Beléptek az ajtón..én nem akartam egy percig sem nézni mi történik,de mégis..tudni akartam,hogy mi lesz a vége...

-Rendben van akkor nézzük.A lánc az ami összeköt minket a falon keresztül. Egy kis rés van itt amin a láncot vezetnünk kell.A folyosó végig csapdák várnak ránk,hogy elérjük a kart.Nem tűnik valami eredetinek.-Mondta James.-

-Csak húzzunk bele és éljük túl.-Jegyezte meg Robert és elindultak egyenesen előre.Az első akadály pár alattomos medvecsapda a padlón.-Ebbe nem igazán szeretnék belelépni...

-Tele van velük a padló...Mozdulni sem lehet tőlük...

-Esetleg átugorhatnánk...

-Nem jó ötlet,ha fent akadunk vagy bármi más akkor mindkettőnknek reszeltek...

-Robbert kicsit a falakat és a rácsokat vizsgálta.-A rés itt kicsit magasabbra megy.Talán,ha felmászunk akkor nem veszítjük el egyik végtagunkat sem.

-Rendben csináljuk...-Ezt kimondva lassan elkezdtek felmászni,figyelve a másikra.A rácsok közti rések nagyon kicsik voltak és rendkívül nehéz volt kapaszkodni.Lassan elértek a medve csapdák közepére,mikor Robert felkiált.-

-Áhhh BAZDKI!

-Mi az!? mi történt!?

-Erre a szarra szöges drótot szereltek...-Húzta vissza a sérült kezét.-

-Itt is vannak...nem is kevés...

-Most mi legyen?

-Megyünk tovább természetesen,ha már bevállaltuk akkor szenvedjünk kicsit...

-De,ha az egyikőnk leesik a másik is meghal ugye tudod?

-akkor ügyeljünk arra,hogy ne essünk le?

-Nem,csak megjegyeztem...

-Gyerünk nem állhatunk meg.-Tovább folyatták a mászást borzasztó kiáltások és nyögések közepette. Robert megcsúszott és pár szinttel lejjebb esett,de még kapaszkodott.A drótok viszont a kapaszkodó kezét teljesen felszabdalták.-

-Jól vagy haver?!

-Ahh...persze...ah..csak egy karcolás...-kacag kicsit.-Egy kibaszott nagy karcolás....de mindegy....csak folytassuk...

-Robbert...haver...

-Miattam...nem kell aggódnod...Csak menjünk..-ÉS folytatja a mászást.-

-Keményebb vagy,mint hitelek...-James is folytatta a mászást és már lassan átértek a medvecsapdák borította padlón is.-

-Mindjárt megvan...már csak pár lépés...-Mormogta Robert,de nagyon nehézkesen.A kezéből nagyon búkant fel a vére.-

-Robert biztos bírni fogod..?Nagyon csúnyán vérzik...szerintem felvágtad az egyik ért...

-Meglehet...De nem is terveztem innen haza menni,pár menő heg nélkül....

-Csak érjünk végre végig és utána felőlem annyit poénkodsz amennyit csak akarsz...

    Közben,ahogy a többiekkel néztük őket mindenki arcára kiült a félelem és az aggódás kifejezetten nyomasztó párosa.Engem sem hagyott nyugodni,hogy Robbertöt ott látom a ketrecen belül...Rose mögöttem állt és erőteljesen a másik szobából nyíló ajtót kémlelte.

-Mond mi olyan érdekes azon az ajtón?

-Semmi csak..kicsit elgondolkodtam...

-Mégis micsodán?-Kérdeztem cseppet aggódva.-

-Csak...igazából annyira nem fontos....

-Nem fontos?

-Nem vagyis szerintem elhanyagolható...-Majd a kezét szorongatta...-

-Úgy látom...a vágások a kezeden már egész szépen begyógyultak...

-Azt mondod?-Kacag kicsit.-Hát igen gyorsan gyógyulnak..-Mosolyog.-

-Hát legalább kezdesz felépülni.Ez jó jel-Kacagtam.-

-Ha te mondod...De...Mond...nem Robbertért kéne aggódnod?

-De....vagyis....nem kell,Robbert kemény srác megoldja...vagyis....

-Tudod mostanság kicsit olyan más vagy...

-Azt mondod?-Néztem fel érdeklődve.-

-Egyszer majd kiugrik a szíved a barátodért.....most meg mintha nem is érdekelne....

-Bízok benne...természetesen féltem...,de azzal nem segítek,hogy aggódok és kiabálok nem?

-De...ez igaz...,de mond...bennem is bízol ennyire?

-Ez honnan jött?

-Robbert a legjobb barátod nem?Bízol benne szinte maximálisan....De bennem is bízol ennyire?

-Ez baromság...persze,hogy bízok...Jobban,mint a legtöbb emberben itt.....-Amint ezt kimondtam mégis szomorú ábrázat ült az arcára.-

-Ez..kedves...

-Mi a baj? valami rosszat mondtam?

