondtunk és az utolsó erejével ide hajította.A ketrecnek támaszkodva feküdt,vérbe fagyva.A kezét a rácsokon tartja egy "Like" jelet mutatott,hogy adjunk bele mindent.

-Szegény James...minden utolsó erejét ebbe adta bele?Fel kell használnunk,hogy hiába halljon meg...

-Rendben Joshua ő is biztos ezt akarná...

-Hihetetlen egy fickó még holtan is nagy segítség..Kár,hogy meghalt...Jó srácnak tűnt...

-Az is volt...

-Dave mielőtt bemennék-Súgta oda.-Meglepően nyugodt vagy,pedig Robert sehol és Rose-t is elvették.Remélem nincs semmi bajod...

-Nem Josh..nem örültem meg,ha erre célzol.Aggódok értük,de azzal,hogy kiabálok és csapkodok nem segítek rajtuk...inkább minél előbb ki akarok jutni,hogy segítsek rajtuk.

-Értem...Ne haragudj,hogyha...

-Nem semmi gond...megértem.Mindenkiért aggódsz.

-Inkább csak nem akarom,hogy meghaljanak még többen.Borzalmas dolgok vannak itt és úgy érzem,hogy még semmit sem láttunk...

-Én is..valószínűleg a legjobbat a végére tartogatják.

   Közben Sally és Lola jöttek ki.

-Mit diskuráltok itt mi volt az?-Kérdezte Lola.-

-Csak..James....-Mondta Joshua,miközben a kezet tartotta.

-Csak nem..?Még képes volt erre?-Sally szemei elkezdtek lassan könnyben lábadni.-

-Igen..megmentett minket...

-Gyorsan megszerzem a cetlit...Lola segítenél egy kicsit?-Mondta Joshua és elindulta befele.-

-Persze megyek veled. Sally jössz?

-Mhm...Persze...

-És te Dave?-

-Egy kicsit szeretnék most egyedül lenni,ha nem gond...

-Csak nyugodtan..-Mondta Lola,majd bement.-

    Vajon...tényleg megörültem volna?Vagy csak a szorongás teszi ezt?Nem akarok arra gondolni,hogy vajon mi lehet Rose-al vagy Robert-el.Nem akarok arra gondolni,hogy meghalok.Arra,hogy hogyan és arra végkép nem,hogy mikor.Már alig maradtunk...huszonnégyen indultunk aztán...Aztán már csak tizenegyen maradtunk,ha beleszámolom,hogy Rose és Robert még életben van...Rossz előérzetem van.Felébredtem...

*Eközben egy sötét szobában*

-Mond csak White elhoztad nekem Rose-t

-Igen és azt a másik kölyköt is.

-Hmmm remek...akkor a tesztalanyok készen állnak igaz?

-Lekötözve egy asztalon a sok hulla között.

-Remek...remek.

-Hozzam őt is Skull?

-Nem még őt nem vonjunk be.A csöppséget,majd később használjuk fel.Még hadd aludjon kicsit.-Kacag egy kicsit.-

-Értem akkor megvárom amíg végzel velük...

-Játszogass a hullákkal amiket adtam.Addig én megcsinálom az új segédjeimet...-Kacag ismét.-

-Tehát felpörgetjük a játékot?-Mosolyog.-

-Inkább csak teszek róla,hogy a terveimnek legyen biztos hátere a sikerhez. Ehhez viszont kicsit gusztustalan módszerekre is szükség lesz...