-Nem..sőt....Iga...-Egy hatalmas kiáltás vágott a szavába.-

    Gyorsan megfordultam és a rácsokhoz rohantam. Robberték ugyan átérek,de James lábát elkapta egy a sötétben megbújó medvecsapda.

-James jól vagy?!

-A KIBASZOTT LÁBAMAT BEKAPTA EZ A FOS!!

-Ki tudod venni?!-Ragadt a rácshoz Robbert.-

-Nem hiszem...teljesen elkapta...még szétnyitni sem tudom....

   Eközben Skull az eseményeket kamerákkal figyelve szemlélt minket.

-White....Mond azt a kis extra változtatást megcsináltad amit kértem?

-Nem...sajnos nem volt rá időm...

-Azzal a kis ribivel foglalkoztál igaz?

-Vissza vezetem a cellájába,de...kicsit eltévedtem a sok folyosó között....sajnálom....

-Eltévedtél mi?Rendben van akkor ezt személyesen intézem el...

-Mégis mit?

-A tervem a vártnál lassabb ütemben valósul meg,mint vártam...Biztosan elvérzik az egyikük...,de nincs időm megvárni.Már észrevettek és keresnek minket a kopók...Bár nem akarom elsietni a dolgokat,de ha az előtt találnak ránk,mint ahogy én terveztem akkor komoly hátrányban leszünk...

-Miért....azt akarja,hogy megtaláljanak?

-Én mindent előre eltervezek....ezért nem veszítek...A kopók meg fogják találni ezt a helyet...Közben a tervem apró darabjait szépen lassan a helyükre csempészem.Bár biztos vagyok benne,hogy a tervem meginghatatlan...nem árt az elővigyázatosság sem...

-Értem Skull..és...én addig mit tegyek?

-Úgy tűnik,hogy a kis fruska nem hajlandó tartani magát a tervünkhöz...Kérlek...beszélgess el egy kicsit a fejével...,de ne öld meg...Kulcsfontosságú az élete egészen a végső kis játékomig...

-Igenis...,de mégis mi ez a játék Skull?

-Olyan feladványokat adtam nekik melyek rendkívül égszerűek...nem véletlenül...Ha alábecsülnek meghalnak...Ha túlgondolják meghalnak....De éppen ezért...a végső játék..a végső feladványom...egy zsákbamacska lesz....Még magam sem tudom,hogy mi lesz...csak azt...,hogy tökéletes....Ilyen átgondolt és megfontolt...tervel senki sem maradhat életben...ahogy senki sem lesz képes megállítani...Ha végeztem ezzel a huszonnégy próbababával újra és újra és újra elkezdjük ezt a kis játékot...Egészen addig...amíg le nem kapcsolnak...vagy amíg meg nem unjuk...

-Mégis...Skull,mi van...vagyis mi történne,ha valami félre siklana?

-Ki mondta,hogy nem ez a tervem White?Amikor egy vonat teli utasokkal siklik ki rengeteg áldozat van....Mi kis vasutunk tökéletes...A sínek egy mély sötét szakadékba vezetnek...Ha esetleg mégsem érnénk el a célt és valami félre siklik...akkor mindenki...beleértve minket is ugyan...,de meghal...Nem veszíthetek semmit...

-Értem...Akkor én indulnék is a lányért,ha megengeded...Sarkon fordul és  kilincsre teszi a kezét.-

-Megállj..-Hz elő egy kést.-Remélem tudod,hogy tudom mit tettél....

-Tudom Skull...Tudom...

-Figyelj magadra és a kibaszott ribancodra...nem szeretném,ha kiderülne,hogy az igazi gonosz nem én vagyok...

-Akkor mégis ki lenne,ha nem te Skull?

-Kacag kicsit.-Mond csak...,ha nem én vagyok...és nem is te....akkor vajon ki lehet az?-Megint kacag.-

-Ezzel mire célzol Skull?

-Jól tudod....White...Pontosan tudod.-Hangosan nevet.-Tudod mindenki engem,hisz odalent a főkolomposnak...Az ördögi ellenfélnek...Az egész kis kalandjuk legsötétebb ellenének...Ironikus viszont...,hogy én ezt sosem mondtam magamról...-Nevet.-Sohasem.......

HOSSZÚ TÉNYLEG ELKÉPESZTŐ HOSSZÚ IDEIG VÁRATTAM MINDENKIT A FOLYTATÁSSAL.

"Igen tudom jól,hogy nagyon eltűntem,de jó okom volt rá,bár ez nem nagy mentség arra,hogy itt hagytalak titeket egy félkész storyval...Röviden a suli és a magán életben tökéletesen közbe szólt ami tetézte még ezt az pedig az,hogy közben az ötletekből is kifogytam folytatás gyanánt....Most kicsit több szabad idővel és egy SZERINTEM érdekes új kezdetett szeretnék adni ennek az egésznek.Remélem nagyon nem ábrándult ki senki se belőlem se a történetből. Ígérem megpróbálom a ezt a hatalmas késést új izgalmas részekkel kárpótolni amennyire csak tudom.A megértéseteket pedig előre is nagyon köszönöm "

~DTheDark~